Szent Tamás apostol

Szent Tamás apostol

A mai napon ünnepelt Szent Tamás esete jól mutatja, hogy még azoknak is meg kell küzdeniük a hitetlenség, a kételkedés kísértésével, akik közvetlen közelségben vannak Jézussal, még a tanítványoknak és az apostoloknak is. Az ünnep evangéliuma beszámol arról, hogy egy alkalommal, amikor a feltámadt Úr megjelenik apostolainak, Tamás nincs együtt a többiekkel. Amikor apostoltársai elmondják neki a történteket, kétség merül fel benne, hogy valóban feltámadt és megjelent az Úr és hogy társai igazat mondanak. Szeretne személyesen meggyőződni arról, hogy Jézus feltámadt. Kételkedése akkor szűnik meg, amikor az Úr újra megjelenik és Tamás láthatja, megérintheti sebeit. Ekkor hangzik el hitvallása: „Én Uram, én Istenem!”
Az evangéliumok megőrizték számunkra, és a mostani rész is ezzel kezdődik, hogy Tamásnak volt egy mellékneve: Iker. Egészen kézenfekvő volna úgy magyarázni ezt a melléknevet, hogy Tamásnak lehetett egy ikertestvére, ugyanakkor mégsem biztos, hogy ez a helyes megoldás. Egyes ókeresztény iratokban az a magyarázat szerepel, hogy azért kapta az Iker melléknevet, mert olyannyira hasonlított Jézushoz, mint ahogy az ikertestvérek hasonlítanak egymásra. Ebben a lehetséges megoldásban sem lehetünk biztosak. De ennek kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon a mi életünk mennyire hasonlít Krisztusra? A mi cselekedeteink mennyire hasonlítanak az Úr tetteire? Törekszünk-e arra, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy részesedjünk a te áldozatodból és feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre lépünk, egyesülünk veled, ugyanakkor lelki közösségre lépünk embertársainkkal is, mert mindannyian az egy kenyérből, a te szent testedből részesülünk. Hisszük, hogy ha a te szent testeddel táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre.