Ferenc pápa: Isten országának építéséhez bátorságra van szükség
Ahhoz, hogy növekedjen Isten országa, bátran el kell vetni a mustármagot. Ehelyett azonban sokszor a „konzerválást” részesítik előnyben a lelkipásztorok – a pápa erről az ellentétről beszélt október 31-én, kedd reggel homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Lukács
evangéliumának ma felolvasott részében (Lk 13,18–21) Jézus
Isten országát mustármaghoz és kovászhoz hasonlítja. Két apró dologhoz, ami
azonban belül erős, és növekszik – mutatott rá a Szentatya. – Isten országának
ereje is belülről jön.
Szent
Pál a Rómaiaknak írt levelében (Róm 8,18–25) rámutat, az életünkben
megtapasztalt szenvedések nem mérhetők össze a ránk váró dicsőséggel. A
szenvedés és a dicsőség között tehát feszültség van, és e feszültségben sóvárgó
vágyakozás van Isten országa nagyszerű kinyilatkoztatása iránt. Ez nemcsak a mi
vágyakozásunk, hanem a teremtett világé is, amely ugyanúgy esendő, mint mi, és
Isten fiainak dicsőséges szabadságára várakozik.
A belső
erő, amely reményt ad nekünk Isten országának beteljesítéséhez, a Szentlélek
ereje. És éppen a remény az, ami elvezet bennünket a teljességhez; a remény,
hogy kilépünk ebből a börtönből, ebből a korlátozásból, ebből a
rabszolgaságból, ebből a romlottságból, és eljutunk a dicsőségbe. Ez a remény
útja. A remény pedig a Szentlélek ajándéka. A Szentléleké, aki bennünk lakik és
elvezet erre a nagyszerű dologra, erre a szabadságra, erre a nagy dicsőségre.
Ezért mondja Jézus: a mustármagban, az apró magban olyan erő rejlik, amely
elképzelhetetlen növekedést indít el.
Bennünk
és a teremtett világban rejlik a felszabadító erő: a Szentlélek, aki reményt ad
nekünk – hangsúlyozta Ferenc pápa, aki ezután kifejtette, mit jelent
a reményben élni: hagyni, hogy a Lélek erői segítsenek növekedni a teljesség
felé, amely vár minket a dicsőségben.
De ahogy
a kovászt el kell keverni és a mustármagot el kell vetni, különben a belső erő
nem tudja kifejteni hatását, úgy Isten országa is belülről növekszik, nem az
erőszakos térítés által – tette hozzá a Szentatya. – Belülről nő, a Szentlélek
erejével. Az Egyháznak egyrészt megvolt a bátorsága, hogy elvesse a magot és
elkeverje a kovászt, másrészt félt is ettől. Sokszor látjuk, hogy inkább a
konzerválásra figyelnek a lelkipásztorok, és nem engedik, hogy növekedjen Isten
országa. Maradjunk csak azok, akik vagyunk, kicsinyek, ott, a biztonságban… Az
Ország pedig nem növekszik. Mert ahhoz, hogy Isten országa növekedjék,
bátorságra van szükség: el kell vetni a magot, elvegyíteni a kovászt.
Jaj
azoknak, akik Isten országát hirdetik, miközben azt hiszik, nem kell hogy a
munkától bepiszkolódjon a kezük – figyelmeztetett a pápa. – Múzeumőrök ők, akik
inkább a szép dolgokat szeretik, és nem a magvető mozdulatát, hogy az erő
felszabaduljon, és nem vegyítenek, hogy az erő növekedjék. Jézus és Pál üzenete
ez: feszültség vezet a bűn rabszolgaságából a dicsőség teljességéig. És a
remény, ami előre hajt, ami nem okoz csalódást. Mert a remény kicsi, olyan
kicsi, mint a mag és a kovász, a remény a „legalázatosabb erény”, a „szolgáló”,
de ahol ott van, ott van a Szentlélek, ami előreviszi Isten országát.
Ferenc
pápa szokásához hűen homíliája végén útravalót is adott a híveknek: arra kérte
őket, gondolkodjanak el azon, hiszik-e, hogy a reményben ott van a Szentlélek,
akivel beszélhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése