Nagykedd

Nagykedd

Az evangéliumi jelenet az utolsó vacsora helyszínére vezet minket. Az apostolok Mesterük társaságában fogyasztják el az ünnepi vacsorát. Az alkalom sajátos mozzanatai Júdás árulásának megjövendölése, majd pedig az ő távozása, illetve ekkor beszél Jézus arról, hogy Péter háromszor meg fogja őt tagadni.
A jelenetet János evangélista így vezeti fel: „Jézus mélyen megrendült lelkében.” Ez a Jézus lelkiállapotát jól jellemző kifejezés három alkalommal szerepel János művében, először Lázár feltámasztásának történetében. Az Úr barátjának betegségéről értesülve elindul Betániába, hogy meggyógyítsa őt, de mire megérkezik, Lázár meghal. Testvére, Mária nagyon szomorúan fejezi ki véleményét: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Az ő szomorúságát látva Jézus „a lelke mélyéig megrendült”, majd a sírhoz indul és feltámasztja Lázárt, visszahívja őt az életre (vö. Jn 10.32-33). Másodszor a jeruzsálemi bevonuláskor fordul elő a kifejezés. Jézus jól tudja, hogy hamarosan megkezdődik szenvedése. Ezt mondja: „Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn 12,27.28). A harmadik esetről pedig a mai evangéliumban olvasunk, az Úr megrendült lélekkel beszél arról, hogy egyik apostola hamarosan el fogja őt árulni.
Istentől való elfordulásomat, bűnömet Jézus megrendült lélekkel nézi.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.