Ferenc pápa: Üldöztetés
árán is hirdessük Krisztust!
Igehirdetés, üldöztetés, imádság – a pápa e
három vonás alapján jellemezte Szent Pál apostol életét június 1-jén,
csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A népek apostola ma is azt üzeni nekünk, hogy
hirdessük az evangéliumot a világ üldözései és az Úr vigasztalásai közepette –
mutatott rá Ferenc pápa.
Pál apostol élete mindig mozgalmas volt. Nehéz
úgy gondolnunk rá, mint aki napozik a strandon, és pihen. Ehelyett olyan
embernek ismertük meg, aki mindig mozgásban volt – magyarázta homíliájában a
szentatya. Az Apostolok cselekedeteiből való napi szentlecke (ApCsel 22,30;
23,6–11) alapján a pápa Pál életének három fő jellemvonásáról elmélkedett,
melyeket mindig az úton levés, a mozgalmasság határozott meg.
Az első ismertetőjegy a prédikáció, az
igehirdetés. Szent Pál egyik helyről a másikra megy, hogy hirdesse Krisztust.
Amikor pedig nem prédikál valahol, akkor dolgozik. De főként prédikál: amikor
megkapja a hívást, hogy hirdesse Jézus Krisztust, az a szenvedélyévé válik. Nem
az íróasztalnál ücsörög, hanem mindig mozgásban van, Jézus Krisztust hirdeti.
Belső tűz, apostoli buzgalom hajtotta előre, és ő nem hátrált meg. Mindig előrehaladt.
És ez az egyik olyan vonás, ami nehézségek elé állította az apostolt.
Pál életének másik dimenziója – folytatta
szentbeszédét a pápa – éppen a nehézségekből adódik, vagyis az üldöztetésekből.
A mai szentleckében azt olvastuk, hogy összefogtak ellene a vádaskodásban. Pált
a főtanács elé állítják, mert „felforgatónak” tartják. A Szentlélek ekkor egy
kis ravaszságot sugall neki. Pál tudta, hogy a tanács tagjai nem voltak
egységesek, sok belső harc osztotta meg őket. Tudta, hogy a szadduceusok nem
hittek a feltámadásban, míg a farizeusok igen. Ezért, hogy kikeveredjen a
helyzetből, így kiáltott fel: „Férfiak, testvérek! Én farizeus vagyok,
farizeusok ivadéka. A holtak feltámadásába vetett hitem miatt állok a bíróság
előtt.” Amint ezt kimondta, heves vita robbant ki a szadduceusok és a
farizeusok között, mert a szadduceusok nem hittek a feltámadásban. A főtanács
pedig, ami egységesnek tűnt, két táborra szakadt. Ők voltak a törvény őrzői,
Isten népe tanításának őrzői, a hit őrzői. Ezek az emberek elvesztették a
törvényt, a tanítást, elvesztették a hitet, mert ideológiává alakították, ahogy
a tanítást is.
Szent Pálnak tehát sokat kellett emiatt
küzdenie – folytatta elmélkedését a pápa. – Pál életének első dimenziója az
igehirdetés, az apostoli buzgalom, előrevinni Jézus Krisztust. A második
dimenzió az üldöztetés elszenvedése, a harcok. Végül pedig a harmadik dimenzió
az imádság. Pál bensőséges kapcsolatban volt az Úrral. Sokszor érezte az Úr
közelségét. Egyszer azt mondta, hogy szinte a hetedik mennyországban érezte
magát az imában, és nem tudta, hogyan számoljon be az ott átélt szép dolgokról.
De ez a harcos, ez a határokat nem ismerő prédikátor egyre inkább belépett a
Jézussal való találkozás misztikus dimenziójába. Pál ereje az Úrral való
találkozásban rejlett, amely az imában jött létre – éppúgy, ahogy az első
találkozáskor a damaszkuszi úton, amikor a keresztények üldözésére indult. Pál
az az ember, aki találkozott az Úrral, és nem felejti el ezt, hagyja, hogy
megtalálja az Úr, és keresi a vele való találkozást. Az ima embere.
Ferenc pápa ezután
megismételte Pál apostol három fő jellemvonását, amelyekből tanulhatunk: az
apostoli buzgalom, amellyel Jézust Krisztust hirdette, az üldözésnek való
ellenállás és az imában való találkozás az Úrral. Pál tehát a világ üldözései
és az Úr vigasztalásai közepette haladt előre. Az Úr adja meg a kegyelmet
minden megkereszteltnek, hogy beépítsük keresztény életünkbe ezt a három
jellemvonást: hirdetni Jézus Krisztust, ellenállni az üldözésnek és a
csábításoknak, amelyek elszakítanak Jézus Krisztustól, és a kegyelmet, hogy
találkozzunk vele az imában – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése