VI. Pál levele a Vörös Brigádokhoz Aldo Modo kiszabadításáért
Szombati adásunkban felidéztük Aldo Moro kereszténydemokrata
képviselő tragédiáját: A szélsőbaloldali terrorista Vörös Brigádok 1978.
március 16-án elrabolták, 55 napig fogva tartották, majd megölték. Minden
megmentésére irányuló kísérlet meghiúsult, így Montini pápa közvetítő szerepe
is, aki április 22-én nyílt könyörgő levelet írt a terroristáknak barátja
kiszabadításáért. – Most teljes egészében magyar fordításunkban közöljük VI.
Pál pápa olasz levelét.
„Én írok
nektek, Vörös Brigádok emberei: bocsássátok szabadon, adjátok vissza
családjának és a polgári életnek Aldo Moro képviselőt! Én nem ismerlek
benneteket, és nem áll módomban, hogy kapcsolatba lépjek veletek. Ezért írok
nektek nyilvánosan, kihasználva a maradék időt, amelyet haladékként
meghagytatok, amikor bejelentettétek a halállal való fenyegetést e jó és
becsületes ember ellen, aki ellen senki sem emelhet semmilyen bűnvádat,
vagy nem lehet szociális érzéketlenséggel és mulasztással vádolni az
igazságosság és a békés együttélés érdekében végzett szolgálata terén. Nekem
nincs semmiféle megbízatásom felétek, és nem vezérel semmiféle magánérdek
irányában. De szeretem őt mint a nagy emberi család tagját, mint tanulmányi
kollégát, és egészen különös címen mint testvéremet a hitben és mint Krisztus
Egyházának fiát.
Térden állva könyörgök, engedjétek szabadon Aldo Moro képviselőt
És éppen
e Krisztus nevében fordulok most hozzátok, aki biztosan nem ismeretlen
számotokra, hozzátok ismeretlen és kérlelhetetlen ellenfelei ennek a
tiszteletre méltó és ártatlan embernek; és térden állva könyörgök, engedjétek
szabadon Aldo Moro képviselőt, egyszerűen, feltételek nélkül, nem annyira
az én alázatos és megrendült közbenjárásom miatt, hanem tekintettel
közös embertestvérünk méltóságára, és amiatt is, amit remélni akarok: a ti
lelkiismeretekre hivatkozom, akik az igazi szociális haladást akarjátok,
amelyet nem szabad ártatlan vérrel beszennyezni, sem fölösleges fájdalommal
gyötörni. Már túlságosan sok áldozatot kell siratnunk és fájlalnunk,
nagyon sok személy halálát, akik elkötelezték magukat saját kötelességük
teljesítésében. Mindannyiunknak félnünk kell a gyűlölettől, amely bosszúvá
fajul, vagy tehetetlen kétségbeesésbe süllyed. És mindannyiunknak félnünk
kell attól, hogy Isten megbosszulja az ok és vétek nélküli halálokat. Vörös
Brigádok emberei, hagyjátok meg nekem, aki számtalan honfitársatok nevében
szólok, azt a reményt, hogy lelketekben még ott honol az emberiesség
győzedelmes érzése. Én imádkozva várom, hogy erről bizonyságot tegyetek,
mindig szeretve benneteket.”
Vatikán,
1978. április 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése