Pécsi Rita: Kapcsolatokban élünk vagy „online vagyunk”?
„Mit tehetünk az online világ térnyerése ellen? (...) Kevesen veszik figyelembe, hogy a számítógép-használat csak abban az életkorban járhat valós előnyökkel, amikor már kifejlődött az idegrendszer, a döntésképesség, az érzelmi intelligencia...” Uzsalyné Pécsi Rita írását olvashatják.
Nem
maradhatunk le! Vedd már észre, megváltozott a világ! Ez egy másik generáció!
Nincs mit tenni! – halljuk mindenfelől, és lássuk be, ettől elbizonytalanodunk.
Sokan azt állítják, hogy a számítógép-használat fejleszti a különböző
készségeket. Vajon igaz ez? Miért fog el bennünket mégis a félelem, amikor
észrevesszük, hogy a gyermekünk nem tud elszakadni a monitortól, nem akar enni,
nem akar aludni, hogy a tanulásról ne is beszéljünk? A barátait csak a chaten
keresi, jobb esetben a videojátékok összehozzák őket. Normális ez? Vagy tényleg
mi vagyunk rugalmatlanok, elmaradottak, vészmadarak? Sajnos nem…
De mit
tehetünk az online világ térnyerése ellen? Hiszen gyerekeink már a leckéjüket
is így kapják az iskolában! Az óvodások különböző „alkalmazásokkal” hencegnek
ugyanolyan természetességgel, ahogyan annak idején matchboxaikkal vagy hajas
babáikkal dicsekedtek azonos korú társaik.
A
számítógépnek és az okoseszközöknek természetesen nem csak káros hatásaik
vannak, sőt, hihetetlen nagy segítséget jelentenek az információközlés és
-tárolás megannyi területén. Előnyeik közé tartozik például, hogy
alkalmazásuknak köszönhetően javulhat a mintafelismerés, a szem-kéz
koordináció, az elemzőkészség és valamelyest a reflexek is. Ezt ma már senki
nem vitatja. Ugyanakkor kevesen veszik figyelembe, hogy a számítógép-használat
csak abban az életkorban járhat valós előnyökkel, amikor már kifejlődött az
idegrendszer, a döntésképesség, az érzelmi intelligencia.
Érdemes
kissé közelebbről is megvizsgálni, milyen veszélyeket rejt a képernyő és a
virtuális világ a gyermekek számára. Sajnos e téren csupán kutatási
eredményekre utalhatunk, de már ezek is felszólító erejűek, olykor szinte
sokkolónak mondhatók.
A
legnagyobb gond az, hogy még nem tanultuk meg, hogyan lehet megfelelő mederben
tartani ennek a technikai vívmánynak a használatát. A számítógéppel való
„barátkozást” semmiképpen sem szabad korai életkorban elkezdeni, például
óvodáskorban vagy még korábban. A legnagyobb veszélyt ugyanis éppen a fejletlen
idegrendszer és a képernyő találkozása jelenti.
A
vibráló kép, a gyors és egyre erősödő stimulusok, a feldolgozhatatlan
mennyiségű információ – majd az életkornak nem megfelelő tartalmak – pontosan
olyan hatást váltanak ki az agyban, mint a droghasználat. Nem véletlen, hogy a
monitort digitális kokainnak is nevezik, és vannak országok, ahol büntetik a
szülőket, ha nem korlátozzák kisgyermekeik képernyőhasználatát. Az okoseszközök
visszafordíthatatlan, maradandó károsodást okozhatnak a fejlődő idegrendszerben
– állítják a kutatók. Nem most ismertük fel ezt a problémát, ennek ellenére még
az egészségügyben sem létezik ezzel kapcsolatos egyértelmű állásfoglalás,
nemhogy a nevelés területén. Már 2000-ben megjelent egy tanulmány, amelyet az
USA-ban széles körben elismert professzorok, orvosok, pszichiáterek, pedagógusok,
tudósok és gyermekjóléti szakemberek nemzeti tanácsadó testülete, a Szövetség a
Gyermekekért szervezet tett közzé. A gyerekkorban használt számítógépek kritikus
vizsgálata címmel megjelent írásban szereplő ajánlások és
állásfoglalások már önmagukban is elegendőek lennének ahhoz, hogy sürgősen
újragondoljuk a számítógéppel kapcsolatos jelenlegi gyakorlatunkat. Sőt, talán
így, tizennyolc év elteltével ideje volna félreverni a harangokat, hiszen a
dokumentumban foglaltak még mindig aktuálisak!
Íme a
tanulmány néhány részlete:
– Az
információs technológiai cégek hozzák nyilvánosságra azokat a
veszélyfaktorokat, amelyeknek ki vannak téve a termékeiket használó gyermekek.
–
Készíttessenek felmérést a számítógépek gyerekekre gyakorolt fizikai és érzelmi
hatásairól, illetve az azok következtében kialakuló fejlődési kockázatokról.
–
Elengedhetetlen a gyerekekre káros vagy számukra haszontalan technológia
reklámjának betiltása.
– A
mozgássérültség speciális eseteit kivéve átmenetileg azonnal tiltsák be az információ-
és kommunikációtechnológiai (IKT-) eszközök további használatát az óvodákban és
az iskolák alsó tagozatán.
– Otthon
és az iskolában kerüljenek újra a nevelés középpontjába az egészséges
gyermekkor legfontosabb összetevői: az erős kötődés a gyerekekre odafigyelő
felnőttekhez; a spontán, kreatív játékra szánt idő; az olyan tananyag, amely
gazdagon épít a zenére és más művészeti ágakra; a hangos olvasás; a mesemondás
és a költészet; a ritmus és a mozgás; a főzés, az építés és a különféle
kézműves-foglalkozások; a kertészkedés, valamint más, közvetlenül a
természethez és a való világhoz kapcsolódó tevékenységek (idézi
N. Kardaras).
Az
eszközfüggés a tanulmány megjelenése óta eltelt évek során klinikai
rendellenességgé, mintegy járvánnyá fajult, ám az utolsóként idézett bekezdés
még mindig felkínálja a megoldás lehetőségét, ha kellőképpen komolyan vesszük a
figyelmeztetést.
Érdemes
odafigyelni arra a tényre is, hogy akik a legjobban ismerik ezeket az
eszközöket – a feltalálóik, a fejlesztők és a részvényesek – milyen
egységesen és következetesen képviselik az „IKT-mentes gyermekkor” elvét: a
Szilícium-völgy kutatói úgynevezett fertőzéssel nem érintett iskolákba járatják
a gyermekeiket, és tizennégy éves korig otthon sem adnak a kezükbe
okoseszközöket. A Facebook kidolgozói pedig nemrégiben nyilvánosan is
bocsánatot kértek találmányuk beláthatatlan következményei miatt.
Az
életkornak nem megfelelő, illetve a túlzott géphasználat ugyanis pontosan az
egészséges fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges képességek természetes
kialakulását zavarja vagy akadályozza, sok esetben egyenesen károsítja
a gyermekeket. Legjobb, ha hároméves korig szinte egyáltalán nem
találkozik a kisgyermek a monitorral. Óvodáskorban legfeljebb napi fél óra
ellenőrzött képernyőhasználat javasolható. Kisiskolásként tizenkét éves korig –
a tartalom megfelelő szűrésével – maximum napi egy óra ellenőrzött
monitorhasználat elfogadható (ez a képernyőn nézett mesét is magában foglalja), és
a gyermekkor további részében is csak lassan, fokozatosan és korlátok között
tartva javasolható a számítógép-használatra szánt idő növelése.
A
képernyőhasználat már önmagában is kockázatot hordoz, a virtuális játékok és a
közösségi média térhódítása pedig függőség kialakulását okozhatja. (Erről
részletesebben cikkünk folytatásában olvashatnak majd.)
Védelmet
csakis a valós élmények, az igazi kihívások, veszélyek és örömök jelentenek,
amelyeket a gyermek a természetben, a számára fontos személyekkel, barátokkal,
testvérekkel együtt él meg. Ehhez közösen eltöltött időre, mégpedig lassan
járó, vidám-szomorú időre van szükség. Ahogyan Micimackó mondja:
– Pont
jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
– Melyik az a rész?
– Az, amikor te meg én mi leszünk.
A
számítógép nem képes ilyen élményt nyújtani.– Melyik az a rész?
– Az, amikor te meg én mi leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése