Ferenc pápa: Az arkangyalok elkísérnek bennünket az élet útján

Ferenc pápa: Az arkangyalok elkísérnek bennünket az élet útján

Nekünk és az arkangyaloknak ugyanaz a hivatásunk: „működjünk együtt Isten üdvözítő tervében” – ezt a hívek imájában szereplő gondolatot mélyítette el Ferenc pápa homíliájában, a szeptember 29-én, Mihály, Gábriel és Rafael arkangyal ünnepe reggelén bemutatott misén a Szent Márta-ház kápolnájában.

Testvérek vagyunk a hivatásban. Az arkangyalok az Úr előtt állnak, hogy szolgálják, imádják Őt, és hogy szemléljék az Úr arcának dicsőségét. Az angyalok elmélyült szemlélődők. Szemlélik az Urat. Szolgálnak és szemlélődnek. Ezenkívül az Úr elküldi őket, hogy elkísérjenek bennünket az élet útján. Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalnak különösen fontos szerepe van az üdvösség felé vezető utunkon – hangsúlyozta a pápa. – A nagy Mihály arkangyal vív harcot az ördöggel, a „nagy sárkánnyal”, az „ősi kígyóval”, amely megzavarja életünket, elcsábítja az embereket az egész földön, ahogy tette azt Éva anyánkkal meggyőző érvek segítségével; aztán amikor bűnbe estünk, megvádol minket Isten előtt.

„Kóstold meg a gyümölcsöt! Jót tesz neked, megismersz rengeteg dolgot…” – mondja. Így kezdi mint kígyó a csábítást… Utána pedig, mikor bűnbe estünk, megvádol Isten előtt: „Bűnös, ő az enyém.” „Ő az enyém” – hangzik az ördög szava. Csábítással legyőz minket, aztán megvádol Isten előtt. „Magammal viszem őt” – mondja. Mihály arkangyal pedig harcba száll ellene. Az Úr kéri, hogy küzdjön. Nekünk, akik úton vagyunk ebben az életben az ég felé, Mihály segít, hogy harcoljunk az ördög ellen, és ne hagyjuk, hogy elcsábítson – fogalmazott Ferenc pápa.

Mihály arkangyal feladata a védelmezés, ezt teszi az Egyházzal és mindannyiunkkal. Ez eltér Gábriel arkangyal szerepétől, aki a jó híreket hozza. Ő hozta a hírt Máriának, Zakariásnak, Józsefnek: az üdvösség üzenetét adta át. Gábriel arkangyal is velünk van – biztosított a pápa. Segít minket utunkon, amikor „megfeledkezünk” Isten evangéliumáról, arról, hogy Jézus eljött közénk, hogy üdvözítsen bennünket.

A harmadik arkangyal, akit ezen a napon ünneplünk Rafael – folytatta homíliáját a Szentatya. – Rafael is velünk halad, és segít minket utunkon. Kérjük tőle, hogy védelmezzen bennünket attól a csábítástól, amely arra vezet, hogy hibás lépést tegyünk. Ők tehát útitársaink Isten szolgálatában és életünkben.

Ferenc pápa végül egy egyszerű imát tanított a szentmisén, amellyel az arkangyalokhoz fordulhatunk: „Mihály arkangyal, segíts minket a küzdelemben! Mindenki maga tudja, hogy milyen harcot folytat saját életében. Mindannyian ismerjük az alapvető küzdelmet, amelyben kockára tesszük üdvösségünket. Segíts nekünk! Gábor arkangyal, hozz nekünk hírt, az üdvösség örömhírét, azt, hogy Jézus velünk van, hogy Jézus üdvözített minket, és adj nekünk reményt! Rafael arkangyal, fogd meg a kezünket, és segíts minket, hogy ne tévesszük el az utat, és hogy ne maradjunk egy helyben. Legyünk mindig úton, haladjunk, de általad segítve!”

Szent Mihály Arkangyal

Szent Mihály Arkangyal

A három főangyalt, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt ünnepeljük a mai napon. Az evangélium alapján elmélkedésünkben ne a Jézus által igaz izraelitának nevezett Nátánáel személyére irányuljon figyelmünk, hanem arra a mondásra, hogy „látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Ha Jézus angyalokról beszélt, akkor nincs jogunk kételkedni létezésükben. A főangyalok ünnepe és az evangélium jó alkalmat ad nekünk arra, hogy az angyalokról alkotott jámbor kép mellett tisztázzuk, hogy hitünk mit tanít e szellemi lényekről.
Hitünk szerint az angyalok nem egyenrangúak Istennel. Isten láthatatlan és halhatatlan teremtményei ők, akiknek nincsen testük, de van értelmük és akaratuk. Állandóan Istent dicsőítik és neki szolgálnak. Időnként különleges küldetéseket teljesítenek Isten üdvözítő tervében, azaz közvetítő szerepet játszanak Isten és az emberek között. Az Egyház csatlakozik az angyalokhoz Isten imádásában és segítségül hívja őket. Az Isten által jónak teremtett angyalok közül egyesek gonosszá váltak, mert szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Istent, és azóta próbálják az embereket is fellázítani Isten ellen, őket nevezzük ördögöknek. A gonosz felett azonban Krisztus győzedelmeskedik.
Ne engedjünk a gonosz kísértéseknek, hanem döntsünk mindig Isten mellett!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Anyai részvéted által Könyörgéseddel ments meg minket!

Anyai részvéted által 

Könyörgéseddel ments meg minket!

Hallani, meghallani, meghallgatni, hogy majd megláthassam. Ebben a lényeges momentum az, hogy, ha hallok róla, akkor azzal ne elégedjek meg. Mert csak az érinthet meg, csak az bír változásra, ha Őt magát én magam hallom! És elkezdek odahallgatni Rá. Nehogy úgy tegyek, mint ahogy Heródes tett, aki, bár hallott Jánosról, hallgatta Jánost, de nem hallgatta meg. Ebből az esetből sem vont le helyes következtetést, így, amikor Jézusról hall, sem tud Vele mit kezdeni. Megmarad a magába zártságában. Azaz: nem képes a megújulásra, nem jut el a megtérés izgalmas, és felszabadító élményére. De, hát ő még nem hallott Isten tervéről. Arról, hogy lesz szabadulása embernek bűneitől! Jézus az, Akiben Isten meghirdeti minden ember megváltását!

A megváltásom elfogadására feleletem a megtérés! Belátom, hogy hibáztam, vétkeztem, hogy bűnös vagyok, és kérem Isten megbocsátó, irgalmas szeretetét! A találkozás Istennel ott jön létre, amikor megtapasztalom, megélem, és elfogadni képessé teszem magam rá, hogy megbocsát, visszafogad! Átölel, és ünneplő köntösét adja rám, sőt, még lakomát is rendez annak örömére, hogy megtérésemre kész vagyok. Így lesz érthetővé számomra az a kijelentése Jézusnak, hogy „nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” [Lk 15,7]

Szóval, a mai evangélium példája kapcsán az a dal jut az eszembe, hogy „láss, ne csak nézz!” De meglátni csak akkor fogom, ha hallgatok rá, ha van hallásom rá, hogy meghalljam, amit nekem akar mondani Jézus! „Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.” [Zsolt 17,15] Ébredésem legyen az Életre, Aki Te vagy Istenem! Ámen

  

A lelkifurdalás az üdvösség jele – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ferenc pápa a Szent Márta-házban

Ne féljünk kimondani az igazságot az életünkről, vállaljuk föl bűneinket és gyónjuk meg az Úrnak, hogy megbocsásson! Erre buzdított szentbeszédében a pápa csütörtökön reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A liturgia ma Lukács evangéliumából (Lk 9,7-9) Heródes reakcióját írja le, akit nyugtalanít Krisztus igehirdetése. A Szentatya emlékeztetett, hogy egyesek Jézust Keresztelő Jánossal és Illéssel azonosították, míg mások prófétának tartották. Heródes tehát nem tudta, mit gondoljon, de belül érzett valamit, ami nem kíváncsiság volt, hanem lelkifurdalás a szívében: megpróbált személyesen találkozni Jézussal, hogy megnyugodjon. Szerette volna látni, ahogy csodát tesz, de Jézus nem produkálta magát előtte, ezért átadta őt Pilátusnak. Jézus pedig az életével fizetett. Mi történt tehát? Heródes egyik bűnét egy újabbal fedezte, a lelkifurdalását egy újabb bűncselekménnyel altatta el, mint aki félelemből öl. A lelkifurdalás nem csupán valaminek a fölidézése, hanem egy seb – fejtette ki homíliájában a pápa.

A rossz cselekedetek miatt érzett fájdalmat föl kell tárni

Egy olyan seb, mint amikor az életünkben sok rosszat teszünk, és az fáj. Egy rejtett seb, ami nem látszik. Még én sem látom, mert hozzászoktam a hordozásához és már nem érzem a fájdalmat. Ott van. Van, aki megérinti, de a seb belül van. És amikor a seb fáj, akkor lelkifurdalást érzünk. Nemcsak, hogy tisztában vagyok azzal, hogy rosszat tettem, hanem érzem: érzem a szívemben, a testemben, a lelkemben, az életemben. És innen jön a kísértés, hogy eltakarjam, mert nem akarom érezni.

Ferenc pápa rámutatott, hogy amikor a lelkiismeretünk vádol minket, üzen nekünk valamit, az kegyelem. Persze egyikünk sem szent, és mindannyian hajlamosak vagyunk a mások bűneit nézni a magunké helyett, sajnálva esetleg, aki szenved a háborúk, vagy a gyilkos diktátorok miatt.

Konkrét bűnök, nevesített sebek: innen gyógyulhatunk

Nekünk kell, hogy úgy mondjam „megkeresztelnünk” a sebünket, vagyis nevet adni neki. Hol van a sebed? „De atyám, hogy tudom előszedni?” – Először is imádkozz: Uram, kegyelmezz nekem, bűnösnek. Az Úr pedig meghallgatja az imádat. Aztán vizsgáld meg az életed. „Ha nem látom, hol van és milyen az a fájdalom, honnan jön ez a tünet, akkor mit csináljak?” – Kérj segítséget valakitől, hogy kijöjjön; hogy előbukkanjon a seb és aztán adj neki nevet. Nekem azért van lelkifurdalásom, mert ezt a konkrét dolgot csináltam - emelte ki a Szentatya a konkrétum jelentőségét. Ilyenkor vagyunk igazán alázatosak az Úrral, és az Úr meghatódik a konkrétum előtt. Gondoljunk a gyermekek konkrét gyónásaira. Arra, hogy elmondjuk, mit tettünk, hogy előjöjjön az igazság. Így gyógyulunk meg.

Sajátítsuk el a tudományt, a bölcsességet ahhoz, hogy önmagunkat tudjuk vádolni. Én vádolom önmagam, érzem a seb fájdalmát, mindent megteszek, hogy rájöjjek, honnan jön ez a tünet, aztán vádolom önmagam. Ne féljünk a lelkifurdalástól: az üdvösség jele. Félni attól, hogy elfedjük, meghamisítsuk, eltitkoljuk, elrejtsük… Azt igen, de legyünk világosak. És akkor az Úr meggyógyít minket.

Ferenc pápa a csütörtök reggeli szentmisében végül azért fohászkodott, hogy az Úr kegyelmével legyen bátorságunk önmagunkat vádolni, hogy elindulhassunk a megbocsátás útján.