A csütörtök délelőtti elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán: Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban
A pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán a Róma közeli Aricciában február 22-én nyolcadik elmélkedésében José Tolentino a tékozló fiú példabeszéde kapcsán Isten határtalan irgalmáról beszélt, aki nem méricskél, hanem túláradóan szeret, együtt érez velünk, esendő emberekkel, és megbocsát.
A
tékozló fiúról szóló példabeszéd bármelyikünk családjáról szólhat, amennyiben
leképezi a testvérek közötti és a szülő–gyerek viszony problémáit, rámutat az
emberi kapcsolatok törékenységére – mondta José Tolentino Mendonça portugál pap
költő a február 22-én délelőtt elhangzott elmélkedésében.
Nem csak
szép, harmonikus és megoldott dolgok rejtőznek a bensőnkben; vannak ott
elfojtott érzések, tisztázandó kérdések, betegségek, elszakadt szálak is;
szenvedések, emlékek, szünetek, melyek arra várnak, hogy Isten begyógyítsa
őket. Korunkat az elhajlás iránti vágy uralja, ami belőlünk, „tékozló fiúkból”
könnyű ítélkezést, szeszélyeket, hedonizmust vált ki. Mindez a fogyasztói
társadalom diktálta csalóka örvényben fejlődik ki, ami minden igény
kielégítését ígéri, a boldogságot a jóllakottságban határozva meg. El vagyunk
telve, megelégedettek, jóllakottak, háziasítottak vagyunk. De ez a kielégülés,
amit a fogyasztással érünk el, a vágy börtöne – figyelmeztetett Tolentino atya.
A
fiatalabb fiú szabadságvágya, téves lépései és hatalmi képzelgései mellett ott
vannak az idősebb fiú olykor beteges elvárásai, melyek gyakran belénk is
férkőznek. A testvérkapcsolat megélésének nehézsége, hogy megpróbálja befolyásolni
apja döntéseit, nem képes örülni a másik javának, lappangó sértettséget táplál
benne, és képtelenné teszi az irgalmasság logikájának befogadására. És
megjelenik az irigység: ez is a vágy betegsége; a szeretet hiánya; meddő és
boldogtalan követelés. Az idősebb fiú nem tudja megoldani az öccsével való
kapcsolatát, ezért agresszív, falakat épít, és erőszak gyötri.
Az
irigység ellentéte a hála, ami építi és újjáépíti a világot – mutatott rá a
pápa lelkigyakorlatának szónoka. A két fiú alakja mellett megjelenik az apa –
mint az irgalmasság ikonja. Két gyermeke van, tudja, hogy másként kell
viszonyulnia mindegyikhez, egyedi módon tekintve rájuk. Az irgalmasság nem azt
jelenti, hogy annyit adunk a másiknak, amennyit megérdemel. Az irgalmasság
együttérzés, jóság, megbocsátás; amikor többet adunk, túl a megérdemelten; a
szeretet túlcsordulása, mely begyógyítja a sebeket. Az irgalmasság Isten egyik
attribútuma. Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban. Az irgalmasság
evangélium, mely felfedezésre vár – hangsúlyozta nyolcadik nagyböjti
elmélkedésében a portugál pap költő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése