Szent Fejedelemségek
Könyörögjetek érettünk!
Minden
év tengelyén van egy nap, egyetlen nap, ami nem az élőkről szól, hanem azokról,
akik ebből az életből már kifogytak. Mégis köztünk vannak! Mert nekünk
közösségünk van velük. Nem vonatkoztathatjuk el magunkat tőlük! Úgy tűnik, hogy
szükségünk van Rájuk! És, talán, nekik, szükségük van ránk.
Ez egy
olyan nap, amit nem választhatok, hanem a rendszer kínálja fel a számomra. Úgy
tűnik, hogy a „rendszer” felelősséget érez értem, az együgyű részéért, aki
szeretek szüntelenül csak magammal, a csak magam életével foglalkozni, törődni.
Egoisták vagyunk, önzők, és önérdek érvényesítők, ha nem vigyázunk, és nem
fegyelmezzük magunkat, illetve, ha nem figyelmeztetnek bennünket. Kényelem
szerető az ember, ha nem aszkéta. Legszívesebben mindig azt csináljuk, amire
kedvünk van, ami érdekünkben áll, és ami hasznunkra van. Legalább is, amiről
azt gondoljuk, hogy hasznunkra van! Mert bennünk mindent az éppen pillanat
hangulata mozgat, motivál.
Lehet
érdekünkben az, hogy másokra is odafigyeljünk? Mint például, a már nem élőkre,
ebben az anyagi valóságban?
Pál
beszél erről a legvilágosabban: „Egyikünk sem él csak önmagának, és egyikünk
sem hal meg csak önmagának.” [Róm 14,7] Nem teszem fel azt a kérdést, hogy
hinnem kell Pál szavának? De elidőzöm szavain, forgatom magamban, és próbálom
megérteni, mit jelentenek számomra e szavak? Ha van bennem Istenből egy
szemernyi is, akkor azt kell észrevennem, hogy nem múlnak el Pál szavai
anélkül, hogy ne visszhangozna, ne vetne hullámokat. Ha hitem az, hogy Isten
teremtményei vagyunk, mi mindannyian, akkor Benne közösséget ismerek fel, miden
emberrel. Így, már bizonyosságot érzek, a felöl, hogy életem, és akkor a
halálom is, rendszerben álló valóság. A rendszert maga az Isten teremti meg,
szándékából az, és Ő tartja fenn. Igen, Isten rendszerelméletének vagyok a
része, és része minden valaha élt, és valaha eljövendő élet. Mégis, csak a
holtakról, illetve a holtakra szakítunk ki éveinkből egy napot, mert velük van,
hozzájuk van bármi is, ami kapcsolható, ami köt bennünket. A jövő életekkel nem
tudunk mi kapcsolatot teremteni ebben az életben, amiért a magunk jelenléte az,
ami lefoglal. Erre vagyunk képesek. Már a múltra is a „rendszernek” kell
figyelmeztetnie!
Nem
szeretnénk arról tudomást venni, hogy az örökkévalóság tudata nélkül mennyire
szegények vagyunk. De arról sem akarunk tudomást venni, hogy a múltunk nélkül
mennyire szegények vagyunk. Azt próbáljuk elhinni, és azt próbálja a világ
elhitetni velünk, hogy mi, önmagunkban, mennyire értékesek vagyunk. Amit,
persze, azért akar a környezetünk velünk elhitetni, hogy számára hasznot
teremtsünk azzal, hogy önmagunkat értékeljük fel – múlt, és jövő nélkül, a
jelenben! Lám, a halloween ünnep sem kell másra, csak arra, hogy kereskedelmi
hasznot teremtsen. Ma, szomorúan kell felismernünk, hogy egymás számára
többnyire, csak kereskedelmi értékünk van. És igaz ez arra is, hogy feltétlen
hatalmat akarunk teremteni magunk számára életadás, életmegvonás kérdésében is.
Ha már nem vagyunk, nem leszünk mások számára fontos. Ezzel szemben, Jézus
számára fontos, hogy akik lettünk, és akik vagyunk, mert létünkkel igent mondunk
rá, hogy ’Vagyok, Isten akaratából’, azok ott legyenek, ahol Ő van! A lét
örökérvényű Isten számára! Hogy aki akaratából való, az soha el ne vesszen
számára. Isten számára fontos az ember, aki szabad akaratával mondhat igent az
isteni létre – a létezés örökérvényűségére!
Én
hiszem, hogy elődeim, szeretteim, akik engem szeretetnek, azoknak gondjuk van
rá, hogy Isten teljességében megmaradjak, a létezés örökérvényűségéből
részesüljek! Én, aki szeretek, múltban, jelenben és mindörökre szeretetben
akarok élni, közben járni akarok azokért, akik velem, és számomra közösségben
vannak abban a szeretetben, melyet Isten él belém! Nem az én szeretetemmel
akarom szeretni szeretteimet, mert az kevés nekem, és kevés számukra is. Én
Isten szeretetében vágyom a közösséget szeretteimmel! Csak vágyakozni tudom,
mert lelkemből élem, hogy erre van igényem, vágyam, szükségem, de értelmemmel
ezt fel nem tudom fogni! De, mert lelkemből fakad ez az igény, ezért jobban
ragaszkodom Hozzá, mint értelmemhez, mely véges, és töredékes. Ezért hiszem
Istent, és, hogy Istennél meghallgatásra talál minden, mi a lét
örökérvényűségét kívánja önmaga és mindenek számára! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése