Szent István király, az alázatosság csodája
Jézus
igazságérzete hallatlan bizonyosságot mutat, belső békét,
kiegyensúlyozottságot, melyből határozottság árad! Környezete számára, akik
hittel voltak iránta – mert a hit nem más, mint bizonytalanságunkban
igazságérzetünk igazolására rátalálunk, mely a belső hang felerősödését jelenti
a megtapasztaláson keresztül, aminek engedelmeskedni merünk, bírunk,
bátorkodunk – biztonságot nyújtott. Szinte azt mondja a belső hang az embernek,
hogy „jól gondolod, merjél hallgatni rá”! Ezzel szemben az önmagukban
bizonyosak, önmaguk iránt elfogultak, a farizeusi lelkületű emberek. Akik nem
engedik meg a maguk számára a kétséget, a lélek és az ész közötti vitát, éppen
ezért külső segítséget sem mernek - bírnak kérni. Talán azért, amiért önmaguk
igazságában jobban hisznek, mint annak a belső hangnak, mely szívesen hallgatna
a külső segítségre. Önmagamat felülbírálva annak a véleményével, akit
önmagamnál is jobban tisztelhetek, becsülhetek, amire bizonyosságát adta.
Jézus, jelen esetben, csodáival erre akarta hallgatóságát, megnyugtatóan
rávezetni: bizonyítani tudta azt, hogy nem önmagát próbálja eladni, hanem
Valakinek a szolgálatára adta emberi képességeit. Ez a Valaki pedig olyan
tekintély, Aki előtt az igaz lélek meghajolni képes, kénytelen, és megengedő!
Pál,
ma, arról beszél, hogy bizony a gonosz, öntelt, az Ige ellenében fellépő ember
is válhat kovászává a közösségében. Félrevezetheti azt, aki keresi az
igazságot, de a gonosz, önző, gőgös tudálékosság dicsekvéssé válik, mely
félrevezetni képes. Pontosan azzal, hogy tudományossá teszi Krisztus
képességét, és ezzel azt a képzetet képes kelteni, hogy nála van a bölcsesség.
„El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok
vagytok!” – mondja Pál. Ebből ered az a következtetése, hogy bizony, van okunk
az ünneplésre, de ne önmagunkat ünnepeljük! Hanem azt a Krisztust, Aki bizonyossága
lett annak, hogy a Lélek igazsága olyan igazság, mely bennünket a szeretetre
tanít! A szeretet befogadására, és a szeretetről való tanúskodásra!
Lehetünk
krisztusi lelkületűek, de ahhoz magamat kell alázatra bírnom, egómat kell
alárendelnem annak, aminek maga Jézus is alárendelte az egóját! Ehhez hívom
segítségül az Ég angyalait. Kiket Mennyei Atyám küld nekem segítségül ahhoz,
hogy képessé legyek rá, annak ellenére, hogy képtelen vagyok evilági énemtől
eltávolodni, mentessé lenni.
Mert,
igen Atyám, akarok Jézus Krisztus által Veled közösségre lépni, és lenni, hogy
életem legyen Benned, Akiben telhetnek életem napjai! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése