A hazánkban élő, kisebbségben lévő testvéreinkért
Könyörögjünk az Úrhoz!
Ugyan,
Jézus példabeszédében ki az intéző, ha nem maga Jézus, ki könyörög értünk az
Atyánál? Pál apostol mondja: „Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus
Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár
értünk?” [Róm 8,34] Ő tartja a hátát minden vétkünkért, míg esélyünk lehet azt
mondani: „vétkeztem az ég ellen és Te ellened” [Lk 15,21].
De,
ki kell mondanunk! Úgy az Atyának, mint annak is, ki ellen vétkeseknek tudjuk
magunkat! Hogy ne a bűneink súlya terhelje életemet. Isten felszabadítani kész
minden terhem alól, az Ő szolgálatára!
Hogyan
mondja Pál a mai tanításában? Hallgatom: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat
pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá,
hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének
felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia
megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek
mércéje Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne
vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és
tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint
szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej.” Isten, a
Szentlélek által minden értelmünk egységének megteremtésére törekszik, az
összefüggésekre kell ráismernünk, melyek Isten szeretetében fogantatnak. Ahogy
a régész is, a megtalált részletekből, az egészre próbál következtetni, úgy
kell nekem is Isten teljességére rátalálnom azokból a részletekből, melyeket
képes vagyok felfedezni, megismerni, megtalálni Jézus tanításából,
kinyilatkoztatásából! „Eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére”
– ez az emberi érettség, melynek mércéje Krisztus teljessége, állítja Pál!
Azt
mondtam, hogy ’Isten felszabadítani kész minden terhem alól, az Ő
szolgálatára!’ Ennek a két dolognak egymáshoz szigorú kapcsolata van! Isten
szeretete szeretetből, szeretetre van! A bőséges termés tanítása pontosan arról
szól, ami Jézus példája is: Ő előbb tizenkettőt, majd hetvenkettőt választott,
akiket küldött az Ő nevében tanítani. Az egyből lett tizenkettő, majd
hetvenkettő, és így tovább. Ha én belőlem nem lesz tizenkettő, egy tucat, vagy
legalább fél tucat (mert 72:12=6), akkor nem tettem meg azt, amire Isten
szándéka szerint vagyok! Isten munkatársának tekint. De nem olyan értelemben,
mint ahogy ez, itt, körünkben értendő. Nem kihasználni akar! Hanem velem
közösséget alkotva, engem és általam még sokakat akar megajándékozni a maga
társaságával! Isten országa az, ahol az Istenszeretők élnek, az Isten által
nyújtotta garanciák között!
Jézus
példabeszédében, itt, a fügefa, szerintem, megegyezik a zsidók értelmezésével:
a béke, a virágzás, a bőség s a szőlőtővel együtt Izráel jelképének. Azaz,
Isten bizalma az emberben, hogy teljességére eljuthat, Krisztus által nem
fogyatkozik mindaddig, míg az ítélet napja el nem érkezik! Ebben a
példabeszédben nyer értelmet a mások bűneiért való közbenjárás is!
Irgalmasságod,
Istenem, így áll fenn, míg világ a világ! Így esedezem Nálad bűneim
bocsánatáért, és minden szerettem bűneinek bocsánatáért is! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése