Évközi tizenötödik hét hétfője

Évközi tizenötödik hét hétfője

Jézus missziós beszédének befejező részletét olvassuk a mai evangéliumban. E kijelentések nem csupán az apostolok küldetéséről szólnak, hanem megvilágítják Krisztus küldetését is, mivel éppen ennek folytatása mindaz, amire az apostolok megbízást kapnak. A megoszlás, az ellenállás, a szembefordulás gondolata már a korábbiakban is szerepelt, de most annak konkrét megnyilvánulási formáit említi Jézus. Még egy-egy családon belül is megoszlás keletkezhet, szembefordulhatnak egymással a közeli családtagok, mert egyikük elfogadja a megtérésre és a krisztusi életre való felhívást, a másik viszont elutasítja azt.
Jézus kijelentéseit azonban könnyen félreérthetjük, amikor a szembenállásról és a megoszlásról beszél. Nem az a célja, hogy megoszlást vagy békétlenséget keltsen, hanem ezek mintegy fellépésének következményei. Tanítása a hagyományos vallási élet megújítását szolgálja, de a vallás őrei, a farizeusok és írástudók a hagyományokkal és törvénytisztelettel való szembefordulásként értékelik azt. A velük való békesség érdekében azonban ő nem hallgathat, hiszen akkor nem teljesítené a mennyei Atyától kapott küldetését. Ugyanígy Jézus küldötteinek hallgatása megalkuvást és a küldetéshez való hűtlenséget jelentene.
Az evangéliumi élet tőlem is elszántságot, az örömhír hirdetése pedig bátorságot kíván!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, Atyánk, te elküldted egyszülött Fiadat, hogy általa kiengesztelj mindent, te jössz segítségünkre! Élő Isten Fia, aki osztoztál emberségünkben, és életedet adtad a világ megváltásáért, te jössz segítségünkre! Szentlélek, alászálltál Krisztusra és kiárasztod az Atya szeretetét minden emberre, te jössz segítségünkre! Krisztus add, hogy megtestesülésed és születésed miatt szeressük az emberi életet, te jössz segítségünkre! Add, hogy hűséged miatt mi is hűségesek maradjunk elkötelezettségünkben, te jössz segítségünkre!