Évközi harminckettedik hét szombatja
Még a
buzgó, vallásos emberekkel is előfordul, hogy szentgyónásaik alkalmával arról
panaszkodnak, hogy bizony időnként fárasztó számukra a mindennapi imádkozás.
Mások azt állítják, hogy a napi munkában annyira elfáradnak, hogy nincs erejük
imádkozni. Ebben azért erős túlzás van, ők vélhetően inkább önmagukat próbálják
felmenteni hanyagságuk miatt. El kell ismernünk, hogy nem csak a munka, de az
ima is lehet néha valóban fárasztó. Az is előfordul, hogy valaki nem elég
kitartó, s ha nem teljesülnek azonnal vagy rövid időn belül a kérései, akkor
abbahagyja az imádkozást, mert belefáradt. Jézus azt kéri, hogy legyünk
kitartóak az imában. Ezt könnyen értjük csupán a kéréseinkre, pedig az
istendicséretre és a hálaadásra is vonatkozik.
Az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló történet azt tanítja, hogy a kitartó kérés meghozza eredményét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Isten talán a hitünket, az állhatatosságunkat akarja próbára tenni. Ha valami valóban fontos számunkra lelki fejlődésünkhöz, akkor kérjük bátran Istent annak megadásáért. Gazdagságot és mérhetetlen vagyont nem érdemes kérnünk Istentől, de lelki kincseket és kegyelmi segítségét igen. Egyedül Istentől érdemes kérnem mindazt, ami életem boldogságához és az örök élethez szükséges.
© Horváth István Sándor
Az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló történet azt tanítja, hogy a kitartó kérés meghozza eredményét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Isten talán a hitünket, az állhatatosságunkat akarja próbára tenni. Ha valami valóban fontos számunkra lelki fejlődésünkhöz, akkor kérjük bátran Istent annak megadásáért. Gazdagságot és mérhetetlen vagyont nem érdemes kérnünk Istentől, de lelki kincseket és kegyelmi segítségét igen. Egyedül Istentől érdemes kérnem mindazt, ami életem boldogságához és az örök élethez szükséges.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése