Július 20. kedd

Ez az igaz tanú, akinek Krisztus nevéért vérét ontották,
nem félt a bírák fenyegető szavától,
és elnyerte a mennyei koronát.


A mai evangéliumi rész félreértésre adhat okot. Nem arról van itt azonban szó, hogy Jézus Krisztus megtagadja az édesanyjához és rokonaihoz fűződő szeretetkapcsolatát, hanem az evangéliumokra jellemző túlzó kijelentéssel találkozunk, amelynek célja, hogy felértékelje a Jézussal való tanítványi kapcsolatot. Nem a családi kapcsolatot akarja le kicsinyíteni, sem pedig arra utalni, hogy vér szerint nem teljes mértékben áll fent a rokoni kapcsolat, hanem csak feltételesen anyai részről. Tanítványnak lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszünk részt, amelyet Jézus Krisztus tart számunkra, mint valami meetinget, hanem a tanítványi létforma az Úrral való teljes életközösséget jelent. Ez a családnál gyakorta sokkal magasabb rendű elkötelezettséget jelent. S ha az Ő számára a Mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél, akkor a tanítványainak is erre az életközösségre kell törekedniük, még pedig a mai korban is. A tanítványi élet lényege Jézus Krisztus feltétlen követése, aki egyenesen a mennyei Atyához vezet minket. A vér szerinti rokonságnál is fontosabb az Úrral való életközösség. Engedjük mai tanítványok, hogy a mi pásztorunk Jézus Krisztus a Mennyei Atyához tereljen bennünket.


A szent áldozatban megerősödve, kérünk, segíts meg, Istenünk, hogy Szent Apollinaris püspök és vértanú csodálatos állhatatosságát követni tudjuk, és a kitartó hűség örök jutalmát elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!