Isteni
Irgalom, a boldogok égi gyönyörűsége
Bízunk
benned!
Jézus
szavaiba nyerünk itt beavatást. Abba az Atyával való személyes beszélgetésbe,
amikor Ő kéri az Atyát, az Atyától azt, amiért úgy tartja, hogy érdemes volt e
világba jönnie. Azt mondja Jézus: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök,
hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.” És, mert tudja, hogy
bevégezte küldetését, önmaga számára kéri azt a dicsőséget vissza, ami
kezdettől fogva lehetet az Övé, míg az Atyával volt teljes közösségben.
Jézus,
világosan látja, érzi, és érti is, hogy az válhat dicsőségévé, ha mindazok,
akiket az Atya az övéből Rá bízott, elnyerik az örökkévalóságot. Pontosabban
eljutnak az örökkévalóságra. Mert az örök élet nem más, mint „hogy
megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”
Kijelenthetem
magamról azt, hogy bírom Istennek, az örök Atyának, a Fiúnak, Jézus Krisztusnak
az ismeretét? Kijelenthetem, akár, egyetlen emberről is azt, hogy ismerem?
Vagy, csak magamról, azt, hogy ismerem magam? Ha merek őszinte lenni, nyílt, és
egyenes, töredelmes, és bátor, akkor azt kell mondanom, hogy az, amit
ismeretnek merek mondani, az felületesség, töredékesség, és önismeret hiányából
eredő beképzeltség.
Ugyanakkor
vágyakozom, akarom ismerni azt, akit szeretek, aki velem kegyes, és irgalmas,
aki bizalmát soha meg nem vonja tőlem, és azt is, akit szeretnem kell –
önmagamat. Mert bennem van Isten Szent Lelke, Akit csak önmagammal együtt
ismerhetek meg. Nem önmagam ellenében, nem rajtam kívül, és nem nélkülem!
Amikor
Jézus így imádkozik, hogy „Értük könyörgök”, akkor erre gondolhat, hogy mi
mind, akik az Atyáéi vagyunk, de, akit az Atya a Fiúnak adott, bírjuk és
viseljük el önismeretünket, és önismeretünkben felfedezni képesek legyünk Isten
Szent Lelkét, Akit a Fiú nyilatkoztat ki, ismertet meg velünk, mindegyikünkkel
személyesen.
Az
feltűnik a számomra, hogy a Szentírás nem említ egyetlen olyan esetet sem,
amikor Jézus, személyesen beszélgetett volna valamelyik tanítványával, mai
értelemben vett személyes lelkivezetőként. A személyes találkozások és
beszélgetések a Szentírásban azok, melyek mindenkire érvényes tanításokat
tartalmaznak.
Jézus,
talán minden személyességet a Szentlélekre bízott! Aki független tud lenni
minden anyagi természetű kötődéstől, érzelemtől, és függőségtől. Mintha erre
utalna az utolsó mondat: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet
nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.”
Egynek
lenni a Szentlélek erejéből az Atyával és a Fiúval! Vezess erre az útra engem
Istenem, Atyám, Krisztus nevére! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése