Jézus a kereszten üdvözít minket, mindenkinek megbocsát: a pápa szerdai katekézise
Ferenc
pápa a Szent Péter-téren
Verőfényes
napsütésben tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást a Szent
Péter-téren. Ezúttal katekézisében a keresztre feszített Jézus megbocsátásáról
elmélkedett: ott teljesedik be szeretetajándéka és fakad számunkra az üdvösség.
Semmi nem választhat el minket többé Krisztus szeretetétől, és ez igaz azokra
is, akiket ágyhoz köt a betegség, akik börtönben vagy háborúban élnek. A
gonosztevő könyörgése pedig: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
uralmaddal” példa lehet minden kereszténynek arra, hogyan bízza életét és
sorsát Krisztusra.
Valódi
megbocsátás jóknak és rosszaknak egyaránt
Lukács
evangéliuma elbeszéli nekünk (vö. Lk 23,39-43) a keresztre feszített Jézus és a
két gonosztevő közti párbeszédet. Jézus kínszenvedése során elhangzott szavai a
megbocsátásban érik el csúcspontjukat: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Ezek pedig nemcsak szavak, mert a bűnbánó
gonosztevőnek nyújtott valódi megbocsátásnak vagyunk tanúi. Az első gonosztevő
káromolja Jézust, retteg a haláltól és elképzelhetetlen számára, hogy a
Messiás, akit Isten küldött ne tegyen semmit azért, hogy megszabadítsa magát a
kereszten. Ezzel szemben Jézus a kereszten maradva üdvözít minket. Itt
teljesedik be szeretetajándéka és fakad üdvösségünk mindörökre – mondta
katekézisében a pápa.
Isten
mindig velünk van, a betegség és a szenvedés pillanataiban is
Azzal,
hogy két gonosztevő között ártatlanul megfeszítve vállalja a halált, megmutatja
nekünk, hogy Isten üdvössége bárkit és bárhol elérhet, még a legnegatívabb és
legfájdalmasabb helyzetben is. Ezért az irgalmasság szentéve kegyelmi időszak
mindenki számára, jóknak és rosszaknak, egészségeseknek és szenvedőknek
egyaránt. Semmi nem szakíthat el minket Isten szeretetétől” (vö. Róm 8,39).
Akiket ágyhoz szögez a betegség, akik egy börtönbe zárva tengetik napjaikat,
akik háborús övezetekben élnek, mind nézzenek a keresztre feszített Jézusra:
Isten velük van, velük marad a kereszten és Üdvözítőként nyújtja magát.
Hagyjátok, hogy az evangélium ereje behatoljon szívetekbe és megvigasztaljon,
reményt és bizonyosságot adjon rá, hogy senki nem marad ki a megbocsátásából –
mondta a Szentatya.
A
jobb lator bízik Isten jóságában
A
másik gonosztevő a bűnbánás gyönyörű példáját állítja elénk, megtanítja nekünk,
hogyan kérjük Jézus bocsánatát. Előbb így fordul társához: „Nem félsz az
Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? (Lk 23,40), vagyis
rámutat, hogy a bűnbánat első lépése az istenfélelem. Ez nem az Istentől való
félelmet jelenti, hanem a neki járó tiszteletet. A jobb lator rábízza magát
Istenre, tudatában van mindenhatóságának és végtelen jóságának. Ez a
tiszteletteljes bizalom segít helyet készíteni Istennek és ráhagyatkozni
irgalmasságára még a legsötétebb időszakokban is.
Isten
úgy szeret minket, hogy meghal értünk a kereszten
Ezután
kijelenti, hogy Jézus ártatlan és nyíltan megvallja saját bűnösségét: „Mi ugyan
joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat nem tett” (Lk
23,41). Jézus tehát azért van a kereszten, hogy együtt legyen a bűnösökkel, így
nyújtja nekik az üdvösséget. Az, ami botrányos a főtanács tagjainak és a bal
latornak, a jobb lator számára a hit alapja lesz. Így tanúskodik a kegyelemről:
Isten annyira szerette őt, hogy meghalt érte a kereszten. Közvetlenül Jézushoz
fordulva kéri segítségét: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
uralmaddal”. Bizalmasan Jézusnak nevezi és rámutat a név jelentésére: az Úr
üdvözít. Mennyi gyengédség rejlik ebben a kifejezésben, mennyi emberség! –
mondta a pápa, majd így folytatta: az embernek szüksége van rá, hogy ne legyen
magára hagyva, hogy Isten mindig mellette álljon. Így tehát egy halálraítélt
lesz a magát Jézusra bízó keresztény modellje, s egyben az egyház modellje is,
amely a liturgiában sokszor fohászkodik az Úrhoz, mondván: „Emlékezz, emlékezz
meg…”.
„Jézus,
Jézus, Jézus” – hívjuk Őt, ahogy a jobb lator tette
Míg a jobb lator a jövőről beszél: „amikor eljössz uralmaddal”, Jézus
válasza már a jelenben érvényes: „Ma velem leszel a paradicsomban”. A kereszt
óráján éri el tetőpontját Krisztus üdvössége. Már a kezdetektől fogva úgy
nyilatkoztatta ki magát, mint az irgalmasság, az Atya szeretetének végleges
megtestesülése és megismételhetetlen szeretete. Jézus valóban az Atya
irgalmasságának az arca. Ezért a pápa katekézise végén arra kérte a híveket,
hogy minden nap imádkozzák Jézus nevét, csak annyit mondva: „Jézus, Jézus,
Jézus” – éppúgy, ahogy a jobb lator hívta Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése