Ferenc pápa a szentté avatáson: Testvéreink támogatásával folytatni tudjuk imánkat!
Október 16-án a vasárnap délelőtti szentmise keretében Ferenc pápa hét új szentet avatott. Beszédében a szentmise olvasmányaiból kiindulva az ima példaképeként állította őket a hívek elé. Homíliáját, valamint a szentmise végén, az Úrangyala előtt mondott szavait teljes terjedelmében közöljük.
A mai
szertartás kezdetén a következő imával fordultunk az Úrhoz: „Teremts bennünk
nagylelkű és hűséges szívet, hogy mindig készséges akarattal és tiszta szívvel
szolgáljunk téged” (a napi könyörgés [collecta] imája).
Mi, a
magunk erejéből nem vagyunk képesek arra, hogy ilyenné alakítsuk szívünket;
csak Isten teheti meg, ezért kérjük ezt az imádságban, ezért tőle kérjük
ajándékként, az ő „teremtéseként”. A könyörgés ily módon bevezetett minket az imádság
témájába, amely a mai vasárnap szentírási olvasmányainak középpontjában áll, és
amely kérdést intéz hozzánk is, akik itt egybegyűltünk néhány új szent
avatására. Ők célba jutottak, szívük az imának köszönhetően nagylelkű és
hűséges volt: minden erejükkel imádkoztak, küzdöttek, és győztek.
Tehát
imádkoznunk kell. Mint Mózes, aki mindenekelőtt Isten embere volt, az ima
embere. Ma az amalekiták elleni harc egyik jelenetében látjuk őt, amint
kitárt karral a domb tetején áll. Karja azonban időnként elnehezült és
megereszkedett, ilyenkor pedig a nép veszteségre állt. Ezért Áron és Hur
leültették Mózest egy kőre, és tartották égre emelt kezét a végső győzelemig.
Az
egyház ilyen stílusú lelki életet kér tőlünk: nem azért, hogy megnyerjük a
háborút, hanem hogy megnyerjük a békét! Ennek a Mózesről szóló jelenetnek
fontos üzenete van: az imádság melletti elkötelezettség megkívánja, hogy támogassuk
egymást. A fáradság elkerülhetetlen, néha már nem bírjuk tovább, de
testvéreink támogatásával folytatni tudjuk imánkat, míg az Úr végbe nem viszi
művét.
Amikor
Szent Pál Timóteusnak, tanítványának és munkatársának ír, arra figyelmezteti,
hogy tartson ki szilárdan abban, amit tanult, és amelyben meggyőződéssel hisz
(vö. 2Tim 3,14). De Timóteus sem volt képes erre egymagába: az állhatatosság
„harcát” nem lehet megnyerni imádság nélkül. De nem szórványos, nem hébe-hóba
mondott imáról van szó, hanem olyanról, amilyenről Jézus tanít a mai
evangéliumban: „szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk
18,1). Ez a keresztény cselekvés módja: szilárdnak lenni az imában,
hogy szilárdak maradjunk a hitben és a tanúságtételben. Ismét
megszólal bennünk egy hang: „Uram, hogyan lehetséges, hogy ne fáradjunk el?
Emberek vagyunk… Mózes is elfáradt!” Ez igaz, mindnyájan elfáradunk. De nem
vagyunk egyedül, egy test részei vagyunk! Krisztus testének, az egyháznak
vagyunk a tagjai, amelynek karja éjjel-nappal ki van tárva az ég felé, a
feltámad Krisztus és az ő Szentlelke jelenlétének köszönhetően. Egyedül az
egyházban és az egyház imájának köszönhetően maradhatunk szilárdak a hitben és
a tanúságtételben.
Hallottuk
Jézus ígéretét az evangéliumban: Isten igazságot szolgáltat majd
választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak (vö. Lk 18,7). Láthatjuk
tehát az ima titkát: kiáltani, soha el nem fáradni, és ha elfáradunk,
segítséget kérni, hogy karunk kitárt maradjon. Ez az az ima, amelyet Jézus
kinyilatkoztatott és nekünk ajándékozott a Szentlélekben. Az imádkozás nem azt
jelenti, hogy egy eszményi világba menekülünk, vagy hogy egy hamis, önző
nyugalomba vonulunk vissza. Ellenkezőleg: az imádkozás küzdelmet jelent,
és hagynunk kell, hogy a Szentlélek is imádkozzon bennünk. A Szentlélek az, aki
megtanít minket imádkozni, aki vezet minket az imában, és segít, hogy Isten
gyermekeiként tudjunk imádkozni.
A szentek
olyan férfiak és nők, akik egészen behatolnak az ima misztériumába. Olyan
férfiak és nők, akik az imádsággal küzdenek, engedik, hogy a
Szentlélek imádkozzon és küzdjön bennük, a végsőkig harcolnak, minden
erejükkel, és győznek, de nem egyedül: az Úr győz bennük és velük. Ez a hét
tanúságtevő is, akiket ma szentté avattunk, az imával harcolták meg a hit és a
szeretet jó harcát. Ezért szilárdak maradtak a hitben, nagylelkű és hűséges
szívvel. Példájuk által és közbenjárásukra Isten nekünk is adja meg, hogy
az ima emberei legyünk, hogy éjjel-nappal kiáltsunk Istenhez anélkül, hogy
belefáradnánk, hogy hagyjuk a Szentlelket imádkozni bennünk, és hogy támogassuk
egymást az imádságban, hogy karunk kitárt maradjon, míg ki nem vívja a
győzelmet az Isteni Irgalmasság.
* * *
Az
október 16-i vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa köszöntötte
a szentté avatásra érkezett hívőket és hivatalos küldöttségeket, majd
megemlékezett a szegénység elleni küzdelem világnapjáról.
E
szentmise végén szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik különböző
országokból érkeztetek, hogy kifejezzétek tiszteleteteket az új szentek előtt.
Megkülönböztetett tisztelettel üdvözlöm Argentína, Spanyolország,
Franciaország, Olaszország és Mexikói hivatalos küldöttségeit. E tündöklő
tanúságtevők példája és közbenjárása nyújtson támaszt mindenkinek, hogy
elkötelezetten végezze munkáját, szolgálatát az egyház és a polgári közösség javára.
Holnap
lesz a szegénység elleni küzdelem világnapja. Egyesítsük erkölcsi és gazdasági
erőinket, hogy közösen küzdjünk a szegénység ellen, mely lealacsonyítja, sérti
és megöli oly sok testvérünket, és komoly család- és munkapolitikát valósítsunk
meg.
Szűz
Mária oltalmába ajánljuk minden szándékunkat, különösen is a békéért végzett
kitartó, könyörgő imánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése