Útravaló – 2019. szeptember 18.
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A
lelki restség egyik jele, amikor egy embernek egyszerűbb mindent
szidnia, kikezdenie, mint bármit is tennie azért, hogy másként legyen;
vagy örülnie annak, hogy a másik valamit jól végez. Ugyanígy a restség
jele, amikor valaki mindig tesz valamit, de sosem azt teszi, amit igazán
tennie kellene, és ezért boldogtalan egy egész életen át. Ebből fakad
a gúny, a féltékenykedés, az állandó önigazolás. A mai evangéliumban
Jézus azért panaszkodik, mert úgy érzi, Isten annyi mindent tesz az
emberért, hogy mozgásba hozza, de mi mindig kifogásainkba menekülünk.
Mik azok a kifogások, amelyek lebénítanak Istennel és embertársaimmal
való kapcsolatomban? Vajon azok, akikkel szemben gúnyos, féltékeny,
önigazoló vagyok, létükkel nem arra figyelmeztetnek, hogy hol szorulok
megváltásra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése