Legyen hitetek szerint!
Jézus Kafarnaumban vacsorázik az
apostolokkal. Mialatt a sült halat falatozzák, megérkeznek a vakok is, akik már
az úton kérlelték Jézust. Most is ezt ismételgetik:
– Jézus, Dávid Fia, könyörülj
rajtunk!
– Ugyan, menjetek el! Azt mondta
nektek: „holnap”, akkor hát legyen holnap! Hagyjátok enni! – korholja őket
Péter.
– Nem, Simon. Ne zavard el őket!
Ekkora kitartás jutalmat érdemel. Jöjjetek előre, ti ketten! – mondja a
vakoknak. Azok be is mennek, botjukkal tapogatva a talajt és a falakat.
– Hiszitek, hogy vissza tudom adni
látástokat?
– Ó, igen, Uram! Azért jöttünk,
mert ebben biztosak vagyunk.
Jézus föláll az asztaltól, odamegy
hozzájuk, ujjait a vak szemhéjakra teszi, arcát fölfelé tartva imádkozik, és
ezt mondja:
– Legyen hitetek szerint! –
Elveszi kezeit, és a mozdulatlan szemhéjak megmozdulnak, mert a fény behatol az
újjászületett pupillákba az egyiknél, és szétnyílnak a szemhéjak a másiknál,
ahol természetes összenövés volt – bizonyára a rosszul kezelt fekélyek miatt –
és íme, hibátlanul formálódik újjá a szemhéj széle, felnyílik és lecsukódik,
mint ahogy egy szárny mozog.
A két ember térdre esik.
– Álljatok fel, és menjetek! És
nagyon vigyázzatok, senki meg ne tudja, mit tettem veletek. A kapott kegyelem
hírét vigyétek el városaitokba, rokonaitoknak és barátaitoknak. Itt erre nincs
szükség, és lelketeknek se tenne jót. Őrizzétek meg lelketeket sérüléstől
mentesen, hitében, amilyen most, amikor tudjátok, mit jelent a szem, s ezt
ezentúl minden sérüléstől óvni fogjátok, nehogy újra megvakuljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése