Ferenc pápa: Hordozzuk szívünkben az ő mosolyát, és ajándékozzunk meg vele mindenkit!
Szeptember 4-én vasárnap délelőtt Ferenc pápa szentté avatta Kalkuttai Teréz anyát a Szent Péter téren mintegy százezer hívő jelenlétében. Homíliáját és a szentmise végén elmondott szavait teljes egészében közreadjuk.
„Ki
tudja elgondolni, mit kíván az Úr?” (Bölcs 9,13). A Bölcsesség könyvének ez a
kérdése, melyet az olvasmányban hallottunk, olyan titokként mutatja be
életünket, amelynek értelmezési kulcsa nincs birtokunkban. A történelemnek
mindig két főszereplője van: Isten és az emberek. Nekünk az a feladatunk, hogy
meghalljuk Isten hívását, aztán pedig elfogadjuk akaratát. De hogy késlekedés
nélkül elfogadhassuk azt, meg kell kérdeznünk magunktól: mi Isten akarata?
A
választ ugyanebben a bölcsességi szövegrészben találjuk: „Az emberek tanítást
kaptak arról, mi kedves a szemedben” (Bölcs 9,18). Isten hívásának
ellenőrzésére meg kell kérdeznünk magunktól és meg kell értenünk, mi tetszik
neki. A próféták számos alkalommal meghirdetik, mi kedves az Úrnak. Üzenetüket
csodálatosan összefoglalja a következő mondat: „Irgalmasságot akarok, és nem
áldozatot” (Oz 6,6; Mt 9,13). Az irgalmasság minden cselekedete kedves
Istennek, mert a testvérben, akinek segítünk, felismerjük Isten arcát, akit
senki nem láthat (vö. Jn 1,18). És valahányszor lehajolunk testvéreink
szükségleteihez, Jézusnak adunk enni és inni; Isten Fiát öltöztetjük fel,
támogatjuk és látogatjuk (vö. Mt 25,40). Végeredményben Krisztus testét
érintjük.
Arra
kaptunk tehát meghívást, hogy konkrétan valósítsuk meg azt, amiért fohászkodunk
az imában, és amit megvallunk a hitben. A szeretetnek nincs alternatívája: akik
testvéreiket szolgálják, azok szeretik Istent, még ha nem is tudnak róla (vö.
1Jn 3,16–18; Jak 2,14–18). A keresztény élet mindazonáltal nem egyszerű
segítségnyújtás szükség idején. Ha így lenne, akkor bizonnyal csak szép emberi
szolidaritásérzés lenne, amely azonnali jótettet vált ki, ám terméketlen lenne,
mert nincsenek gyökerei. Az Úr által kért elköteleződés ezzel szemben a
szeretetre szóló hivatás elköteleződése, amelynek révén Krisztus minden
tanítványa a szolgálatra szenteli életét, hogy mindennap növekedjen a
szeretetben.
Az
evangéliumban azt hallottuk, hogy „nagy népsokaság követte” Jézust (Lk 14,25).
A mai napon ezt a „nagy népsokaságot” az önkéntesek hatalmas tömege képviseli,
akik az irgalmasság szentévének alkalmából gyűltek itt egybe. Ti vagytok az a
sokaság, amely követi a mestert, és amely láthatóvá teszi az ő minden ember
iránti konkrét szeretetét. Megismétlem nektek Pál apostol szavait: „Nagy
örömömre és vigasztalásomra szolgált szereteted, mert a szentek szíve felüdült
benne” (Filem 7). Hány szívet üdítenek fel az önkéntesek! Hány kezet ragadnak
meg, mennyi könnyet szárítanak fel, mennyi szeretetet árasztanak rejtett,
alázatos és önzetlen szolgálatukban! Ez a dicséretes szolgálat hangot ad a
hitnek – hangot ad a hitnek! –, és kifejezi az Atya irgalmasságát, aki közel
van mindazokhoz, akik szükséget szenvednek.
Jézus
követése komoly, ugyanakkor örömteli elkötelezettség. Radikalitást és
bátorságot igényel, hogy felismerjük az isteni mestert a legszegényebb
emberben, az élet kitaszítottjában, s hogy szolgálatára álljunk. Ezért az
önkéntesek, akik Jézus iránti szeretetből szolgálják a legutolsókat és a
rászorulókat, nem várnak semmiféle köszönetet vagy jutalmat, hanem lemondanak
minderről, mivel felfedezték a valódi szeretetet. Mindannyian mondhatjuk:
„Ahogyan az Úr odajött és lehajolt hozzám a szükség idején, úgy én is odamegyek
hozzá, és lehajolok mindazokhoz, akik elvesztették hitüket, vagy úgy élnek,
mintha Isten nem létezne, az értékeket és eszményeket nélkülöző fiatalokhoz, a
válságban lévő családokhoz, a betegekhez és a foglyokhoz, a menekültekhez és a
bevándorlókhoz, a gyengékhez és a testben-lélekben védtelenekhez, az elhagyott
gyermekekhez és a magukra hagyott idősekhez. Bárhol is van talpra álláshoz
segítséget kérő, kinyújtott kéz, ott nekünk is jelen kell lennünk, ott jelen
kell lennie a támogató és reményt nyújtó egyháznak.” És ezt úgy kell tennünk,
hogy elevenen él bennünk az Úr felénk nyújtott kezének emléke, amikor én voltam
a padlón.
Teréz
anya egész életében az isteni irgalmasság nagylelkű osztogatója volt,
mindenkinek szolgálatára állt az emberi élet befogadása és védelmezése által,
legyen szó a meg nem született vagy a magára hagyott és kiselejtezett életről.
Az életet védelmezte, szüntelenül hirdetve, hogy „a még meg nem született a
leggyengébb, a legkisebb, a legnyomorultabb”. Lehajolt a teljesen legyengült,
az út szélén meghalni hagyott emberekhez, elismerte Istentől kapott
méltóságukat. Felemelte hangját a világ hatalmasai előtt, hogy ismerjék be
vétkességüket az épp általuk teremtett szegénységből fakadó bűncselekményekben.
A bűncselekményekben! Számára az irgalmasság volt az a „só”, amely
megízesítette minden tettét, és az a „fény”, amely beragyogta mindazok
sötétségét, akiknek már könnyük sem maradt, hogy sírjanak szegénységük és
szenvedésük miatt.
Az ő
küldetése a városok és az emberi létezés peremterületein úgy áll ma is
előttünk, mint beszédes tanúságtétel Istennek a szegények legszegényebbjeihez
való közelségéről. Ma rábízom ezt a női és szerzetesnői emblematikus alakot az
önkéntesek világára: ő legyen életszentségetek példája! Azt hiszem, kicsit
nehéz lesz Szent Teréznek hívnunk: az ő életszentsége annyira közel áll
hozzánk, annyira gyengéd és termékeny, hogy ösztönösen továbbra is „Teréz
anyának” mondjuk majd. Az irgalmasságnak ez a fáradhatatlan apostola segítsen
nekünk, hogy egyre jobban megértsük: cselekvésünk egyetlen ismérve az ingyenes
szeretet, amely mentes minden ideológiától vagy korláttól, és nyelvre,
kultúrára, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül mindenki felé fordul. Teréz
anya szerette ezt mondani: „Meglehet, nem beszélem a nyelvüket, de tudok mosolyogni!”
Hordozzuk szívünkben az ő mosolyát, és ajándékozzunk meg vele mindenkit, akivel
találkozunk utunkon, különösen a szenvedőket. Így az öröm és a remény távlatait
nyitjuk meg oly sok reményvesztett, megértésre és gyengédségre szoruló ember
előtt.
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása előtt, a szentmise végén:
Kedves
testvéreim! Lassan a szertartás végére érünk, de előtte szeretnélek üdvözölni
titeket és köszönetet mondani nektek, aki részt vettetek rajta.
Mindenekelőtt
a Szeretet Misszionáriusait köszöntöm, a szerzetesnőket és szerzetesférfiakat,
akik Teréz anya lelki családját alkotják. Szent alapítótok őrködjön mindig
utatok felett, és nyerje el számotokra, hogy hűségesek tudjatok lenni Istenhez,
az egyházhoz és a szegényekhez.
Hálás
tisztelettel köszöntöm a jelenlévő magas rangú hivatalviselőket, különösen is
az új szent alakjához szorosabban kötődő országokét, hasonlóképpen a hivatalos
delegációkat és az ezekből az országokból erre a jeles alkalomra érkezett
zarándokokat. Isten áldja meg nemzeteiteket!
Szeretettel
köszöntelek benneteket is, kedves önkéntesek és az irgalmasság apostolai! Teréz
anya oltalmára bízlak titeket: ő tanítson meg titeket mindennap szemlélni és
imádni a megfeszített Jézust, hogy felismerjétek és szolgáljátok őt rászoruló
testvéreitekben. Kérjük ezt a kegyelmet azoknak is, akik a tömegkommunikációs
eszközökön keresztül követnek minket szerte a világon!
Szeretnék
most emlékeztetni azokra is, akik nehéz és veszélyes helyeken végzik testvéreik
szolgálatát. Különösen is arra a sok szerzetesnőre gondolok, akik fenntartás
nélkül adják oda életüket másokért. Külön is imádkozzunk Isabel spanyol
misszionárius nővérért, akit két nappal ezelőtt öltek meg Haiti fővárosában,
ebben a sok megpróbáltatást szenvedő országban, amelynek kívánom, hogy
szűnjenek meg benne az erőszakos cselekmények és nagyobb biztonságban élhessen
mindenki. A többi nővérre is gondoljunk, akik az utóbbi időben szenvedtek
erőszakot más országokban.
Forduljunk
tehát imádságban Szűz Máriához, minden szent anyjához és királynőjéhez. [Az Úr
angyala köszönté…]
Fordította: Tőzsér Endre
Fordította: Tőzsér Endre
Ferenc
pápa kívánságára 1500 hajléktalan érkezett különbuszokkal Rómába, hogy részt
vehessenek a szentté avatáson.
Szintén
a Vatikánba invitáltak egy nápolyi pizzakészítő mestert és húsz munkását, akik
ételt biztosítottak a meghívott hajléktalanoknak. Az ebédet a Szeretet
Misszionáriusai nővérei és papjai osztották szét a rászorulók között.
A
Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai közösségből több száz nővér
vett részt a szentté avatáson. Összesen százezer jegyet adtak ki a
szertartásra, de emellett még több ezer turista, nővér, pap, zarándok érkezett.
Tizenhárom ország küldött állami delegációt; Indiából száz magasrangú
tisztségviselő érkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése