Megjegyeztetett angyalok
Könyörögjetek érettünk!
Meglepő,
meghökkentő józansággal neveli, növeli a szenteket – azaz, a Krisztust követni
szándékozókat – Pál apostol! Érdemes ebben, a ma idézett római idézetben
elcsendesedni, elmélyülni. A második mondatra épül az első, melyben kifejezi
azt, hogy bizony egyek úgy lehetünk Krisztusban, ha mindannyian a magunk
képességei, karizmái szerint vagyunk Krisztus szeretetében egyek! (Csak ne
higgyük, hogy Isten ilyen kevés karizmákkal képes bennünket megajándékozni!
Sokkal nagyobb és talán azt is kijelenthetjük, hogy kimeríthetetlen a karizmák
tárháza Istennél. Hiszen másokat hoz fel példaként Pál itt, és másokat az 1Kor
12-ben, megint másokat említ az Ef 4 –ben.) Ha ebben a szeretetben egyek, akkor
az azt jelenti, hogy tiszteljük, elfogadjuk, használjuk, és értékén
érvényesülni megengedjük mindegyikünk karizmáját, képességét. - Nem telepszünk
rá a másikra, és nem nézzük le a másikat. - Azt a karizmát, ami nekünk is van,
mit magunk is, önmagunkban felismerünk(!), megelégszünk vele(!), nem ágálunk
ellene(!), élünk vele(!), használunk, örömünket leljük benne(!), hasznosítjuk
Krisztus közössége javára(!) – de, mert a közösségünk igényli is! Egy testé így
válhatunk Krisztusban! Ez a tudatos keresztény közösség ismertetője, hogy
építkezik, és bele épülni kész, készséges, képes, és hajlandó, mi több bevonni
képes is másokat, pontosan azért, amiért erő van Krisztusban!
Pál nem
áll meg itt. Tovább lép, és azt is tudtunkra adja, azt is kibontja, hogy milyen
emberi magatartás a feltétele annak, hogy ez megvalósulhasson közöttünk:
„Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz” Mi az, ami a rossz, és mi az,
ami a jó? Erre is feleletet ad: „ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek
egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az
igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók”. De miért? Nem egyszerűen
önérvényesülésként, vagy a magunk hasznára, esetleg kényszerből, vagy függőségből,
hanem: az Úrnak való szolgálatból kifolyólag tegyük a jót! („Aki az első akar
lenni közöttetek, az legyen a szolgája mindenkinek” [Mk 10,44]) Majd folytatja:
„legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az
imádságban, résztvevők a szentek bajaiban”. De arra is van mondanivalója
Pálnak, hogy mire való mindez az emberi jó: hogy gyakoroljuk, „a
vendégszeretetet”. Ahol a gyakorlás nem szimplán azzal egyenértékű, hogy
megszokássá váljon, és természetünkké, hanem arra utaló megjegyzése ez Pálnak,
hogy ha gyakoroljuk, és nem csak beszélünk róla, akkor az épülésünkre és a
közösség épülésére szolgáló tett lesz! Gyakorlás, azaz: gyakorlattá legyen,
vagyis mindenki ilyen viszonyban van a másikkal.
Mindez,
a közösség belső életére vonatkozik! Amit, ha sikerül megélni, akkor ez
sugározni képes kifelé is. Ez olyan közösségi erővé generálható, ami képessé
tehet bennünket rá, hogy áldássá legyünk, még az üldözőink számára is! Képessé
tesz mások örömében osztozni, a sírókkal együtt sírni. Ne többre akarjunk lenni
a másiknál, és ne a magunk előnyeire fordítsuk energiáinkat, vagy a magunk
frusztrációit akarjuk kielégíteni gyermekeinkben - ezért legyen meg nekik
minden amit én nem kaphattam meg az élettől. Ami, végül is azt jelenti, amire
Pál így utal: „ne legyetek bölcsek a magatok szemében”. Mert bölcselkedéseink
okoznak sokszor kárt a közösségnek. Hiszen az nem más, mint önmagam
felsőbbrendűségének teret követelek, ami a közösségi lét ellenére van!
Jézus
Példabeszédének utolsó mondata mellbevágó: „mondom nektek, hogy azok közül,
akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.” Igen, ez lesz a
következménye annak, ha okoskodásaink, bölcselkedéseink, akarnokságunk, hatalmi
harcaink szétzilálják Krisztus közösségét. Végül, egyikünk sem tapasztalhatja
meg azt, amire vágyakozunk.
De
miért? Mert, bár bennünk van a vágy, hogy asztalhoz kerüljünk, mégis, mikor
meghívást kapunk, akkorra önmagam fontossága, fontoskodásai már méltatlanná
tettek rá, hogy helyet kapjak ott. Már más fog ott ülni, ahol még az asztalon
az én nevem szerepel, de már méltatlanná lettem a helyre!
Fogd le
kezem Istenem, fogd be számat Te, uralkodjon el rajtam a Te bölcsességed, Te
szabj gátat nekem, csak én ne akadályozzalak dicsőségedben, és országod
terjedésében! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése