Ferenc pápa: Isten stílusa nem az ítélkezés, hanem az irgalom!
A szeptember 7-én délelőtt tartott általános kihallgatás keretében a Szentatya arra buzdította a hívőket, hogy vizsgálják felül istenképüket. Isten nem ítélkező bíróként, hanem irgalmat gyakorló testvérként küldte hozzánk az ő Fiát. Egyedül az irgalom ment meg és üdvözít minket.
Kedves
Testvéreim, jó napot kívánok!
Meghallgattunk
egy szakaszt Máté evangéliumából (Mt 11,2–6). Az evangélistát az a szándék
vezeti, hogy mélyebben bevezessen minket Jézus misztériumába, s így meglássuk
az ő jóságát és irgalmasságát. A következő jelenetről van szó: Keresztelő János
elküldi tanítványait Jézushoz – János börtönben volt –, hogy egy teljesen
világos kérdést tegyenek fel neki: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”
(Mt 11,3). Keresztelő János ugyanis sötét időszakon ment keresztül. Roppantul
várta a messiást, és igehirdetésében erős jelzőkkel írta le: olyan bíróként,
aki végre elhozza Isten országát és megtisztítja népét, a jókat megjutalmazza,
a rosszakat pedig megbünteti. Így prédikált: „A fejsze már a fák gyökerén van.
Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt” (Mt 3,10).
Most, hogy Jézus másfajta stílusban kezdte meg nyilvános működését – János
kettős sötétségben szenved: a börtön, a cella sötétségében és a szív sötétségében
–, nem érti Jézus stílusát, ezért tudni akarja, ő-e a messiás, vagy pedig
másvalakit kell várni.
Jézus
válasza első látásra nem Keresztelő János kérdésére felel. Jézus ugyanis ezt
mondja: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok
látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak
feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem
botránkozik rajtam” (Mt 11,4–6). Itt világossá válik az Úr Jézus szándéka: azt
válaszolja, hogy ő az Atya irgalmasságának konkrét eszköze, aki mindenkihez
odalép, hogy elvigye neki a vigasztalást és az üdvösséget, és ily módon
kinyilvánítja Isten ítéletét. A vakok, a sánták, a leprások, a süketek
visszanyerik méltóságukat, és többé nincsenek betegségük miatt kirekesztve, a
halottak visszatérnek az életbe, a szegényeknek pedig hirdettetik a jó hír. Ez
az, ami összefoglalja Jézus cselekvését, aki ily módon magának Istennek a
cselekvését teszi láthatóvá és foghatóvá.
Nagyon
világos az az üzenet, amelyet az egyház kap Krisztus életének ebből az
elbeszéléséből. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy megbüntesse a
bűnösöket vagy megsemmisítse a gonoszokat. E helyett megtérésre hívja őket,
hogy látva az isteni jóság jeleit rátalálhassanak a visszatéréshez vezető útra.
Ahogy a zsoltár mondja: „Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor,
színed előtt, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy így féljünk téged”
(Zsolt 130,3–4).
Az
igazságosság, amelyet Keresztelő János igehirdetésének középpontjába tett,
Jézusban elsősorban irgalmasságként nyilvánul meg. Az előfutár kétségei
lényegében elővételezik azt a zavart, amelyet később tetteivel és szavaival
Jézus kivált. Így megértjük Jézus válaszának utolsó mondatát: „Boldog, aki nem
botránkozik rajtam” (Mt 11,6). A botrány „akadályt” jelent. Ezért Jézus egy
külön veszélyre figyelmeztet: ha hitének útjában főleg az ő irgalmas tettei
állnak akadályként, ez azt jelenti, hogy hamis képe van a messiásról. Ellenben
boldogok azok, akik Jézus tetteit és szavait látva dicsőítik a mennyei Atyát.
Jézus
figyelmeztetése mindig időszerű: az ember ma is alkot olyan istenképeket,
amelyek megakadályozzák, hogy Isten valóságos jelenlétét élvezze. Egyesek egy
„csináld magad” hitet vágnak ki maguknak, amely saját vágyaik és meggyőződéseik
szűk terébe zárja Istent. Ez a hit azonban nem megtérés az önmagát feltáró
Úrhoz, sőt képtelen arra, hogy megszólítsa életünket és felrázza
lelkiismeretünket. Mások hamis bálványt csinálnak Istenből; az ő szent nevét
saját érdekeik, mi több, a gyűlölet és erőszak igazolására használják. Ismét
mások számára Isten csak pszichológiai mentsvár, amelynek biztonságába
bebújhatnak a nehéz időszakokban: önmagába zárkózik ez a hit, nem hatol át
rajta Jézus testvérek felé lendítő, irgalmas szeretetének ereje. Ismét mások Krisztust
csak egy kiváló erkölcstanítónak tartják, egyiknek a sok közül a történelemben.
Végül van, aki a Jézussal való, pusztán a lélek mélyén működő kapcsolatra
szűkíti le a hitet, s így semlegesíti a világ és a történelem átalakítására
ösztönző missziós lendületét. Mi, keresztények Jézus Krisztus Istenében
hiszünk, és az a vágyunk, hogy növekedjünk az ő szeretetmisztériumának élő
megtapasztalásában.
Törekedjünk tehát, hogy ne gördítsünk akadályokat az Atya irgalmas
cselekvése elé, hanem kérjük Istent, ajándékozzon nekünk nagy hitet, hogy mi
magunk is az irgalmasság jelévé és eszközévé válhassunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése