Előbb a lelkedet gyógyítom meg
Jézus Lázár tanyáján van, a Jordán
mellett. Az emberek kezdik felfedezni ottlétét, és hozzá sereglenek a bűnbánók
és a betegek egyaránt. Mielőtt Jézus megkezdené beszédét, az emberek egymás
között beszélgetnek.
– Én szeretnék meggyógyulni –
mondja az egyik. – Látod? Csupa fekély a lábam. A halál kínjait álltam ki, míg
idejöttem a szamáron. De kerestem Őt a Sionon. Már nem volt ott...
– Halállal fenyegették... –
válaszolja a másik.
– Kutyák!
– Igen. Honnét jössz?
– Liddából.
– Hosszú út!...
Jézus előbb megbocsát egy
bűnbánónak, utána pedig kifejti a Tízparancsolat első parancsát: „Én vagyok az
Úr, a te Istened.”
Beszédje után odamegy hozzá a
beteg férfi:
– Gyógyíts meg, Mester! Olyan
beteg vagyok!
– Előbb a lelkedet. Előbb a
lelkedet. Tarts bűnbánatot...
– Add nekem a keresztséget, mint
János! Nem tudok őhozzá menni. Beteg vagyok.
– Gyere! – Jézus lefelé megy a
folyó felé, amely két nagykiterjedésű réten és az erdőn túl van. Ott leveti
saruját. Az ember is ugyanezt teszi, miután mankón odavonszolta magát. Lemennek
a vízpartra. Jézus tálkát formál két tenyeréből, vizet hint az ember fejére,
aki fél lábszáráig a vízben áll.
– Most vedd le a kötéseket! –
parancsolja Jézus, mialatt visszamegy, föl az ösvényre.
Az ember engedelmeskedik. A lába
meggyógyult. A tömeg hangosan kiáltozik a csodálkozástól....
Péter később megjegyzi:
– Most, hogy csodát műveltél, ki
tudja hányan fognak jönni!... Már ma is kétannyian voltak...
– Igen. Ha mindent nekem
kellene tennem, nem győzném. Ti fogtok keresztelni. Először egyszerre csak egy,
azután majd ketten, hárman, többen. Én pedig prédikálok, és meggyógyítom a
betegeket és a bűnösöket.
(2-521)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése