Ferenc pápa: A kereszt
nem egy csapatjelvény, hanem Isten jele, aki szeretetből bűnné lett
Ne csak hovatartozásunk jeleként hordjuk a
keresztet, mint egy jelvényt, hanem úgy tekintsünk rá, mint az Isten jelére,
aki bűnné lett, hogy üdvözítsen minket – emelte ki homíliájában a pápa április
4-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A napi evangéliumi szakaszban (Jn 8,21–30)
Jézus háromszor mondja el a farizeusoknak: „meghaltok bűneitekben”, mert
bezárták a szívüket, és nem értették meg az Úr misztériumát. Saját bűneinkben
meghalni rossz dolog – hangsúlyozta a pápa.
Jézus emlékezteti a farizeusokat: „Ha majd
felemelitek [a kereszten] az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és
hogy semmit nem teszek önmagamtól.” Jézus utal a pusztaságban történtekre, amit
az első olvasmányban olvastunk (Szám 21,4–9), amikor is a nép nem bírta tovább
a vándorlást, és elfordult az Úrtól, zúgolódni kezdett Mózes és az Úr ellen.
Aztán jönnek a mérges kígyók, és halálra marják őket. Akkor az Úr azt mondja
Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, és tűzze ki egy fára: akit marás ér, és
rátekint, az megmenekül. A kígyó az ördög szimbóluma, a hazugság atyjáé, a bűn
atyjáé, aki bűnbe vitte az emberiséget. Jézus pedig emlékeztet: „Amikor
felemelnek, mindenki hozzám jön majd.” Ez a kereszt misztériuma – jelentette ki
Ferenc pápa. – A rézkígyó meggyógyította az embereket, mert két dolgot jelzett:
a kígyó bűnét, csábítását és ravaszságát, és egyben Krisztus keresztjének
jelét. Egy prófécia volt.
Jézus tehát bűnné lett, ahogy Szent Pál mondja,
magára vette az emberiség minden szennyét, felemeltette magát, hogy a bűntől
sebzett emberek mind lássák. És aki nem ismeri fel ebben a fölemelt emberben
Isten erejét, aki bűnné lett, hogy meggyógyítson minket, az meg fog halni saját
bűnében. Az üdvösség csak a keresztből jön, abból a keresztből, amelyen a
megtestesült Isten feláldozta magát értünk. Nem létezik üdvösség az eszmékben,
a jóakaratban, a vágyban, hogy jók legyünk… Nem. Az egyetlen üdvösség a
megfeszített Krisztusban van, mert csak Ő – amint a rézkígyó – volt képes
magára venni a bűn összes mérgét és meggyógyítani minket – hangsúlyozta a
szentatya.
De mit jelent számunkra a kereszt? Igen,
persze, a kereszt a keresztények jele, a keresztények szimbóluma. Mi pedig
keresztet vetünk, de nem mindig jól, olykor csak úgy hevenyészve… Mert nem
hiszünk úgy ebben a keresztben. Máskor meg egyeseknek a kereszt egy
hovatartozási jelvény: „Igen, én azért hordom a keresztet, hogy lássák,
keresztény vagyok.” Ez rendben van, de ne úgy hordjuk, mintha csak egy csapatjelvényről
lenne szó, hanem annak emlékére, aki bűnné lett – figyelmeztetett Ferenc pápa.
– Megint mások díszként viselik, drágakövekkel kirakott kereszteket hordanak,
hogy mutogassák magukat. Isten azt mondta Mózesnek: aki rátekint a kígyóra,
meggyógyul. Jézus azt mondja ellenségeinek: „Ha majd felemelitek [a kereszten]
az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok.” Aki nem így tekint a
keresztre, hittel, az meghal saját bűneiben, és nem részesül az üdvösségben.
Az Egyház ma a kereszt
misztériumának párbeszédét kínálja föl nekünk, az értünk szeretetből bűnné lett
Istennel (vö. 2Kor 5,21). Valamennyien elmondhatjuk, hogy értünk tette ezt,
szeretetből. Gondoljuk tehát végig, mi hogyan hordjuk a keresztet. Mint egy
emléket? Amikor keresztet vetünk, tudatosan tesszük-e? Hogyan viselem én a
keresztet? Csak úgy, mint egy vallási csoporthoz való tartozás jelképét? Hogyan
hordom én a keresztet? Mint egy díszt? Mint egy ékszert, tele drágakövekkel,
aranyból…? Megtanultam a vállamon vinni, ahol fáj? Ma mindannyian tekintsünk a
feszületre, nézzünk erre az Istenre, aki bűnné lett, hogy mi ne haljunk meg
bűneinkben, és válaszoljunk ezekre a kérdésekre! – zárta kedd reggeli
homíliáját a pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése