Július 22. csütörtök

Így szólt az Úr Mária Magdolnához:
Menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül:
fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz,
Istenemhez és a ti Istenetekhez.



A mai evangéliumban Jézus Krisztus megjelenik Mária Magdolnának. A jelenet leírása azt sugározza, hogy elmúlt a szomorúság ideje, végre örülni kell, mert Jézus Krisztus, a Mester nem halt meg, hanem nagyon is él. Máriának szinte a szíve szakadt meg, a sírhoz érve, amikor nem találta ott meg a tegnap eltemetett, szeretett Mester, Tanító holttestét. Elvitték a sírból. Ő menne utána, hát hogyne menne, de nem tudja, hogy merre induljon, hová és kik tették. A feltámadott Úr ezt a szeretett jutalmazta meg, s nevén szólította őt: "Mária" A jó pásztor ismeri övéit, s nevén szólítja őket. Mária is ismeri a Mester hangját, hiszen hányszor hallotta már beszélni, tanítani. Micsoda öröm, nem rabolta el tőölünk őt a keresztfa és a halál, nem zárhatta be örökre a sziklába vájt kősír sem. Küldetést ad az Úr Mária Magdolnának, hogy vigye a hírt az apostoloknak: Krisztus él! "Láttam az Urat!" - adta hírül Mária Magdolna a tanítványoknak. Cselekedete tanulság nekem, s mai testvéreimnek: az öröm nem lehet csak egyedül az enyém, hanem igenis tovább kell adnom azt másoknak is.


Urunk, Istenünk, árasszon el minket az áldozati lakomában való részesedés azzal az állhatatos szeretettel, amellyel Szent Mária Magdolna hűségesen ragaszkodott Jézus Krisztushoz, istei mesteréhez. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!