Évközi második hét szerdája
A
farizeusok szüntelen hibakereséséről és Jézussal való szembefordulásáról
ejtettünk szót a tegnapi elmélkedésben. Ehhez kapcsolódik a mai evangélium is,
amely szerint a farizeusok keresik az alkalmat, hogy belekössenek Jézusba. Nem
kell sokáig várniuk. Egy megbénult kezű ember áll Jézus elé, s a farizeusok
figyelik, hogy Jézus meggyógyítja-e őt. Éppen szombat van. A farizeusi
törvényértelmezés szerint ezen a napon nem szabad munkát végezni, a gyógyító
tevékenyég pedig munkának számít, tehát szombaton nem végezhető. Álnokságukat
és alantas szándékukat nyilvánvalóan jelzi, hogy nem felelnek, némán
hallgatnak, amikor Jézus megkérdezi őket, hogy vajon szabad-e gyógyítani ebben
az időben?
Jézus persze válaszuk nélkül is jól ismeri gondolataikat, törvényértelmezésüket, s jól tudja, hogy helytelennek tartják, ha meggyógyítja a béna embert. A gyógyítással nem még jobban felbőszíteni akarja őket, hanem azt akarja megmutatni, hogy Isten irgalmasságát, melynek jele a gyógyulás, nem korlátozhatják az emberi vélekedések.
A Jézussal való szembefordulás fokozódását jelzi, hogy a farizeusok itt már nem csupán szóban feltett kérdések formájában fejezik ki nemtetszésüket, hanem gyilkos szándék fogalmazódik meg bennük. A gyógyítást követően ugyanis arról kezdenek egymás között tanakodni, hogy „miként okozhatnák Jézus vesztét” (Mk 3,6).
© Horváth István Sándor
Jézus persze válaszuk nélkül is jól ismeri gondolataikat, törvényértelmezésüket, s jól tudja, hogy helytelennek tartják, ha meggyógyítja a béna embert. A gyógyítással nem még jobban felbőszíteni akarja őket, hanem azt akarja megmutatni, hogy Isten irgalmasságát, melynek jele a gyógyulás, nem korlátozhatják az emberi vélekedések.
A Jézussal való szembefordulás fokozódását jelzi, hogy a farizeusok itt már nem csupán szóban feltett kérdések formájában fejezik ki nemtetszésüket, hanem gyilkos szándék fogalmazódik meg bennük. A gyógyítást követően ugyanis arról kezdenek egymás között tanakodni, hogy „miként okozhatnák Jézus vesztét” (Mk 3,6).
© Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei
Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add,
hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus,
köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek
tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az
engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az
ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram,
irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel
szolgálhassak másoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése