A Jézus Társasága új generálisa a lehetetlent is megpróbáló jezsuitákat szeretne
A frissen megválasztott jezsuita generális, Arturo Sosa az aznapi evangélium mellett a Jézus Társasága küldetéséről osztotta meg reflexióit a megválasztása utáni első homíliában október 15-én a római Il Gesù-templomban.
A
pápák megválasztásuk utáni első homíliájukban gyakran előrevetítik pápaságuk
fontos témáit – hasonlóan történik ez a többi katolikus vezető: bíborosok,
püspökök és a szerzetesrendek elöljárói esetében. Az újonnan megválasztott
jezsuita generális, Arturo Sosa csak röviden érintette az aznapi evangélium
témáját a megválasztása utáni első homíliában, melyet a hálaadó szentmisén
mondott október 15-én a római Il Gesù-templomban, majd a Jézus Társasága
küldetéséről osztotta meg reflexióit.
James
Martin SJ az America Magazine-ban megjelent írásában három fő pontot
emelt ki a generális beszédéből (a teljes beszéd angol fordításban ITT
olvasható).
Először
is: a jezsuitáknak bátraknak kell lenniük. A 36. általános rendgyűlés megadott témája így szólt: „Mélyre evezni”
– a Lukács evangéliumában (5,4) olvasható történet alapján; ezt a témát emelte
ki Ferenc pápa is, amikor 2014-ben a jezsuita rend újjáalakulásának 200.
évfordulóját ünnepelték. Az evangéliumi szakasz szerint Jézus arra kérte
Pétert, aki egész éjjel halászott, és mégsem fogott semmit, hogy evezzen ki a
mélyre a Galileai-tengeren.
Van
abban valami vakmerőség, ha így teszünk, hiszen abban hiszünk, hogy Isten
segítségével meg tudjuk tenni „nemcsak a valószerűtlent, hanem a lehetetlent
is” – fogalmazott Arturo Sosa. Péter, a tapasztalt halászember számára az, hogy
visszatérjen oda, ahol idáig (sikertelenül) halászott, és ott bőséges zsákmányt
fogjon, bizonyára valószínűtlennek, sőt, lehetetlennek tűnt. De semmi sem
lehetetlen Istennek, mint Gábor főangyal mondta Máriának (Lk 1,37). A
jezsuitáknak és munkatársaiknak félelem nélkülinek kell lenniük, mert olyan
dolgokkal szembesülnek, melyek csaknem reménytelennek, sőt, lehetetlennek
tűnnek a mai világban.
Másodszor
pedig: a jezsuitáknak a mélység embereinek kell lenniük. Arturo Sosa generális kiemelte azt a témát, melyet
elődje, Adolfo Nicolás is többször hangsúlyozott. A jezsuita rendet a
„különleges intellektuális mélység” kell hogy jellemezze, amely szükséges
ahhoz, hogy kreatívan gondolkodjanak a Jézus hívására adott válaszról. Nem
szabad „dilettánsnak” lenniük – mélyen kell gyökerezniük a lelki életben, a
tanulásban és különösképpen a Krisztussal való kapcsolatukban.
És
végül: a jezsuitáknak együttműködőnek kell lenniük. Jézus társai – amint azt a rend eredeti neve is
világossá teszi – ugyanakkor a többi embernek is a társai. És nem valamiféle
szűkmarkú módon szeretnének együttműködni – „megengedjük, hogy együttműködjetek
velünk” –, hanem nagylelkűen, jól tudván, hogy Krisztus küldetésében örömmel
osztozhatunk.
Arturo
Sosa a kétmillió lakosú venezuelai fővárosban, Caracasban született 1948.
november 12-én. 1966-ben lépett be a Jézus Társaságába, és 1977-ben szentelték
pappá. Filozófiai tanulmányait a chilei Andrés Bello Egyetemen kezdte el
1972-ben Santiagóban, majd Caracasban, a venezuelai Központi Egyetemen
politikatudományból szerzett doktorátust 1990-ben. Spanyol, olasz és angol
nyelven beszél, és franciául is ért.
2008-ban,
a 35. rendi nagygyűlésen Adolfo Nicolás generális tanácsnokává nevezte ki
venezuelai székhellyel, majd 2014 végén a római rendi központba költözött, és a
legfőbb rendi elöljáró delegátusa lett a római jezsuita házaknál és
intézményeknél: a Gergely Egyetemnél, a Biblikus Intézetnél, a Pápai Keleti
Intézetnél, a Specola Vaticana csillagvizsgálónál, a La Civiltà Cattolica
folyóirat szerkesztőségénél és több római nemzetközi jezsuita kollégiumnál.
Római megbízatása előtt a jezsuita Gumilla társadalomtudományi és
szociális központ vezetője volt éveken át, majd 1996 és 2004 között a Jézus
Társasága venezuelai provinciáját vezette. Élete nagy részét a kutatásnak és az
oktatásnak szentelte, különféle egyetemi és akadémiai megbízatásokkal. Oktató
és tanácstag volt az Andrés Bello Katolikus Alapítványban, majd tíz éven át a
Táchirai Katolikus Egyetem rektora. A politikatudományok terén számos
kutatóintézetben végzett kutató- és vezetői munkát. 2004-ben a washingtoni
Georgetown Egyetemen a Latin-amerikai Tanulmányi Központ megbízott tanára volt.
Számos publikációt jelentetett meg, főként hazája, Venezuela történetéről és az
ország politikai életéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése