Khaled László metodista
szuperintendens: Észrevesszük-e magunk körül a szeretetéhséget?
Ferenc pápa október 19-én fogadta a Metodista
Világtanács küldöttségét a neoprotestáns felekezettel folytatott párbeszéd
ötven évét ünnepelve. Khaled A. László magyarországi metodista
szuperintendenssel egyháza keresztény küldetéséről beszélgettünk.
Az istentiszteleteknek és a közösségi életnek
is helyet adó óbudai gyülekezeti otthonban, a Magyarországi Metodista Egyház
központjában jártunk.
*
– Hova vezethetők vissza a Metodista Egyház
gyökerei?
– A metodista megújulási mozgalom a 18.
században kezdődött. Protestáns ébredési irányzat, az angliai reformáció egyik
ága. Alapítónk, John Wesley testvérével együtt anglikán lelkész volt. A
sajátosan induló angol reformáció a 16. századi kezdetek után szembetalálta
magát az iparosodás és a polgárosodás kihívásaival. Wesley érzékelte, hogy az
Anglikán Egyház nem igazán képes válaszolni ezekre a változásokra. A társadalmi
viszonyok miatt nagyon is indokolt volt a megújulás, ám az mindig csak az
egyénnel kezdődhet. Így volt ez az alapítók esetében is. Egyetemi társaikkal
misszióba indultak Amerikába, az indiánok megtérítésére. Kezdeményezésük nem
járt nagy sikerrel, csak a gyarmati telepesekkel tudtak találkozni, az
indiánokkal nem. Amikor azonban visszatértek Londonba, rendkívül erős
istenélményt éltek át. Ez indította el személyes megújulásukat, s ennek
öröméből bontakozhatott ki a metodista ébredés.
– Milyen választ adtak az alapítók a kor
szociális és ideológiai kihívásaira?
– John Wesley hozzáállását szépen mutatja az a
bristoli esemény, amikor munkássága e fellegvárában anglikán lelkészként kiállt
a szabad ég alá a munkások közé. Ezrek hallgatták a szavait. A hivatalos Egyház
képtelen volt megszólítani ezt a réteget, és nem tudta befogadni a templomba
sem. Wesley azonban közéjük ment, s e sok ezres tömegekből jöttek létre a
későbbi gyülekezetek, az úgynevezett metodista osztályok. Egyházunkat ma is
jellemzi a kor társadalmi problémái iránti érzékenység. Feladatunknak érezzük,
hogy állást foglaljunk a ma embere számára fontos kérdésekben, a
géntechnológiától kezdve az energiaforrások hasznosításán át a háború és béke
kérdéséig.
– A Wesley testvérek anglikán lelkészként
szolgáltak. Hogyan következett be a szakadás?
– Az alapítók nem akartak mást, mint „a
biblikus szentséget terjeszteni az országban”. Meg is vádolták őket azzal, hogy
nem mondanak semmi újat. Ők azonban nem is újat akartak mondani, hanem
visszatérni az evangélium krisztusi tanításához. Nem engedték, hogy a metodista
osztályok magukban úrvacsorázzanak, illetve hogy vasárnap tartsanak
istentiszteletet. Az, hogy a szakadás mégis bekövetkezett, történelmi okokra is
visszavezethető. Még Wesley életében elszakadtak az amerikai gyarmatok, az
anglikán lelkészeket hazaküldték. A fivérek halála után, 1784-ben,
Baltimore-ban, az úgynevezett „karácsonyi konferencián” megszületett a Püspöki
Metodista Egyház. Ott választották meg az első püspököt. De mindmáig erős a
testvéri kötelék az Anglikán Egyház felé.
– A társadalmi feszültségek iránti
érzékenységük vitte közel az alapítókat a munkássághoz. A Metodista Egyházban
ma is meghatározó a szociális felelősségvállalás.
– Alapkérdés számunkra, hogy észrevesszük-e
magunk körül a rászorulókat, azt a szeretetéhséget, amely jelen van a világban.
A szociális szolgálat a szeretet megélésének egy különleges formája. A
kezdetekkor elsősorban a munkások, a szegények csatlakoztak a metodistákhoz. Látogatták
a börtönöket, igyekeztek segítséget nyújtani a rászorulóknak, az éhezőknek. A
magyarországi Egyházban a gyülekezetek ma is nagy figyelmet fordítanak a
szociális szolgálatra. Ennek egyik legkiemelkedőbb területe a cigánymisszió.
Borsodban, Pest megyében és a Dunántúlon is több helyen vannak cigány
közösségeink.
– A Metodista Egyház elnevezésében benne van a
módszer szó, és a hitcikkelyeket olvasva valóban megmutatkozik a keresztény
életszentség egyfajta „módszertana”.
– Igen, bár kezdetben ez gúnynév volt. A Wesley
testvérek Oxfordban jártak egyetemre az 1720-as, 1730-as években. Módszeres,
rendszeres életet éltek. Betartották az egyetem szabályzatát, és meglehetősen
kilógtak az akkori egyetemi ifjak közül. Szigorú hetirendet dolgoztak ki
maguknak, amely valahogy így nézhetett ki: hétfőn együtt tanultak, kedden a
Szentírást olvasták, szerdán a börtönben, a rabok között szolgáltak,
csütörtökön a szegény gyerekeket korrepetálták, pénteken pedig együtt
úrvacsoráztak. Minden héten éltek a szentséggel, ezért a másik gúnynevük az
lett: szakramentalisták. Életmódjuk a hitelességről is szólt. Hamarosan
csatlakoztak hozzájuk a csoporttársaik.
– Hogyan írható le az Egyházuk szervezete?
– Püspöki egyház vagyunk, Magyarország több
közép-európai országgal együtt a svájci püspök alá tartozik. A helyi
területeket a „helynök”, az úgynevezett szuperintendens képviseli. Az éves
konferenciákon a püspök felügyeletével születnek a legfontosabb döntések. Itt a
paritás elve érvényesül, világi testvérek és lelkészek együttesen vesznek részt
a munkában. Az egyes országokban körzeti rendszerben épülnek fel a közösségek.
A lelkészt a püspök helyezi a körzetekbe, így jönnek létre a missziós
állomások. Missziós Egyház vagyunk, világszerte nyolcvanmillió metodista van,
akiket a Metodista Világtanács fog össze.
– Melyek a metodista lelkiség ismérvei?
– Wesley a két nagy szeretetparancsra
irányította a figyelmet, számára a kereszténység a szeretet vallása volt.
Lényeglátásra törekedett, fő céljának tekintette, hogy terjessze a biblikus
szentséget. A metodista lelkiségben rendkívül fontos a visszatérés a Bibliához,
azaz Isten szavához, valamint a szentség, mert Isten szent életre hív minket.
Megtérésre, majd tanítványi fejlődésre a megszentelt életben, a szeretetben.
Parókiám az egész világ – fogalmazta meg egy másik jelmondatát Wesley. Ez is
mutatja, hogy szélesebb perspektívában gondolkodunk, az egész világért felelősséget
érzünk. Egyházunk meghatározó tulajdonsága a gyakorlatias gondolkodás, a
cselekvő hit. Wesley egyik kedvenc igéje volt, hogy Jézus Krisztusban csak a
szeretet által munkálkodó hit számít (Gal 5,6).
– Egyházuk bemutatkozásában feltűnik a kötetlen
istentisztelet megfogalmazás. Mit értenek ez alatt?
– Ez a metodista szabadság egyfajta
kifejeződése. Nálunk családias a légkör, egy istentiszteleten lehetőség van a
spontán bizonyságtételre, az énekre, de akár a születésnaposokat is
köszönthetjük. Magyarországon sokféle formája van a metodista
istentiszteletnek. Ez mindig függ a lelkiségi múlttól és a bevett helyi
szokásoktól. Az alapkérdés az, hogyan tudjuk ma érthetően megszólítani az
embert. Előfordulhat, hogy ehhez változtatnunk kell az istentiszteleti gyakorlaton.
Igyekszünk rugalmasak lenni, és azt az elvet követjük, hogy a lényegben
maradjunk egyek, a többiben pedig lehetünk szabadok.
– Hogyan kerültek Magyarországra az első
metodisták?
– Hazánkban a 19. század közepén járt először
metodista püspök, Matthew Simpson, aki Abraham Lincoln bizalmas barátja volt.
1857-ben egy találkozón vett részt Kossuth barátainak titkos körével,
Pest-Budán. A szervezett metodista misszió a 19. század végén kezdődött, amikor
megjelentek a kisegyházak, válaszként a társadalmi változásokra. Jelen volt az
emberekben egyfajta nyitottság, és a nagyobb egyházak nem tudtak mindenkit
megszólítani. Több helyre is érkeztek neoprotestáns közösségek, Bácskába
például lutheránus németek hívták meg a bécsi metodista lelkészt. Egyházunkban
a mai napig megvan a kisebbségek iránti érzékenység. A Monarchiában ez főként a
németek közötti szolgálatot jelentette, a két világháború között aztán a
szlovákságét és a zsidóságét is, az ötvenes évektől pedig a cigány kisebbség
körében indult el a metodista misszió. Ma tizenegy körzetben húsz lelkipásztor
szolgál harminc gyülekezetben, mintegy kétezer-ötszáz–háromezer ember között.
Két idősotthonban és egy középiskolában is igyekszünk helytállni, és hálásak vagyunk
azért, hogy a nagyobb felekezetek testvérként tekintenek ránk.
– Hangsúlyozzák az ökumenikus együttmunkálkodás
szükségességét is. Hogyan nyilvánul meg ez a Katolikus Egyházzal közösségben?
– Nagy örömmel éltük meg Ferenc pápa és a
Metodista Világtanács küldöttségének találkozását a katolikus–metodista
párbeszéd ötven évének ünnepén. Wesley maga is különös nyitottsággal fordult a
többi keresztény felekezethez, és ezt újszövetségi alapokon tette. Ötvenkét
alapprédikációjából az egyik, A katolikus szellemről című arra
világít rá, hogy megfoghatjuk egymás kezét, képesek vagyunk egy irányba
haladni, hiszen lényegben egyek vagyunk. A Jézus Krisztusban való üdvösséget
hirdetjük. Ma is sokféle jelét adja ennek a metodista spiritualitás: 1999-ben
írták alá katolikus és evangélikus részről a megigazulásról szóló közös
nyilatkozatot, s a Metodista Egyház elsőként csatlakozott ehhez 2005-ben.
Magyarországon sokféle formában éljük az ökumenét. Részt veszünk a különböző
egységtörekvésekben, így a Magyar Evangéliumi Szövetség, az Aliansz ökumenikus
imahetén vagy a helyi felekezetközi lelkészkörökben. Ez itt, Óbudán nagyon jól
működik. Egyedülállónak számít, hogy két katolikus plébánia és a metodista
gyülekezet együtt szolgál az Alpha-kurzusban, ami egyébként anglikán gyökerű.
Az Ars Sacra Fesztiválon imasétát tartottunk, bejártuk egymás templomait és
imádkoztunk. Jó látni, hogy a közösségeink nem egymásnak feszülnek, hanem
megélik a testvéri egységet. A 20. század az ökumené százada volt. Bízunk
abban, hogy a 21. is az lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése