Zsolozsma 273.

Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből

Legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták!

Az örök Atya Szent Gábor főangyalt azzal az üzenettel küldte a Boldogságos Szent Szűzhöz, Máriához, hogy az ő fölséges, szent és dicsőséges Igéje leszáll majd a mennyből, és a Szűzanya méhében magára veszi gyarló emberi természetünket. Isten Igéje, bár végtelenül gazdag volt, mégis a szegénységet választotta a maga és Boldogságos Édesanyja számára. Szenvedése előtt megünnepelte tanítványaival együtt a Húsvétot. Az után pedig így imádkozott Atyjához: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39)
De ugyanakkor a saját akaratát egészen az Atya akaratára bízta. Az Atya akarata pedig az volt, hogy áldott és dicsőséges szent Fia, ez a nekünk adott és értünk emberré lett Fia, tulajdon vére árán áldozatul adja oda magát értünk a kereszt oltárán. Nem saját magáért áldozta fel magát – hiszen minden általa lett –, hanem a mi bűneinkért adta oda áldozatul magát, példát hagyva nekünk, hogy nyomdokaiba lépjünk (1 Pét 2, 21). Azt is akarja, hogy általa mindnyájan elnyerjük az üdvösséget, és befogadjuk őt tiszta szívünk, tiszta lelkünk templomába. Milyen boldogok és áldottak azok, akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek, ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből; embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22,37)Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel, tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja. Ezért mondja: Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát (Jn 4,23) Vagyis mindazoknak, akik őt imádják, lelkük benső hűségében kell imádniuk. Terjesszük is eléje dicsérő imádságainkat éjjel-nappal, és mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6,9), mert szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni (Lk 18,1)Azonkívül igyekezzünk megteremni a bűnbánat méltó gyümölcseit(Mt 3,8)Szeressük embertársainkat, mint saját magunkat! Legyen szeretetünk, legyünk alázatosak, adjunk alamizsnát, mert az lemossa a lélekről a bűnök szennyét. Az ember mindazt elveszíti, amit itthagy e világon. Csak a szeretetből végzett jó cselekedetei érdemét és kiosztott alamizsnáit viszi magával: ezekért kap majd az Úrtól jutalmat és méltó viszonzást. Ne akarjunk okosak és bölcsek lenni e világ szerint. Inkább legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Soha ne akarjunk mások fölé kerekedni, hanem inkább legyünk minden ember szolgája és alárendeltje Isten kedvéért. Mindazokon, akik így tesznek, és mindvégig állhatatosan kitartanak, megnyugszik az Úr Lelke, sőt bennük fog lakni, mint hajlékában. A mennyei Atya gyermekei lesznek, mert az ő tetteit teljesítik, így a mi Urunk, Jézus Krisztus jegyesei, testvérei, sőt anyja lesznek. 

Ferenc pápa a fogyatékkal élő sportolókhoz: A remény jelei vagytok 

A Szentatya szombat délben a VI. Pál-teremben fogyatékkal élő sportolókkal találkozott – az eseményről a Vatikáni Rádió adott hírt.

A sportolókhoz intézett beszédében a Szentatya kiemelte: „a sport értékes lehetőség arra, hogy elismerjük egymást és az elfogadás, nem pedig a kiselejtezés kultúráját terjesszük”. A fogyatékkal élő sportolók lelkes munkája bátorító üzenet és a remény nagy jele mindazok számára, akik hasonló helyzetben vannak – hangsúlyozta.

„Tanúságtételetek annak bizonyítéka, hogy minden emberben képzeletünket meghaladó lehetőségek rejlenek, amelyeket a bizalom és a szolidaritás által tovább lehet fejleszteni. Isten, az Atya az első, aki ezt tudja. Isten tökéletesen ismeri szíveteket: ő mindent tud. Így a korlátok nélküli sportért és egy kirekesztettséget nem ismerő világért tett erőfeszítéseitekben soha nem vagytok egyedül” – mondta Ferenc pápa a paralimpikonokhoz intézett beszédében, majd áldását adta rájuk.

2014.10.04. Szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.10.04. Szombat

Assisi Szent Ferenc

Assisi Szent Ferenc az évezred nagy hírnöke. Az egész világon ismerik Ferencet. Pápa Úr már kétszer is sírja mellé hívta imádkozni a világért a világvallások vezetőit. Írtak róla sokat, katolikusok, protestánsok. Kutatják titkát. Ferenc számára nagy kinyilatkoztatás volt, hogy a XIII. század elején is a legfontosabb felfedezni és megélni az Evangéliumot. Legényként gondtalanul élt. Napi munkája felett ott lobogott az esti szórakozás vonzó varázsa. Jó volt így élni, boldog volt. Aztán kezdett érni, gondolkodni saját jövőjéről. Többre vágyott, mint ifjú, nevet, sőt hírnevet akart. Lovag lesz, a harcokban sebet oszt, és sebet kap. Rájön, hogy, ez sem az ő útja. „Magamat legyőzni”, ez a legnagyobb hősiesség, s nem fut el a bélpoklos elől, kezet fog vele, majd ápolja is. Más ember lesz belőle. A róla készült film bemutatóján nyíltszíni tapsot kap az a jelenet, amikor apja kitagadja és minden ruháját visszaadva, e szavakat mondja: „eddig Bernardone Pietrot mondtam apámnak, ezen túl csak azt mondom: Mi Atyánk.” Óriási csalódás a jótékonykodó, jámborkodó, bélpoklosokkal érintkező fiú az apának, a kitagadás elkerülhetetlen. Ám igazán híres és nagy lesz a kitagadott fiú. Rendeket alapít, megismerik az egész világon. Rendje alapszabálya ez az egy gondolat: a kisebb testvérek szabálya és élete: tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát.”Isten békéjét nemcsak hordozza a szívében, de sugározza is. A teremtés ajándékait nézi, élvezi, óvja a természetet. Jézus szemével látja a liliomot, a madarakat, a napot, a holdat. Gyönyörű himnuszt költ. A természetvédelem védőszentje, ma is milyen aktuális minden gondolatata! Szüntelenül imádkozik, San Damiano feszületén megelevenedik az Úr: Ferenc, menj, renováld egyházamat, amely - mint látod -, omladozik. Rendbe is hoz három templomocskát, mire ráébred, hogy az ő hivatása a Katolikus Egyház renoválása. Ferenc ma sem tud többet mondani, csak a „legtöbbet”, ez Jézus üzenete, ez az ember keresztény küldetésének lényege és foglalata. Miben áll? Van nektek Mennyei Atyátok, higgyetek benne, ismerjétek meg jóságát, irgalmát, hatalmát, bízzátok rá magatokat a gondviselésre, ezt mutassátok meg tettekkel is. Elmélkedik az Evangéliumról: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn 3,16) a legnagyobb ajándék és bizonyíték Jézus Krisztus, a megtestesült Isten. Őt kell szeretni az Eucharistiában, a kereszten, és beszélni kell róla mindenkinek. Ferenc prédikál, küldi a testvéreket is, hazánkba is jönnek. Ünneplése és tisztelete ma is nagyon időszerű. Tanuljunk tőle hitet, bizalmat, természetszeretet és egymás szeretetét.

Zsolozsma 272.

Szent Ambrus püspöknek A filippiekhez írt levélről szóló értekezéséből

Örüljetek az Úrban szüntelenül!

Szeretett Testvéreim! Az isteni jóság lelkünk üdvösségére, az örök boldogság örömére hív minket, amint a mai olvasmányban az Apostol szavából is hallottátok: Őrüljetek az Úrban szüntelenül! (Fil 4,4)
A világ örömei az örök kárhozat felé tartanak; az Úr akarata szerinti örömök azonban az örökkévaló öröm felé vezetik a bennük állhatatos embereket. Ezért mondja az Apostol: Újra csak azt mondom: örüljetek! (Fil 4, 4)Arra buzdít, hogy egyre növekedjék örömünk Istenben és parancsainak megtartásában; mert minél inkább törekszünk ebben a világban megtartani Urunk és Istenünk törvényeit, annál boldogabbak leszünk majd az eljövendő életben, és annál nagyobb dicsőségben részesülünk Isten színe előtt.Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! (Fil 4, 5), azaz szent életetek ne csak Isten előtt legyen ismeretes, hanem legyetek a jóság és a józanság példaképei a veletek együtt élő emberek számára is, és kedves legyen emlékezetetek Isten és az emberek előtt. Az Úr közel van; ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6). Az Úr mindig közel van azokhoz, akik igazságban, igaz hitben, erős reményben és tökéletes szeretetben hívják őt segítségül, ő ugyanis tudja, hogy mire van szükségetek, még mielőtt kértétek volna tőle, és készséges arra, hogy hűséges szolgáinak bármikor és bármiben segítségére siessen. Ezért a ránk szakadó bajokban nem kell nagyon aggódnunk, hiszen tudnunk kell, hogy Isten, a mi oltalmazónk, egészen közel áll mellettünk a Szentírás e szavai szerint: A töredelmes szívűekhez közel van az Úr, és szabadulást hoz a megtört lelkűeknek. Tengernyi csapás hull az igazakra, de mindezekből kiszabadítja az Úr őket (Zsolt 33, 19-20). Ha mi arra törekszünk, hogy teljesítsük és megtartsuk mindazt, amit nekünk parancsolt, akkor ő sem késlekedik, hogy megadja nekünk, amit megígért.Minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Isten elé (Fil 4,6) nehogy megpróbáltatásainkat esetleg zúgolódva és szomorkodvaviseljük, ami távol legyen tőlünk, hanem türelemmel és jókedvvel, hálát adva az Istennek mindig mindenért (Ef 5, 20).

Ferenc pápa: Ellenállok-e Jézus üdvösségének?

Isten egyetlen vágya, hogy üdvözítse az embert, a gond viszont az, hogy sokszor az ember akarja megszabni az üdvösség szabályait – hangsúlyozta a Szentatya október 3-án a Szent Márta-házban mondott reggeli homíliájában. A Vatikáni Rádió tudósítása.

„Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég […] bűnbánatot tartottak volna” – idézte a pápa a pénteki, Lukácstól vett evangéliumot, és azt mondta: „Ez a kemény és elkeseredettséget tükröző példa összefoglalja az egész üdvtörténetet.”

A hívő nép megérti és elfogadja a Jézus által felkínált üdvösséget, ám épp a nép vezetői azok, akik bezárják a kapukat az előtt, ahogy Jézus meg akarja menteni őket. Olyan magatartás ez, amely alapvetően a parancsok betartására korlátozza az üdvösséget – parancsokra, amelyeket a vezetők intellektuális és teológiai szenvedélye teremtett. Ők nem hisznek az irgalomban, csak az áldozatokban hisznek. Abban hisznek, ami jól rendszerezett, ami világos. Ez az üdvösségnek való ellenállás drámája, ami mindnyájunkban benne van – figyelmeztetett a Szentatya.

„Hogyan akarok én üdvözülni? A saját módszereimmel? Egy jó, biztos, világos és kockázatmentes spiritualitás által? Vagy Isten módszere szerint, Jézus útján, amely mindig meglepetésekkel teli, amely mindig kitárja a kapukat Isten mindenhatósága felé, amely az irgalom és a megbocsátás?” – kérdezte a pápa. Hiszem-e, hogy Jézus a mester, aki megtanít minket az üdvösség útján járni, vagy a sok előírás és parancs biztonságának fedele alá menekülök inkább, és ezzel a biztonsággal akarom megvenni az üdvösségemet, amit Jézus valójában ingyen ad? „Jót tesz, ha elgondolkodunk ezeken és még egy kérdésen: »Ellenállok-e Jézus üdvösségének?«” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Szent Ferenc - Tranzitus

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.10.03. Péntek

Szent Ferenc - Tranzitus

Szent Ágoston boldogan írta le ezt a fohászt: „Önmagadért teremtettél minket,ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik”. Ez pedig akkor következik be, amikor az ember megkeresztelkedik, Isten gyermekévé fogadja és a mennyország örökösévé teszi. Szent Pál apostol szerint az egész teremtett világ ugyanerre vágyódik (Róm 8,9-27) Isten azonban ezt a mérhetetlenül nagy csillagvilágot nem a mennyország részének szánta. Ebből biztosan csak az emberek teste hivatott a mennyei boldogságra. Az ősbűn, és a világban elkövetett személyes emberi bűnök büntetése miatt az emberi testnek is tovább kell pusztulnia a halál után, és a feltámadáskor az egész testünket tisztán alkotja újjá Isten teremtő ereje, egyesíti lelkünkkel. és személyünk jogos birtokaként egész emberi természetünk elnyeri a megígért örök boldogságot. Az üdvözült emberi testünkön kívül pedig mi lesz a mérhetetlen anyagvilág sorsa? Szent Péter apostol üzeni nekünk: „Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig és a rajta lévő teremtmények elégnek” (2Pét 3,10) Ez azt jelenti, hogy nyomtalanul eltűnik örökre minden? Eltűnik, de nem nyomtalanul. Isten létében minden megmarad, mint a filmeken. Aki látni kívánja, nézheti,élvezheti ami jó. A mi emberi testünkben is az anyagvilág anyagi jellegű képei, a fantáziaképek megmaradnak, felidézhetők. Az a kis porszem, amit Isten testünkből megőriz a feltámadáshoz azonosítónak, megőrizheti a fantázia képeinket. Miért lenne Isten keze ügyetlenebb, mint a modern technikusoké, akik könyvtárnyi adatot megőriznek ujjnyi kis tárolókon? Jézus maga mondja: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak”. (Mt 6,20) Mik ezek a mennybe való kincsek? A jócselekedetek, a szeretet boldogító tényei, amelyekért semmi viszonzást nem kaptunk. Ezek között pedig legértékesebb jótett, amit Isten akaratából Szent Ferenc Atyánk nyomdokain tehetünk. A legelső: amikor a leprást megölelte és megcsókolta. Őbenne a szenvedő Jézust látta. Apja visszakövetelte a ruháit: Ezentúl csak azt fogom mondani: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” Gubbio városka lakóit emberben, jószágban tizedelte egy farkas. Francesco odament. Találkozott a fenevaddal. Megdorgálta, aztán megsimogatta, és megígérte neki, ha jól viselkedik, a napi kosztját kiteszik a várfal alá. Szent volt a béke. Többen megfestették, zeneművet szereztek róla, amint a félénk madarak csapatának prédikál a Teremtő jóságáról. Amikor csak tehette, kiment a zöldbe, szemével , kezével simogatta a növényeket. Testvéreinek nevezte őket. Aztán eszébe jutott, hogy ezt a rengeteg gyönyörű dolgot mind a mi Mennyei Atyánk teremtette nekünk, hogy bennük az Ő jóságát, szépségét csodáljuk, élvezzük, aztán köszönjük meg neki lelkesen. Ilyenkor eszébe jutott Szent Ágoston, hogy ha tele van hálával és szeretettel Isten iránt a lelkünk, engedjük szabadon érzelmeinket, hogy egész lényünk váljék énekké, énekes istendicséretté. Így született meg a naphimnusz. Ebben a gyönyörű énekben testvérré fogad minden teremtményt égen és földön, szinte mindent magába lényegit. Úgy érzi, ezért teremtette az Úr az embert, hogy rajta keresztül a mennybe kerüljön miniatúrában az egész világ. Néhány éve Szent Ferenc Atyánkról írtam elmélkedéseket. Azt a pillanatot, amikor elszakad a földtől a lelke és megnyílik előtte az ég, azzal tudnám legszebben átérezni és érzékeltetni, hogy az angyalok és szentek sorfala között az Atya, Fiú és Szentlélek trónja felé siet, és ezt mondja: Köszönöm, Atyám az egész világot! Mindent megénekeltem. Hadd énekelem el most. Fogadd el, Atyám, szívesen.

Zsolozsma 271.

Szent Bernát apát beszédeiből

Őrizzenek téged minden utadon

Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Magasztaljuk az Urat irgalmasságáért és csodáiért, amelyeket az emberekért cselekedett. Magasztaljuk az Urat, és hirdessük a nemzetek közt, hogy nagy dolgokat cselekedett velünk. Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla? Miért fordítod felé szívedet? Felé fordítod szívedet, íme, törődöl vele, és gondját viseled. Sőt elküldöd hozzá Egyszülöttedet, kiárasztod rá Szentlelkedet, megígéred neki azt is, hogy színről színre fog látni téged. És szent angyalaidat küldöd szolgálatunkra, hogy legyen az égiek között, aki gondoskodik rólunk, és arra rendeled őket, hogy őrizzenek minket, rájuk bízva nevelésünket. Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Ezek a szentírási szavak milyen nagy tiszteletre köteleznek irántuk téged, milyen nagy hűségre indítanak, és milyen nagy bizalomra sarkallnak! Tisztelettel tartozol nekik jelenlétükért, hűséggel jóakaratukért, és bizalommal őrizetükért. Itt vannak, hogy védelmezzenek, melletted állanak, hogy javadra legyenek. Bár mindezt Isten parancsára teszik, de nagy szeretettel engedelmeskednek neki, és segítenek rajtunk sokféle bajainkban. Ezért nem lehetünk hálátlanok irántuk. Legyünk tehát hűségesek hozzájuk, legyünk hálásak az ily nagy őrzőknek! Szeretetükre válaszoljunk mi is szeretettel, adjuk meg nekik azt a tiszteletet, amelyet csak tudunk, és amivel tartozunk nekik. De tiszteletünk és szeretetünk teljességét egyedül Istennek adjuk meg, hiszen az angyalok és mi is tőle kaptunk mindent, azt is, hogy tisztelhetjük és szerethetjük őt, és hogy az angyalok és mi is szeretetre és tiszteletre méltók vagyunk. Testvéreim, igaz szeretettel szeressük tehát Istenben az ő angyalait! Ezek egykor társaink lesznek az örökségben, addig azonban mennyei Atyánk gondviselőinkké, gyámolítónkká és vezetőinkké rendelte őket. Isten gyermekei vagyunk ugyanis, noha ez most nem látszik, mert még gondviselők és gyámok vannak felettünk, mint gyermekek felett, mintha most még semmiben sem különböznénk a szolgáktól. Annak ellenére azonban, hogy olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és még ha nehéz és nagyon nagy és nagyon veszélyes út áll is előttünk, miért félnénk ilyen hatalmas védelmezők oltalma alatt? Nem lehet legyőzni vagy rászedni azokat, akik minket őriznek minden utunkon, még kevésbé kell attól tartanunk, hogy ők maguk akarnának bennünket megtéveszteni. Hűségesek ők, bölcsek és hatalmasok. Akkor hát miért aggódjunk? Csak kövessük őket, ragaszkodjunk hozzájuk, és maradjunk meg boldogan az ég Istenének ebben az oltalmában!