P. Giulio Michelini 4. elmélkedése: Ne hunyjunk szemet mások szenvedése fölött
Szentségimádás
Aricciában
Folytatódik
Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata a Róma közeli
Aricciában. Giulio Michelini ferences atya kedden délután megtartotta 4.
elmélkedését, amelynek témája: „Ima a Getszemáni-kertben és Jézus
letartóztatása (Máté 26,36-46)”.
Jézus
imája az Olajfák-hegyén és a Tábor-hegyen
Az
elmélkedésben Michelini atya Jézus két imájának összehasonlításából indult ki,
amelyet az Olajfák-hegyén, illetve Galileában a Tábor-hegyen mondott. A két
különböző helyszínen meglepő hasonlóságokkal találkozunk: Jézus egzisztenciális
helyzete mindkét esetben nehéz (az elsőben azért, mert Péter és a többiek nem
értették meg Jézus első bejelentését, hogy meg kell halnia Jeruzsálemben; a
másodikban pedig azért, mert tudtul adta, hogy valaki elárulja majd őt).
Mindkét esetben Jézus magához hívja tanítványait, Pétert, Jakabot és Jánost, de
ők nem értik egészen, hogy mi történik Mesterükkel. A két eseményt a következő
részlet különbözteti meg egymástól: a Tábor-hegyen hallani az Atya hangját, aki
vigasztalja Fiát; a Getszemáni-kertben viszont nem (kivéve Lukács
evangéliumában, ahol Jézust egy angyal erősíti meg szenvedésének ideje alatt).
Jézus
maga fordul az Atyához, és teljességgel elfogadja szent akaratát. Az Atya
eredeti szándéka nem Fia halálát, hanem a világ üdvösségét akarta, ahogy Romano
Guardini az Il Signore (Az Úr) c. kötetében írja: „Jézus azért jött el, hogy
megváltsa a népét és általa a világot is. Ennek a hitben gyökerező szeretet
által kellett volna beteljesednie, de sajnos nem így történt. Az Atyától
származó küldetés lényege változatlan maradt, csak más formát öltött.”
Jézust
magát, és szavait sem fogadták be
Az
emberek elutasítása következtében a keserű halál valósult meg, ami a megváltás
új formája lett. Mindez számunkra a megváltás útját jelenti a szó világos és
egyértelmű jelentésében. A gonosz szőlőmunkásokról szóló párbeszéd egy olyan
apát állít elénk, aki a Fiát küldi el, mondván, hogy „a fiamat csak becsülni
fogják” (Mt 21,37). Jézus szavai és személye azonban nem találnak befogadásra,
így Isten országa más módon valósul meg, úgy ahogy Jézus a Getszemáni-kertben
meghívást kap ennek elfogadására: „az emberek készségétől függött, hogy milyen
formában valósul meg a megváltás műve. A világ elutasítása nem tette lehetővé,
hogy Jézus a béke fejedelme legyen úgy, hogy eljövetelével minden a maga
teljességében bontakozzon ki a próféta szavai szerint. Így […] a Messiás lesz
az, akire halál vár. Életáldozata a halál áldozatává válik” (R. Guardini).
Szeressék
Istent teljes szívükkel
Jézus a
Shemá, Izrael imájának (vö. D. Fortuna: A Meghallgatás Fia) szavaival buzdítja
tanítványait, amit a Getszemáni kertben mondott el, hogy szeressék Istent
teljes szívükkel, erejükkel és annyira, hogy életüket is áldozzák érte.
Hogyan
viszonyulunk embertársunk gyötrődéséhez?
P.
Michelini elmélkedése végén kérdéseket fogalmazott meg. Hogyan viszonyulunk
embertársunk szenvedéseihez? Nyitott szemmel és lélekkel imádkozunk, vagy
elalszunk mint a tanítványok? Isten akaratát önkényes parancsként értelmezzük,
amit teljesíteni kell, mert Valaki úgy döntött, vagy meglátjuk benne a mindenki
javát szolgáló szent akaratát? Végül abból a feltételezésből kiindulva, hogy az
üdvösségre vonatkozó isteni akarat szilárd – ahogy Guardini mondta: Isten
elhatározása változatlan marad – elfogadom-e, hogy az üdvterv konkrét
megvalósulási formája feltételekhez kötött, mert Isten mindenhatósága az
értelmes teremtménye szabadsága tiszteletben tartásával valósul meg? Ha Isten
meggondolná magát, ahogy Jónás könyvében is szerepel (vö. Jón 3,10),
„megbánhatja” tettét, ahogy Ninive lakói is megtérnek, akkor az egyház nem
teheti meg, hogy ne változzon meg maga is – zárta negyedik elmélkedését P.
Giulio Michelini a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése