Szent László király

Szent László király

Az Isten felé indulásnak az a legegyszerűbb módja, ha megismerjük a vallásosság szokásait, hagyományait, törvényeit és cselekedeteit. Ezek természetesen összefüggő, egységet alkotó elemei a vallásgyakorlatnak. Csatlakozunk egy vallási közösséghez, megismerjük és mi magunk gyakorolni kezdjük ezeket az elemeket, s ezáltal kialakul egy életrend, egy életforma. A kereszténység nagy ereje abban áll, hogy törvényeink és hagyományaink Istentől származnak. Bár az évszázadok során az Egyház számos törvényt és rendelkezést hozott, amelyek a közösség tagjainak életét hivatottak szabályozni, mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezek alapjául Isten eredeti törvénye szolgál.
A lelki élet útján azonban eljutunk ahhoz az állomásig, amikor kezdjük megkérdőjelezni, bírálni a törvényeket. Mondhatjuk, hogy vallási öntudatra ébredünk, de végső soron ez bizony lázadás Isten ellen. Vannak, akik a végsőkig fokozzák magukban ezt az ellenállást és mindent elutasítanak, ami Istennel kapcsolatos, még az ő létezését is tagadni kezdik.
Az ember lázadása mégsem tarthat örökké, az élet próbatételeinek és Isten kegyelmének köszönhetően eljuthat a lelki megnyugváshoz, az Istenre találáshoz. Ezen a ponton érdemes újra és újra elolvasnunk Jézus szavait, amely szerint a szeretet a legfőbb törvény, az Isten felé és az embertárs felé megnyilvánuló szeretet. Az Istenben való megnyugvás ugyanis annak felismerését jelenti, hogy Isten azért adja nekem ezt a törvényt, mert szeret engem és az örök életre hív.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket.” Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot!

Útravaló – 2019. június 26.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

Szent irigységgel olvasom, ahogyan Ábrám Istennel beszélget. És micsoda nagyszerű dolgokat hall Istentől: „védőpajzsod vagyok”, nagy nemzetséget ígér neki. Pedig még gyermeke sem volt. Meg is jegyzi az író: „Ábrám hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki a megigazulásra.” Mert hallgatni az Urat, hallgatni csodálatos ígéreteit egy dolog. Más hinni is neki, és aztán ebben a hitben élni, ehhez igazítani a mindennapokat. Gyümölcsöt kell teremnie az Istennel való kapcsolatunknak, mégpedig jó gyümölcsöt. Erről tudjuk megismerni, hogy jó úton járunk, hogy valódi a hitünk, valódi az istenkapcsolatunk. Adja Isten, hogy Ábrám példájára a hit növekedjék bennünk.

Üzenetet küldött Ferenc pápa a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciára

A Szentatya üzenetét Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa olvasta föl június 18-án Genfben, a 108. Nemzetközi Munkaügyi Konferencián, amelyet június 10. és 21. között tartottak.

Olyan személyekre és intézményekre van szükségünk, amelyek megvédik a dolgozók és a munka méltóságát, vigyáznak a Földre, közös otthonunkra. Az átfogó elemzést nyújtó pápai üzenet méltatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tevékenységét, amelyet az ENSZ égisze alatt 1919-ben alapítottak azzal a céllal, hogy megvédje a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogait.

Milyen problémákkal kell szembenéznünk ma a munka világában? Ferenc pápa felsorolja a munkanélküliséget, a kizsákmányolást, a rabszolgamunkát és a méltánytalan fizetést, amelyek sajnos továbbra is fennállnak minden erőfeszítés ellenére, mellyel a békét és a társadalmi igazságosságot akarjuk építeni. A munka nemcsak a személy önmegvalósításának alapvető eleme, hanem a társadalmi fejlődésnek is. A munkát nem lehet pusztán eszköznek tekinteni a javak és szolgáltatások gyártószalagján, hanem elsőbbséget kell élveznie a termeléssel és a tőkével szemben is.

A fenntartható fejlődés új irányvonalának a személyt és a munkát kell a középpontba állítania, figyelembe véve a munkaügyi és a környezeti problémákat is. A pápa üzenetében rámutat, hogy az átfogó fejlődésre adható választ egyes társadalmi mozgalmak és szakszervezetek a „három T” jegyében határozták meg: ez a hármas a spanyol tierra – föld, techo – tető és trabajo – munka szavak kezdőbetűjéből áll össze. Ezen a téren az igazságosság akkor valósul meg, ha alkalmazzák a föld javainak egyetemes rendeltetése alapelvét, mely szerint mindenki használhatja a föld javait, mert az az egész etikai-társadalmi rend alapkritériuma.

A jelenlegi problémákra segíthet választ adni egy másik „hármas T”, vagyis – magyarul – tradíció, idő és technológia. A negyedik ipari forradalom idejét éljük, amit gyors és kifinomult digitális technológia, robotika és mesterséges intelligencia jellemez. Ebben az összefüggésben a világnak olyan intézményekre van szüksége, mint amilyen az ENSZ Munkaügyi Világszervezete – hangsúlyozza a pápa. „Ti képesek vagytok szembeszállni azzal az elterjedt mérgező mentalitással, amelyik nem törődik a társadalmi vagy környezeti pusztulással. Nem érdekli, mit vagy kit használnak és selejteznek le. Nem számít, hogy gyermekeket kényszerít munkára, vagy éppen munkanélküliséget okoz-e a fiataloknak” – fogalmaz a Szentatya, majd üzenete végén hozzáteszi, hogy hallgassák meg a fiatal generációkat, és az uralkodó szemléletet váltsa föl a gondoskodó magatartás, amelyet a föld és a jövő nemzedékek iránt vállalunk. A világ ugyanis, amit kaptunk, azokhoz tartozik, akik utánunk jönnek.

Az ENSZ Munkaügyi Világszervezete nemzetközi munkaügyi normákat alkot. Meghatározza többek között a kényszermunka tilalmát, a munkavállalók szervezkedési szabadságát, a kollektív szerződés kötését. A következő területeket emeli ki hangsúlyosan: a munkaegészséggel és -biztonsággal kapcsolatos szabályozások erősítése, az egyenlő esélyek és bánásmód érvényesülésének előmozdítása, a társadalmi kirekesztés elleni harc, valamint a munkahelyen az emberi méltóság megőrzését szolgáló intézkedések érvényesülésének elősegítése. Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, segítséget nyújt a munka világának különböző területein. Az 1919-ben alakult szervezetnek Magyarország 1922 óta tagja. Közép- és kelet-európai tanácsadó irodáját Budapesten létesítették, működését 1993-ban kezdte meg.

Évközi tizenkettedik hét szerdája

Évközi tizenkettedik hét szerdája

Sok ember azt várja a vallástól, hogy teljesítse azt a vágyát, hogy Istennel találkozzon. A vallás tulajdonképpen kijelöli számára azt a helyet, ahol találkozhat Istennel. És kijelöli azt az időt, amikor találkozhat Istennel. Továbbá meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek által találkozhat Istennel. Ezért épülnek a templomok és más szent helyek, ezért mondjuk azt, hogy a hét egyik napját, a vasárnapot szenteljük meg és ezért vannak szertartásaink. Lám, minden körülmény biztosított, a hely, az idő és a szent cselekmény, hogy találkozzunk Istennel. De akkor miért van az, hogy aki eljár a templomba vasárnaponként, hogy részt vegyen a szentmisén, nem érzi feltétlenül minden alkalommal azt, hogy találkozott Istennel? És azt is várjuk a vallástól, hogy megmutassa nekünk a helyes, Istennek tetsző magatartásformákat. Ezt nevezhetjük erkölcsi rendnek. Ez különféle törvényekben és parancsokban ölt testet, amelyeket jól ismerünk. De akkor miért van az, hogy hiába tartjuk meg a lehető legpontosabban a törvényeket, mégsem jutunk el általuk Istenhez?
Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz: úgy tűnik, hiányzik belőlünk az alázat, hiányzik belőlünk annak alázatos elfogadása, hogy Isten ott és akkor találkozik velünk, amikor akar. Így is mondhatjuk: tudjuk, hogy a vallásosság, a lelki élet jó fa, és ez a fa biztosan jó gyümölcsöt terem. Csak éppen mi vagyunk balgák, mert olykor túl korán, éretlenül szakítjuk le a gyümölcsöt, máskor pedig túl későn ennénk belőle, amikor már megrothadt a fán. És vannak, akik egyáltalán nem akarnak enni az Isten adta gyümölcsből.
Kérjünk Istentől alázatot, és akkor majd tudni fogjuk, hogy melyik fáról és mikor kell leszakítanunk a gyümölcsöt.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Útravaló – 2019. június 25.

Útravaló – 2019. június 25.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

A Teremtés könyvének mai részlete Ábrahám életének korai szakaszáról szól. Észszerűen egyeznek meg rokonával, Lóttal, és a késői olvasó választ kap arról, miért is váltak külön, és hogyan gyarapodott a nép az ősi időkben. A szép múlt sokszor visszatér a Szentírásban: reményt adhat a szomorú helyzetekben, jó fölidézni, hogy mégiscsak velünk van az Úr. Nehéz pillanatainkban nekünk is segíthet, ha emlékezünk Istentől kapott szép napjainkra, életfordulóink maradandó perceire. Reményt meríthetünk belőlük, kilendíthetnek a mélységből, mosolyt csalhatnak arcunkra. Szűk kapu ez – mert egyszerűbb sokszor a reménytelenségbe, a tétlenségbe süllyedni, de Jézus éppen ezt ajánlja, a nem egyértelműt, a küzdelmesebbet.