Ferenc pápa: A hatalommal rendelkezők gyakori hibája a kettős élet
2017. november 5. vasárnap 16:58
A Szentatya november 5-én a déli Mária-imádság előtt a hatalomgyakorlás veszélyeire és kísértéseire hívta fel a figyelmet.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangélium jelenete (vö. Mt 23,1–12) Jézus életének utolsó napjaiban,
Jeruzsálemben zajlik. Ezek a napok tele vannak várakozásokkal, de
feszültségekkel is. Jézus egyfelől éles kritikával illeti az írástudókat és a
farizeusokat, másfelől fontos parancsokat fogalmaz meg minden idők
keresztényeinek, tehát nekünk is.
Azt
mondja a tömegnek: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek.
Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek!” Ez azt
jelenti, hogy van hatalmuk tanítani azt, ami megfelel Isten törvényének.
Ugyanakkor rögtön utána Jézus hozzáteszi: „Tetteikben ne kövessétek őket, mert
tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt!” (Mt 23,2–3). Testvéreim, gyakori
hibája azoknak, akik hatalommal rendelkeznek, akár állami, akár egyházi
hatalommal, hogy olyan, akár jogos dolgokat követelnek meg másoktól, amelyeket
ők maguk nem tesznek meg. Kettős életet élnek. Azt mondja Jézus: „Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk
egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta” (Mt 23,4). Ez a magatartás a
hatalomgyakorlás rossz példája, hiszen elsődlegesen a jó példával kellene
hatnia. A hatalom a jó példából születik, ezzel segíti a többieket, hogy
megtegyék, ami jogos és kötelező, így támogatja őket a megpróbáltatások között
a jó felé vezető úton. A hatalom segítség, de ha valaki rosszul gyakorolja,
akkor elnyomóvá válik, nem engedi fejlődni az embereket, bizalmatlan és
ellenséges légkört teremt, és még korrupcióhoz is vezet.
Jézus szóvá
teszi a nyilvánosság előtt az írástudók és a farizeusok néhány negatív
viselkedését: „Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig
az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken” (Mt
23,6–7). Ez olyan kísértés, amely megfelel az emberi gőgnek, és amelyet nem
mindig könnyű legyőzni. Ez az a magatartás, hogy csak a látszat kedvéért élünk.
Azután
Jézus utasításokat ad tanítványainak: „Ti ne hívassátok magatokat mesternek,
mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. […] Tanítónak
se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb
köztetek, az legyen a többi szolgája” (Mt 23,8–11).
Nekünk,
Jézus tanítványainak nem szabad címekre, rangokra, felségcímekre törekednünk. Megvallom
nektek, engem, személy szerint fájdalommal tölt el, amikor azt látom, hogy
egyesek betegesen futnak hiú kitüntetések után. Nekünk, Jézus tanítványainak
nem szabad ezt tennünk, mert közöttünk egyszerű és testvéri magatartásnak kell
lennie. Mindannyian testvérek vagyunk, és semmiképpen sem szabad mások fölé
kerekednünk és magasról nézni le rájuk. Nem! Mindannyian testvérek vagyunk! Ha
vannak adottságaink a mennyei Atyától, azokat a testvérek szolgálatába kell
állítanunk, és nem a magunk megelégedésére és személyes érdekeinkért kell
felhasználnunk. Nem szabad másoknál felsőbbrendűnek képzelnünk magunkat! A
szerénység lényegi fontosságú azok léte számára, akik Jézus tanítását akarják
követni, aki szelíd és alázatos szívű, és aki nem azért jött, hogy őt
szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon.
Szűz
Mária, az „alázatos és legdicsőbb teremtmény” (Dante: Paradicsom, XXXIII, 2),
segítsen minket anyai közbenjárásával, hogy elkerüljük a gőgöt és a hiúságot,
hogy szelídek és tanulékonyak legyünk az Istentől származó szeretetre,
testvéreink szolgálatára, és az ő örömükre, amely a mienk is lesz.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Indoréban (Indiában) boldoggá avatták Regina Maria Vattalilt, a klarissza
nővérek kongregációjának tagját, akit keresztény hitéért öltek meg 1995-ben.
Vattalil nővér tanúságot tett Krisztusról szeretetével és szelídségével korunk
vértanúi nagy seregének számát gyarapítja. Áldozathozatala legyen a hit és a
béke magvetése, különösen India földjén. Rendívül jóságos volt, a „mosoly
nővérének” hívták.
Köszöntelek
valamennyiteket, rómaiak és zarándokok. Külön is köszöntöm a belorusz Gomelből
jötteket, a madridi „Centro Académico Romano Fundación” tagjait, a Valenciából,
Murciából és Torrentéből (Spanyolországból) érkezett híveket, az Irmãs da
Divina Providência szerzetes nővéreit, akik intézményük alapításának
százhetvenötödik évfordulóját ünneplik.
Köszöntöm
a trentói „I Minipolifonici” ifjúsági kórust – majd énekeljetek egy kicsit! –,
a candianai, a maseri és a Bagnoli di Sopra-i kórusokat, valamint az
egyházzenei és egyházművészeti fesztivál több országból érkezett résztvevőit;
az altamurai, guidoniai, lodi és a római Szent Lukács-plébániáról érkezett
híveket.
Mindenkinek
szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése