Nagyböjt ötödik hetének szerdája
A mai
evangéliumban Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek.” A jelenlévők nem értik szavait, nem értik, hogy
milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a zsidó meggyőződésre tudnak gondolni
a szolgasággal kapcsolatban, hogy Isten választott népe nem lehet senkinek,
egyetlen más népnek sem a szolgája. A történelem persze erre több alkalommal
rácáfolt, kénytelenek voltak eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában
például a rómaiakét. Az Úr viszont a bűnös életet nevezi szolgaságnak,
rabságnak, ami méltatlan az emberhez.
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése