Szent Mária, Szent Jánosnak anyja, Szent Annának
öccsétől való unokaleánya,
Miért így mutatja be az Atya a Jordán partján tartózkodó Jézus a
bámuló népnek? A megérdemelt büntetéseket már az ősbűn elkövetésekor kiosztotta
az Úr. Éva az Úrén kívül csak Ádám hangját ismerte, a sátán képezte idegen
hangnak kereste a gazdáját. Kígyót látott a tiltott fa közelben, amint szokása
szerint szaporán öltögette a nyelvét, amint a beszélő ember is kivillantja a
nyelvét az ajka és fogsora mögül. Éva ezért hivatkozik a kígyóra, mint
kísértőre. Isten nem javítja ki Éva tévedését, a büntetést látszólag ő kapja. A
későbbi emberek gondolatvilágában a megaláztatás súlyos büntetés volt, amikor a
győztes hadvezér azt parancsolta ellenfelének: „Tipara ipru!” Zabálj port!
Csússzál a kezeden és a hasadon a földhöz tapadva. A kígyó láb nélküli állat a
hason csúszása nem büntetés. Minden rá rótt büntetés a valódi kísértőnek, a
sátánnak szólt: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden
vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé.
Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,14-15) (Az emberek
undorodnak a kígyótól. A fejét külön széttiporják, mert különben új törzse nő)
Az igazi büntetés a kísértő ördögé: a Megváltó tönkreteszi a hatalmát, de el
kell viselnie a keresztre feszítést és a három napos halált. Az asszony komoly
büntetésben részesül: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette
szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog
rajtad” (16) a férj is bőven kap büntetést: „Mivel hallgattál az asszony
szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott
lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod
verejtékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél.
Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (17-19) Ádám kedves, szeretett fia volt
Istennek. Amikor az Úr földből megalkotta testét, nem csak mintát hozott létre
a jövendő férfiaknak, hanem az életet elindító sejtet, amelyből minden
születendő férfi meghatározó minőségű mennyiséget kap. Éva egész teste a férfi
bordájából nyerte az életet meghatározó sejteket. Isten irányít mindent. Az új
ember lelkét Isten teremti: a lélek nem örököl a szülőktől semmit. Az Istenhez
kapcsoló megszentelő kegyelmet, a fogadott istenfiúság közvetítőjét a semmiből,
a semmi helyére az Úr teremti meg és ajándékozta Ádámnak és Évának az élet
leheletével. „Az Úrral János vízbe lép és végez szent keresztelést; ki által
minden létesült Jordán habjában megmerült. Kit tiszta Szűznek méhe szült, ily
tisztulásra nem szorult. Nem önmagáért jött ide, világunk bűnét mossa le.
Elhangzik Atyja szózata, ez itt az ő kedvelt Fia, s a Lélek mennyekből alá
galamb alakban száll reá. Az égi szó s jelkép alatt, titok, mely mindent
meghalad, az Egyház üdvét megnyitó Isten, ki hármas egy való. Dicsőség néked,
Krisztusunk, igazság, életünk, utunk, kiről Atyád s a Lélek ad, ragyogva
mennyből vallomást. Ámen. (Himnusz Urunk megkeresztelkedésére. Esti dicséret)
„Az égből szózat hangzott, és az Atya szava hallatszott: Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! A Jordán vízében Üdvözítőnk
széttiporta a sátán fejét, és mindnyájunkat kiragadott gonosz hatalmából. Nagy
és szent titok lett ma nyilvánvalóvá: a mindenség Teremtője a Jordánban lemosta
bűneinket”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése