Izajás próféta könyvéből
Iz 51, 17 – 52, 2. 7-10
Örömhír Jeruzsálem városának
Örömhír Jeruzsálem városának
Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te,
aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig
ürítetted. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a
világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket
fölnevelt. Két csapás ért – ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség
és kard – ki vigasztal meg téged? Fiaid ott hevertek tehetetlenül az
utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened
fenyegetésével. Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.
Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd,
kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.
Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: „Görnyedj
meg, hadd tapossunk rajtad!” És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az
utca, amelyen járnak-kelnek. Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel
legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem
körülmetéletlen, sem tisztátalan. Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot
szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! Milyen
szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz,
és kikiáltja a szabadulást; aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te
Istened.” Figyelj csak! Őrszemeid kieresztik a hangjukat, és mind ujjonganak,
mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. Ujjongva
énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és
megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára.
És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése