Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.
Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.
Kötelességünk
a keresztény remény. Mit is jelent ez? Várakozást arra, amit el kell érnünk, de
csak Isten erejével érhetjük el. Isten a saját életére hív bennünket, s el is
vezet oda, ha hűségesek maradunk hozzá. Ezért hallgatunk szavára,
és hozzá igazítjuk (illetve esendőségünkben visszaigazítjuk hozzá) az
életünket. Ez esetben nem kell rettegnünk a ránk váró ítélettől. Bízhatunk
jóságában, irgalmában. Isten, aki kövekből is tud Ábrahámnak utódot
teremteni, minket is gyermekeivé formál, ha megtesszük, ami tőlünk telik.
Nem akarunk elszakadni tőle. Ennek imába foglalása jele az
igaz keresztény reménynek és esendőségünk ellenére a
derűlátó Krisztus-követésnek.
(Lk
18,35–43)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése