Ferenc pápa: Isten sír
miattunk, ha eltávolodunk szeretetétől
Őrizkedjünk a szeszélyek és hamis bálványok
követésétől; csak Isten szeret atyaként, és mindig vár minket, örökre –
hangsúlyozta Ferenc pápa március 30-án reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában
bemutatott szentmisén.
A szentatya homíliájában az olvasmányról, Mózes
második könyvének (Kiv 32,7–14) szakaszáról elmélkedett, amelyben Isten
megkönyörül a bálványimádó népen. Isten szeretete erősebb a nép hűtlenségénél
is. Mi is nézzünk magunkba: eltávolodunk-e Istentől, és a bálványokat, a
világias szemléletet kergetjük-e? – vetette fel a pápa.
Isten megálmodta népét, de az csalódást okozott
neki. A nép volt Isten álma, szeretetből álmodta. A nép viszont elárulta az
Atya álmát. Így Isten kezdte csalódottnak érezni magát, és kérte Mózest, hogy
jöjjön le a hegyről, ahová azért ment föl, hogy megkapja a törvényt. A népnek
nem volt türelme, még negyven napot sem tudott várni az Úrra. Készített magának
egy aranyborjút, egy szórakozásra való „istent”, és elfeledkezett arról az
Istenről, aki megmentette őt.
Báruk prófétának van egy mondata, amelyik jól
leírja ezt a népet: „Elfeledtétek azt, aki fölnevelt titeket.” Ha elfeledkezünk
Istenről, aki teremtett és felnevelt minket, aki elkísért életünkben, csalódást
okozunk Istennek. Hányszor említi Jézus a példabeszédeiben azt az embert, aki
szőlőt ültet, aztán kudarcot vall, mert a munkásai maguknak akarják
kisajátítani azt. Az ember szívében mindig ott van ez a nyugtalanság! Nem
elégedett Istennel, a hűséges szeretettel. Az ember szíve mindig a hűtlenség
felé húz. Ez a kísértés – magyarázta Ferenc pápa.
Isten egy próféta által megrója a népet, amely
nem állhatatos, nem tud várni, és rossz útra tér, eltávolodik az igaz Istentől,
és másik istent keres. Isten csalódik népe hűtlensége miatt. Mi is Isten népe
vagyunk, és jól ismerjük szívünket. Nap mint nap vissza kell találnunk az útra,
hogy ne csússzunk el lassan a bálványok, a fantáziák, a világiasság, a
hűtlenség felé. Azt hiszem – mondta a pápa –, hogy jót tesz nekünk ma, ha a
csalódott Úrra gondolunk. „Mondd, Uram, te csalódtál bennem?” Valamiben biztos.
Gondoljuk végig, és tegyük fel ezt a kérdést.
Istennek gyöngéd, atyai szíve van – folytatta
elmélkedését a pápa, majd emlékeztetett arra, amikor Jézus sírt Jeruzsálem
fölött. Kérdezzük meg magunktól, hogy vajon Isten sír-e miattunk, csalódott-e
bennünk, és hogy eltávolodtunk-e tőle. Hány olyan bálványunk van, amit nem
vagyunk képesek kiirtani magunkból, és rabbá tesz minket? Ez a bennünk lévő
bálványimádás…, és Isten sír miattunk.
Gondoljunk ma Istennek erre
a csalódására, melyet szeretetből érez, míg mi másutt keresünk szeretetet,
máshol próbáljuk jól érezni magunkat, és nem az ő szeretetét keressük.
Eltávolodunk ettől az Istentől, aki fölnevelt minket. Ez egy nagyböjti
gondolat, jót fog tenni nekünk. Mindennap tartsunk egy kis
lelkiismeret-vizsgálatot: „Uram, te, aki annyit álmodtál rólam, én tudom, hogy
eltávolodtam tőled, de mondd meg, hol, hogyan térjek vissza hozzád?” És meg
fogunk lepődni, hogy Ő mindig vár minket, mint az apa a tékozló fiát, akit már
távolról lát érkezni, mert várja őt – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc
pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése