Évközi tizenötödik hét péntekje

Évközi tizenötödik hét péntekje

A tegnapi evangélium kapcsán már szót ejtettünk arról, hogy a törvények farizeusi értelmezése milyen elviselhetetlen terhet jelentett az emberek számára. A mai és a holnapi részlet két példával világítja meg, hogy a farizeusok túlzott szigorúsággal értelmezték a szombati nyugalomra vonatkozó parancsot. Értékelésük szerint Jézus tanítványai megszegik a szombati nyugalmat, mert munkát végeznek, amikor egy búzamező mellett elhaladva leszednek néhány kalászt és a zsenge búzaszemeket megeszik. A kalászok letépése ugyanis aratásnak minősül szerintük, ez pedig munkavégzés, azaz szombaton tilos ilyet tenni.
Jézus védelmébe veszi tanítványait és nem helyteleníti cselekedetüket, mert túlzásnak és helytelennek tartja a farizeusi törvényértelmezést. Válaszában bírálatot fogalmaz meg azokról, akik kiüresedett módon tartják meg a törvényeket és nem látják azok eredeti szándékát. A törvények lényege ugyanis az, hogy az ember Isten felé fordulhasson a szeretet érzésével és kifejezhesse iránta tiszteletét. Eredetileg ezt szolgálta a szombati nap, a nyugalom napja, az istentisztelet napja, a felebaráti szeretet gyakorlásának napja.
Jézus a parancsok helyes értelmezőjeként lép fel, aki nem a törvény betűjét nézi, hanem annak szellemiségét, s aki nem a parancsok látszat szerinti megtartását várja el tanítványaitól, hanem azt, hogy Isten parancsainak engedelmes teljesítése szeretetből fakadjon.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgájuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük!