A pápa nagyböjti lelkigyakorlata, 1. elmélkedés: alázatosan hallgassuk meg egymást
Ferenc
pápa és a Római Kúria tagjai a lelkigyakorlaton
Hallgatok
az Úr szavára, aki alázatosan beszél hozzám, vagy saját személyes érdekeimet
Isten Országa elé helyezem? Giulio Michelini ferences atya erről elmélkedett
hétfőn délelőtt, a pápának és a Római Kúria tagjainak tartott nagyböjti
lelkigyakorlat második napján. 74 résztvevője van a lelkigyakorlatnak, amely
március 5-e és 10-e között zajlik a Róma közelében található kisváros, Ariccia
lelkigyakorlatos házában. Az első elmélkedés témája: Péter vallomása és Jézus
útja Jeruzsálem felé, Máté evangéliuma szerint.
Gondoljuk
végig, mi alapján hozunk döntéseket?
Jézus az
imádságban hozta meg döntéseit, nem álmok vagy varázslók útmutatása alapján,
mint például Nagy Sándor, Plutarkhosz elbeszélése szerint. Michelini atya arra
buzdította a jelenlévőket, hogy tegyék föl maguknak a kérdést: hogyan hozzák
meg fontos döntéseiket? Mi alapján mérlegelnek? Felindulásból döntenek?
Hagyják, hogy a szokásaik vezessék őket? Önmagukat és személyes érdekeiket
Isten Országa elé helyezik-e? Meghallgatják-e Isten Szavát, amely alázatosan
szól hozzájuk?
Van-e
bennük elég alázat ahhoz, hogy ne csak önnön hangunkat halljuk?
Ezután a
ferences prédikátor Péterről és a rabbinikus hagyományról beszélt. Péter a
kinyilatkoztatás alapján fölismeri, hogy Jézus a Messiás. De az Atya nemcsak
Fián keresztül szólt, hanem Péteren keresztül is beszélt Fiához, Jézushoz –
magyarázta Michelini atya. Jézus az, aki apránként fölfedi hivatását, de mások
ösztönzésére gesztusokat is tesz. A Názáreti Jézus életében nagy hely jut a
találkozásoknak, amelyek kihatnak küldetésére. A judaista hagyomány pedig úgy
tartotta, hogy Isten továbbra is nagyon alázatosan szól, mint például a
gyermekek vagy az őrültek hangján keresztül. Akár a szellő sugallata, amint az
Illéssel történt a Hóreb-hegyen.
Gondoljuk
tehát végig: elég alázatosak vagyunk-e, hogy meghallgassuk Pétert? Elég alázat
van-e bennünk, hogy meghallgassuk egymást, túl az előítéleteken és a meglévő
elő-olvasatainkon, oda tudunk-e figyelni arra, amit Isten akar mondani nekünk
bezárkózásaink ellenére? Meghallgatjuk-e a többiek hangját, még ha halk is,
vagy csak a sajátunkat halljuk?
Jézus
látszólag visszavonul, de nem torpan meg
Ezután a
ferences atya arról az értelmezésről beszélt, mely szerint Jézus tudatában volt
annak, hogy mi vár rá. Máté evangéliumában az áll, hogy Jézus visszavonult. Ezt
az igét az ógörögben a frontról való visszavonulásra használták, amikor vereség
vagy veszély miatt hagyta el a harcmezőt a hadsereg. Jézus is úgy tűnik, hogy
visszavonul Keresztelő János letartóztatásának hírére, illetve amikor megtudja,
hogy a farizeusok el akarják veszejteni. Ezek a stratégiai visszavonulások
azonban nem a megtorpanást szolgálják – mutatott rá a nagyböjti prédikátor.
Jézus konkrét dolgokat tesz, vagyis elkezdi hirdetni Isten Országát és
gyógyítja a betegeket.
Tegyük
föl tehát magunknak a kérdést: vajon elég bátrak vagyunk-e, hogy a végsőkig
kövessük Jézus Krisztust, vállalva az ezzel járó keresztet, hirdetve a
feltámadást, az örömöt, de a próbatételt is? Ahogy ő mondta: „Aki
követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen”
(Mt 16,24).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése