Az Örömhír
Advent 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,26–38)
Advent
negyedik vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38). Máriát
Gábriel angyal köszönti, aki valaha tudtul adta Dániel prófétának, hogy még
hetven évhét, és elérkezik a Fölkent, a Messiás (Dán 9,21. 24). Gábriel angyal
most bejelenti, hogy elérkezett az idő, a Magasságbeli Isten elküldi Fiát a
világ üdvözítőjéül.
Ezért
is ismétli újra és újra a lukácsi gyermekségtörténet: „amikor beteltek napjai”
(Lk 1,26. 57; 2,6. 22). A Zakariásnak adott angyali üzenettől Jézus templomban
való bemutatásáig, amikor „belép szentélyébe az Úr” (Mal 3,1), összesen
négyszázkilencven nap (azaz hetven hét) telik el. A Zakariásnak adott üzenettől
a Máriának adott üzenetig hat hónap, a Máriának adott üzenettől Jézus
születéséig kilenc hónap, Jézus születésétől a bemutatásig negyven nap. Betelt
az idő!
Gábriel
angyal így köszönti Máriát: „Örvendj, Mária! (Khaire, Mariam!) (...) Veled van
az Úr! (...) Ne félj!” Nem egyszerűen a szokásos köszöntéssel szól hozzá: „Béke
veled!” (salom; vö. Lk 24,36), hanem ünnepélyesebb módon. Sok olyan
messiásjövendölés van, ahol erről a messiási örömről hallunk. „Zengj éneket,
Sion leánya! Örvendj teljes szívedből, Jeruzsálem leánya! Ne félj, Sion! Ne
lankadjon kezed! Az Úr, a te Istened közötted van! Erős ő, és megszabadít!” (Szof
3,14; vö. Zak 9,9).
Mária
az új Sion leánya, akinek az angyal meghirdeti az örömhírt: Örülj, mert érkezik
a Megváltó! Az angyal szavai utalnak Nátán próféta jövendölésére is (2Sám
7,13–16): „Uralkodni fog örökkön-örökké Dávid trónján (...) Fiam lesz nekem.”
Az pedig, hogy „a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”, utalás az Isten
jelenlétét jelző felhőre, amely a szent sátort beborította (Kiv 40,35). Isten
érkezik az emberhez. A keresztény örömhír lényege ez.
Egy
édesapa így fogalmazta meg a gyermekei számára azt a „szeretet-hiszekegyet”,
amelyet esténként gyakran mondtak el együtt: „Létezik az Isten. Szeret az
Isten. Eljött hozzánk az Isten. Megbocsát az Isten. Hazavár az Isten.” Ez az a
nagy történet, amelybe a mi életünk kis története belesimul.
Az
ember élete menthetetlenül töredékes. Nincsenek teljesen hibátlan házasságok,
nincsenek tökéletes emberi életutak. Az öröm, a Lét teljességének átélése akkor
lehet osztályrészünk, ha ajándékba kapjuk odafentről. Isten a Lét teljessége,
az öröm forrása. Annak lesz része ebben az örömben, aki megnyitja a szívét, és
befogadja őt. Aki megtanulja a tetteivel, az életével énekelni a szeretet
dallamát. Az ember arra született, hogy szeressen, hogy befogadja és továbbadja
Isten szeretetét.
Az
ünnep ajándék. Nem mi hozzuk létre. Nyissuk meg az otthonainkat, a szívünket ez
előtt a titok előtt!
Székely János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése