Szent Trónusok
Könyörögjetek érettünk!
Nézzük
meg, hogy Pál hogyan jellemzi jelen életünket. Úgy általában, és azokét, akik
Isten fiai, a fogadott fiúság állapotában vannak. Pál ezeket a szavakat
használja: most szenvedünk - a teremtett világ sóvárog - a teremtett világ
hiábavalóságnak van alávetve - a romlottság szolgaságát éljük - minden
teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik - mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben -
várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Azt is mondja Pál, hogy mindez
átmeneti állapot, vagyis időben határos. Mert lesz jövendő dicsőség - Isten
fiainak megnyilvánulása – a reménységnek alá vagyunk vetve (!) – Isten fiainak
dicsősége fel fog szabadítani mindent a romlottság szolgaságából – megváltás
reménye – az üdvösség reménye éltet. Azt is mondja Pál, hogy a reményünk
egyedül a hitre építkezhet, arra a hitre, ami Isten kinyilatkoztatására van
alapozva. Türelemre int. Ne veszítsük el a hit fonalát, ne törjön meg reménységünk!
Mit
érzékelek én a világból? Miben hiszek, és milyen csábításokkal, kísértésekkel
kell élnem?
Felismerem,
és szenvedéssel tölt el az, ami ebbe az időbe zártságomat jellemzi? Vagy, talán
a szenvedésektől menekülni próbálok, félelemmel tölt el a szenvedés, és a
hiábavalóságokban keresem örömömet, kielégülésemet? Mert a dicsőséget, az
örömöt, a boldogságot ki akarom kényszeríteni ettől az élettől? Nincs türelmem,
nincs reményem, nincs hitem abban, amit Isten ígér azoknak, akik hittel és
értelemmel félik szavát!?
Mi ez a
hit, ami reményben megtarthat, és a szenvedést elviselni képessé tehet? Isten
ígérete, annak az országnak az eljövetele, ahol érvényesül, érvényre jut
törvénye, és semmi sem áll útjába többé, hogy beteljesülhessen ígérete. Látom?
Képes vagyok látni azt, ami Isten ígérete? Nem. Pál abban próbál megnyugtatni,
vagy pontosabban azt próbálja tudatosítani, hogy, ha hiszem Isten ígéretét,
akkor elégedjek meg azzal, és intsem magam türelemre. Ne akarjam látni, amit
nem láthatok, ne akarjam tudni, amit nem tudhatok, ne kutakodjak ott, ahol
nincs dolgom kutatni; elégedjek meg az ígéret hitével – a hitből való látással!
Ha ez a
hit lenne a mienk, talán a szenvedéseink is másként alakulnának. Amiért
szenvedéseink is további szenvedést okoznak másoknak, csak, mert hitünkkel nem
elviseljük a szenvedést, hanem szenvedtetünk másokat. Az együgyűségünk is a
gonosz mesterkedése, nem szabad elfelejteni!
Ezért
kérem Istenem, Atyám, hogy a Benned való hitemben erősíts engem, minden nappal
egyre teljesebben! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése