Ferenc pápa beszéde az antropológiai kihívásokról: A tudomány az egész emberiség javát szolgálja
A pápa
köszönti a plenária tagjait
Hármas
kihívás: gyógyászat-genetika, a neurotudományok, az intelligens gépek
Ferenc
pápa a konferencia tagjaihoz intézett beszéde kezdetén a felvetett témát, az
emberiséget ért antropológiai kihívásokat úgy értelmezte, mint a tudomány és a
technika fejlődése irányvonalainak egyfajta értelmezési lehetőségét, mégpedig
hármas tartalmi vonatkozásban. Első helyen áll az orvoslás és a genetika, mely
bepillantást kínál az emberi lény mélyebb összefüggéseibe, de fölajánlja a
struktúrák megváltoztatásának a lehetőségeit is. Ennek révén eddig
gyógyíthatatlannak vélt betegségeket győzhetünk le, de egyúttal megnyitják a
lehetőségét az emberi lény programozása, megtervezése előtt, némely
minőségében. Második helyen a neurotudományok kínálnak mind több információt az
emberi agy működéséről. Ezek révén a keresztény antropológia alapvető
valóságai, mint a lélek, az öntudat, a szabadság olyan megvilágításba kerülnek,
hogy azokat alapvetően megkérdőjelezik. Harmadik helyen az önálló és gondolkodó
gépek hihetetlen fejlődése - részben már megvalósult formában - arra a
megfontolásra indítanak, hogy mi is az a kifejezetten emberi, ami
megkülönböztet bennünket a gépektől.
Az
egyház a megfontolások középpontjába az emberi személyt helyezi
Ezen
tudományos és technikai fejlődés láttán többen azt gondolják – emelte ki a pápa
–, hogy egy új korszak, egy új emberi lény születésének a hajnalán vagyunk, ami
felülmúlja az eddig megismertet. Mindezek a kihívások nagy és súlyos
kérdőjeleket vetnek fel, ezért az egyház figyelemmel követi korunk embereinek
örömeit és reményeit, szorongásait és félelmeit és éppen ezért az egyház a
megfontolások középpontjába az emberi személyt helyezi.
Alapkérdés
az ember önazonossága a jelenlegi globális összefüggésekben
Beszéde
középső részében Ferenc pápa a bibliai kinyilatkozatás alapjaira hivatkozott: A
Szentírás ugyanis a maga egészében antropológiai választ ad arra a kérdésre,
amit a 8. zsoltár is felvet: „Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla,
az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,5). A bibliai válasz az ember
hármas dimenziójában fogalmazódik meg: az anyagvilág és az élőlények, az Isten
és az embertársak viszonylatában. Az emberi szabadság az önállóságában és a
morális döntésein keresztül valósul meg. Ma azonban az ember önazonosságát
kutató antropológia a megkérdőjelezett évszázados válaszok nyomán utólagos
elmélyítésre szorul. Napjaink szemléleti távlatai folyékonnyá váltak, melyek
okai a társadalmi-gazdasági változások, a népek elvándorlása, és ebből adódóan
a kultúrák szembesülése egymással, továbbá a globális kultúra és főként a
tudomány és technika hihetetlen felfedezéseinek az elterjedése.
Válasz a
kihívásokra: hála a kutatók iránt
Ezen
kihívások előtt – szögezte le a pápa – mindenekelőtt hálával tartozunk a
kutatóknak, az emberiség javára tett szolgálatukért. Az Isten képére és
hasonlatosságára teremtett ember – éppen a szeretet, az ingyenesség és
szolgálat jegyében kapott teremtettsége jegyében – köteles követni ezt az
isteni logikát, szemben az uralom és a hatalmaskodás logikájával. A tudomány és
a technika, jóllehet kitágította a természetről szerzett ismeretek határait,
önmagában nem elegendő arra, hogy választ adjon a felvetett kérdésekre.
Napjainkban egyre világosabbnak tűnik, hogy mint forrásból, meríteni kell a
vallási hagyományok bölcsességi kincseiből, a népi bölcsességből, az irodalom
és a művészet kincseiből. Ezek ugyanis az emberi létezés legmélyebb titkát
érintik és segítenek a filozófiai és teológiai megközelítés újrafelfedezésében.
Ferenc pápa „Laudato si” kezdetű enciklikájából idézett: „Ugyanakkor időszerűvé
válik annak a humanizmusnak a parancsoló szükségessége, amely magába építi a
különböző ismereteket, a gazdaságit is, egy át- és egybefogóbb szemlélet
érdekében” (LS 141). Ennek segítségével lehetne túllépni azon a fájdalmas
megosztottságon, mely a „két kultúra”, a humanista-irodalmi-teológiai kultúra
és a tudományos kultúra között fennáll - mondta a pápa.
Az egyház
felajánlott alapelvei a dialógus támogatására
Az
egyház a maga részéről néhány alapelvet ajánl fel a dialógus támogatására. Az
első a személy központi szerepe, aki cél és nem eszköz és akinek harmonikus
kapcsolatban kell állnia a teremtett világgal, mint az Istentől rábízott javak
őrzője. A második szempont a javak egyetemes célra rendeltsége. A tudományos és
technikai fejlődés az egész emberiség javát szolgálja, nem pedig kevesek
előnyét, hiszen ez újfajta egyenlőtlenséggel gyarapítja a meglévőt. A harmadik
pedig a mindig érvényes alapelv, hogy ami technikailag lehetséges, nem biztos,
hogy morálisan elfogadható. A fejlődés igazi mértéke, ahogy VI. Pál
megfogalmazta, minden ember és az egész ember érdekét szolgálja – zárta
beszédét Ferenc pápa az emberiséget ért antropológiai kihívásokról szóló
tanácskozás tagjaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése