Seregély István: Útravaló – 2019. január 20., évközi 2. vasárnap
Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.
A magyar
püspökök egyike, jól ismerve apostoli küldetését, kijelentette: a mai világ
körülményeit látva itt az ideje, hogy hozzálássunk ezeréves magyar kereszténységünk megőrzéséhez.
A modern pogányság ugyanis akár végleg elsodorhat bennünket a föld színéről. A
világ vezetői be akarják bizonyítani, hogy Isten nélkül fogunk csak igazán jól
élni. Szent István és üdvözült elődeink
sem örülnének ennek, ahogyan mi sem. Nagyon bízom abban, hogy a Magyarok Nagyasszonya annyi
hűtlenségünk után sem feledkezik meg népéről.
Keresztelő
János annak idején úgy látta jónak, hogy a Názáreti Jézus felé fordítsa az
emberek figyelmét. „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.”
Izajás pedig azt mondta: Fiát, „az Úr szolgáját” Isten minden nemzet és ember
világosságává tette, hogy üdvössége eljusson a föld határáig.
Mit
tehet az egyszerű hívő ember a kereszténység megmaradásáért, amikor a világ
vezetőinek eszükbe sem jut ez a kötelesség? Tudnunk kell, hogy a világ elvadult,
önző vezetői a hatalmuk és a vagyonuk érdekében be fognak csapni minket.
Rájuk nem számíthatunk e téren.
Elsőként
mindenki nézzen utána a Krisztus-követés üzenetének. Írni-olvasni tudó kor
gyermekei vagyunk. Ha újra és újra olvassuk az Újszövetség írásait,
megértjük: maga Isten lett emberré, hogy a föltámadás dicsőségébe vezető
emberi életet élhessünk Jézus Krisztus által.
Szeretném,
ha az elmúlt évszázad viszontagságai miatt kialakult vallási tudatlanságból
fölocsúdva a sok zűrzavart túlélő szent maradék eljutna Szent Péter a
főtanács előtt tett kijelentésének igazára: a Názáreti Jézuson kívül „nem
adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk (ApCsel
4,12)”. (Ezért nem csodálkozunk azon, hogy a sátán és mindenkori barátai
mindig harcolnak ellene.)
Ennek
érdekében, mint kétezer éve mindig, most is Istenhez kell fordulnunk,
mégpedig rendszeres imában. Nem hosszan kell imádkozni, de sokszor.
Legtöbbet ér a magunk fogalmazta fohász, amelyet családunkért, hazánkért,
magunkért és a világért mondunk. Az őszinte ima meghallgatásra
talál. Időt kell szánni Isten Igéjének, Jézus Krisztusnak megismerésére.
Jézus a kereszténység lényege (Romano Guardini).
Hogy
közelebb kerüljünk hozzá, a legfontosabb az evangéliumok olvasása, majd a –
sajnos nem mindig tökéletes – templomi igehirdetés hallgatása. (A
templomba járás nem hanyagolható el!) Legyen tanúságtevő minden
valóban keresztény magyar ember! Merjünk beszélni a hitünkről, elsősorban
hitből élő
otthonainkban. Hála Istennek, számos fiatal is van, akik használják a józan eszüket, és igyekeznek megismerni Krisztust, amíg még nem késő. Kérdéseket tesznek fel, és keresik az életüknek irányt szabni képes meggyőződést. Jól gondoljuk meg, mit válaszolunk nekik! S ha viszontagságos múltunk miatt mi, felnőttek sem vagyunk eléggé tájékozottak, nézzünk utána az evangéliumi ismereteknek! Ma még talán csak egyéni a próbálkozások ezek, de idővel áthatják az egész társadalmat.
otthonainkban. Hála Istennek, számos fiatal is van, akik használják a józan eszüket, és igyekeznek megismerni Krisztust, amíg még nem késő. Kérdéseket tesznek fel, és keresik az életüknek irányt szabni képes meggyőződést. Jól gondoljuk meg, mit válaszolunk nekik! S ha viszontagságos múltunk miatt mi, felnőttek sem vagyunk eléggé tájékozottak, nézzünk utána az evangéliumi ismereteknek! Ma még talán csak egyéni a próbálkozások ezek, de idővel áthatják az egész társadalmat.
Mindennek
alapja a valódi krisztusi szeretet, amely boldogít itt és odaát egyaránt.
Ne magunknak éljünk! A másokért élt földi élet soha nem vész kárba, és ha
ezt az utat választjuk, hitelünk lesz a világ előtt.
(Jn
2,1–11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése