Dicséretes angyalok
Könyörögjetek érettünk
Elég
három nap is, hogy Ember szentté legyen! Azaz: Krisztusivá! Eszembe jut
Jézusnak a szava: „ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt
mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz
lehetetlen nektek.” [Mt 17,20] Ez az!
Vajon,
hiába mondom, hogy Istenem, adj nekem ekkora hitet!? Élni akarok vele, és nem
visszaélni. De, alkalmas vagyok rá, tartok ott a magam emberségének
fejlődésében, hogy ha Isten teljesíti kérésemet, akkor tudjak mit kezdeni
kegyelmi ajándékával? Képes lehessek élni akkora hittel, hogy semmi sem legyen
lehetetlen a számomra – amivel Isten dicsőségét szolgálhatom?
Igen, ez
az, azt hiszem, amiről elmélkedtem. Hogy emberként szabaddá válni,
függetlenedni minden kötöttségtől, kötődéstől, kényszeredettségtől és függőségtől.
Emberként szabadságomat, teljes földi valómat(!), alávethessem Isten
akaratának, szándékának! Semmivé lenni, hogy Istennek mindene legyek! Erre
talán csak Krisztus lehetett képes. Vajon, Szűz Mária, vagy Szent János
apostol, esetleg Péter, mennyire lehetett erre képessé?
Pál
apostolról nem is beszélve, akit jegyzeteiből ismerhetünk a legjobban – talán.
Ami
embernek lehetetlen (Mk 10,27). E kérdést feltehetem Pio atya vonatkozásában
is.
Lehetséges
ebben a világban, ezzel a világgal együttműködésben, mégis szabaddá tenni
teljes mivoltomat tőle? Olyan szabaddá tenni magam, hogy azzal egészen Isten
szolgálatára lehessek? Képtelenségnek tűnik számomra! De részlegesen
valószínűleg lehetséges, ahogy arra képessé lettek a szentek.
Ami emberileg
képtelenség, arra is nyitottá lenni. És még tovább: megengedővé lenni rá, hogy
velem is megtörténhet olyan, amire képes vagyok kimondani: ’velem aztán nem
történhet meg’! Miért ne? Tudom én azt, hogy Istennek mi a terve, szándéka
velem? Mire akar használni engem? Milyen módon válhatok a tervének eszközévé?
Talán pont olyan dolgokra készül, velem kapcsolatban, amit legkevésbé kívánok
magamnak, vagy szeretném, hogy megtörténjen velem. Képes vagyok még így is azt
mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, rajtam?
Nem
tudom, hogy mi válhat üdvömre! Amiért annyira evilághoz kötődött vagyok, hogy
fel sem érem Isten gondolati, lelki működését. „Az én gondolataim nem a ti
gondolataitok” (Iz 55,8) – mondja az Úr! Hiszem, hogy Istennek egy
szempillantás is elég ahhoz, hogy bármit megváltoztasson. Bennem, és a világban
is. Számára nincs felette álló erő, törvény, vagy bármi! Ugyanakkor, ez, Őt nem
bírja rá, hogy ezzel a minden felett álló szeretetével – mert ez az(!) –
olyanra ragadtassa el magát, ami bármiben, bárkinek is kárára lehet, vagy ártó
legyen!
Ez az a
hatalom, amit félhet az Ember! Csodálhat, és csodálattal ragaszkodhat Hozzá!
Hogy
Istenem vagy, köszönöm Neked! Segíts, hogy mindig ragaszkodjam Hozzád, és Neked
elégségessé lehessek! De azért, hogy Veled örökre közösségre juthassak! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése