Nagypéntek
A
hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön kilenc óráig (12-15 óra)
A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
E szavakkal kilehelte a lelkét”
(Lk 23,44-46)
A sötétséggel a jelennek és a történelemnek: ezt üzente „Kezdetben volt
az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben
Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne
élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a
sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. (Jn 1,1-5) Az emberek az
Ige világosságát életük kezdetén kioltották, amikor az Atya ellen fellázadtak,
ettek a tiltott fáról, elvesztették a mennyországot. A büntető Isten megígérte,
hogy ennek a becsapott asszonynak egy magzata helyrehoz mindent. Ennek jele
volt később a szövetség sátrában elhelyezett frigyszekrény tetején, a két
kerub-szobor között nappali fénynél ragyogóbb világosság, amelyet csak a főpap
láthatott időnként, mert a függöny a Szentek Szentjéből még kiszivárogni sem
engedte. A keresztre feszítés miatt kihunyt a fénye annak, aki azt mondta
magáról: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben,
hanem övé lesz az élet világossága”.(Jn 8,12) Most kialudt a természetfeletti
fény, kialudt a nap fénye, és a rejtett isteni fény is megszűnt a függöny
mögött, pedig a függöny örökre szétnyílt mindenki előtt. A föld sötét mélye
viszont felhördült. Rengett tőle a város, amely megölte egyetlen reményét.
„Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet”. (Lk 23,46)
Szerzetes pap vagyok. Minden szentmisében-kezemben változik át az ostya és a
bor Jézus szentséges Testévé és Vérévé. Mindkettő előtt földig kellene hajtanom
a térdemet, de már csak a derekam hajlik.Felemelem Uramat, hogy testvéreim
lássák külön kenyérszínben és külön bor színében, és egyre jobban értsék meg,
hogy Jézus meghalt értünk, Urunk pedig ugyanúgy ontja ránk, a mostani bűnösökre
töméntelen kegyelmét, mint a keresztről: „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn,
túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, ugyanúgy
uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus
Krisztus által” (Róm 5,20-21) A templomunk gyóntatófolyosójának keresztje előtt
állva a Szűzanya ölébe képzelhetem Urunkat véresen, fagyottan. Ő nem felém
tekint, hanem a láthatatlan Mennyei Atyára, akinek Dávid király és próféta
hallomására mondta a mennyben: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál,
hanem készségessé tetted fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél,
ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy
teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”
(Zsolt 40,7-9) Megrázó és gyönyörű mindennap újra átélni ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése