Nagyszerda
Iz 50,4-9a Mt 26,14.25
„Reggel fölébreszti fülemet.”(4)
Harmadik Ebed Jahve dal.
Dávid
kapott a Messiásról látomást. Ebben hangzik el az a kijelentése, hogy: „Vágóáldozatot és ételáldozatot
nem kívántál,
Hanem készségessé tetted fülemet…
…ezért így szóltam: »Íme, eljövök!
A könyvtekercsekben meg van írva rólam,
hogy teljesítem akaratodat.« (Zsolt
40,7-8)
A
Szolga teljesíti Ura akaratát, vállalja a megváltást. Az egyszerű szolgákat
korán ébresztették a munkához, és már reggel kiosztották a napi tennivalókat.
Jézus maga is –egész éjszakai ima után – reggel választotta ki apostolait, és
tette őket hivatalosan άπόστολος- szá, azaz küldötté, apostollá.
Jézus
maga a szolga ebben a harmadik Ebed Jahve dalban. Nem kis szenvedés volt az
éjszakai elfogatás után népének véneitől elfogadni a kivettetést, a halálos
ítéletet a káromkodás vádjával.
Reggel
pedig meg kellett hallania a további galád terveket: átadják a pogányoknak,
tehát olybá veszik, mint a nem-szent nép tagját. Ott aztán jön az ostorozás,
arculverés, gyalázás, köpködés, tehát legaljasabb bántalmazások.
„Hátamat
odatartottam…, …orcámat is…”(6) Tehát Jézus maga engedelmesen vállalja a
szenvedést, nem rejti el arcát, nem menekül.
A kovakőből csiholják a tüzet: Jézus arcából a
kegyetlenséggel az engedelmesség és szeretet tüzét gyújtották.
Jézus
egyedül szenvedi el mindezt, de tudja, hogy Atyjánál igazságos jutalom várja.
Ott nincsenek esélyei a hamis vádaknak, nem merik őt többé káromkodással
vádolni. Mit hebegnek majd a Kaifások és csatlósaik? Régen elporladnak,
megemésztik őket a molyok és kukacok.(9)
Ezt az izajási részletet későbbi hozzáadásnak minősítették a XIX.sz.-i
’tudósok’. Amikor a vita tetőfokon állt, előkerült egy Izajás tekercs, ez a
részlet és a papirusz Izajás korabeli volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése