Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje

Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje

Az evangéliumi jelenet helyszíne egy farizeus háza, aki vendégül látja Jézust. A vendéglátó neve csak később derül ki a történetben, Simonnak hívják. Az étkezést egy nő váratlan megjelenése zavarta meg, akiről mind a vendéglátó Simon, mind pedig a többi vendég jól tudta, hogy bűnös. Jézus vélhetően nem ismerte az asszonyt, nem tudott bűnös életviteléről, azaz nincs a hétköznapi életben szerzett információja róla. Erre az utal, hogy Simon elvárná Jézustól, hogy „természetfeletti módon”, isteni kinyilatkoztatásból tudjon a nő nyilvános bűnösségéről, s ne engedje meg közeledését, érintését. De mivel Jézusnak nincs ilyen „felülről származó” ismerete a nőről, ezért Simon azt gondolja, hogy nem lehet próféta. Téves vélekedésére Jézus rögtön rácáfol, hiszen belelát legtitkosabb gondolataiba, és olyan példabeszédet mond neki, ami választ ad Simon gondolataira, kételyeire.
Az asszony gondolkodása és cselekedete megvilágítja az őszinte bűnbánat természetét. Nem lehetett könnyű számára olyan emberek közé menni, akik tudtak bűnös életmódjáról. Őt ez mégsem tartotta vissza attól, hogy felkeresse Jézust és kifejezze iránta szeretetét. Egyetlen szót sem szól, hanem Jézus lábához borul, drága olajjal megkeni. Közben sír, könnyei peregnek az Úr lábára, ez valóban igaz bűnbánatának a jele.
Tudok-e sírni bűneim miatt? Isten iránti szeretetből fakad-e bűnbánatom?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!