Zsolozsma 195.

Jan Dlugosz krakkói kanonok „A lengyel királyság évkönyvei” című művéből

Nagyszerű erényei miatt hírnévnek és tiszteletnek örvend

A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királyné. Nagyon bájos arcú volt, de szokásait és erényeit tekintve még kedvesebb; a katolikus hit elterjesztője Litvániában. Ő állította fel a zsoltározók kollégiumát a krakkói székesegyházban, és két oltárt ugyanott. Ő alapította a piaszki Szűz Mária-kolostort Krakkó mellett. Ő kezdte el a szláv testvérek kolostorának felépítését. Nagyböjt és Ádvent idején vezeklőövvel és rendkívüli önmegtagadásokkal fegyelmezte testét. Bőkezű volt a szegények, özvegyek, jövevények, zarándokok, mindenféle nyomorgók és szükséget szenvedők iránt.Nem volt benne könnyelműség, nem volt harag, nem lehetett benne gőgöt, irigységet vagy dühöt találni. Isten iránti nagy áhítatával és mérhetetlen szeretetével tűnt ki; minden világi hiúságot elutasítva magától, lelkét és gondolatvilágát egyedül az imádságra és szent könyvek, nevezetesen az Ó- és Újszövetség, a négy egyháztanító homíliái, az atyák életrajzai, prédikációk, szentek élete, Boldog Bernát, Szent Ambrus elmélkedései és prédikációi, Szent Brigitta jelenései és más, latinról lengyelre fordított könyvek olvasására fordította. Sok tehetséges, magát a tudománynak szentelő ifjú ellátásáról gondoskodott. Prágában kollégiumot alapított a litvánok számára, és fáradozott a krakkói Hittudományi Kar felállításán. Végrendeletében minden ékszerét, ruháját, pénzét és minden királyi öltözetét a szegények megsegítésére és a krakkói egyetem megújítására hagyta. Ugyancsak a krakkói székesegyházra hagyott egy gyöngyökkel kirakott főpapi melldíszt. Olyan híres volt, és annyira megbecsültek az egész katolikus világban nagyszerű erkölcsi magatartása miatt, hogy életében a szentség példaképeként tisztelte mindenki. 

2014.07.18. péntek

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.18. péntek

A szombati kalász-szedés mély értelmű tanítása Jézusnál, Izajás prófétánál és napjainkban.

„Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni Erre így felelt: Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek, itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is” (Mt 12,1-8) „Azt mondta Isten: Nektek (az emberek- nek) adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok” (Ter 1,29-30) a tehát nem abban a farizeusi vádban volt, hogy az apostolok idegen gazdák búzájából kimorzsoltak néhány búzaszemet. Ezt természetesnek vették a fentebbi isteni rendelkezés alapján. Urunk Jézus viszont többször tiltakozott az ellen a visszaélés ellen, hogy a korabeli és korábbi rabbik nagyobb tekintélynek örvendtek, mint maga a Biblia. Az ősök hagyományait tartották fontosnak, nem a szentírási alapigét. Ezt Jézus többször elítélte. Egyenesen azt kifogásolta, hogy van módjuk a tanítását meghallgatni, ellenőrizni, de nem az ősök hagyományai, hanem az örökérvényű kinyilatkoztatás alapján: „Az Emberfia ura a szombatnak is”, de a legfontosabb a szeretet. Jézus előtt 7-800 évvel korábban élt és működött prófétai küldetésben Izajás próféta. Az ő idejében Közel-Keleten már átrendeződtek a politikai viszonyok. Kr.e.722-ben nagyhatalommá nőtt Asszíria. Ők hajtották végre Isten ítéletét a bálványimádásba süllyedt északi zsidó országon, Izraelen. Izajás próféta természetesen az Úr akarata szerint informálta a déli zsidó ország, Júdea népét. Az volt a józan állásfoglalás, amit hangsúlyozott: az ország kizárólag az atyák Istenében bízzék, csak neki hódoljon, neki engedelmeskedjék. Ő látja a jövőt, Ő tudja, hogy melyik keleti nép élére áll a közeljövőben egy ügyes, tehetséges király, aki az előző évtizedek győzteseit felülmúlja. Júdea királyai viszont kezdtek behódolni a bálványoknak, nem hallgattak az Úrra, sem az Ő prófétájára, Izajásra. A bálványokat imádó Egyiptomban bíztak. Már erős volt Babilon új királya, aki egyelőre megelégedett azzal, hogy Júdea adót fizet neki, és nem rontott rá, csak 587-ben. Izajás egy jó évszázaddal előbb írta: „Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Egyiptom ember és nem Isten, lova csak test és nem lélek” (Iz 31,1.3a) Júdea fölmondta az adót, Nebukadnezár 587-586-ban megostromolta, majd teljesen rommá tette Jeruzsálemet, széthordta Babilonban Júdát. Magyar népünk 1000-től Jézus Krisztus népe, a keresztény Európa védőbástyája a pogányok ellen. Az országunk 1038 óta Mária országa.
A Magyarok Nagyasszonya százhúsz éven át járta Európát és könyörgött, hogy térjen vissza bűnbánattal a világ Istenhez, mert ha nem, Istenbüntetéssel vet véget az istentagadásnak. Mária nem próféta, hanem Üdvözítőnk Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk.

„A szeretet, amellyel engem szerettél 4.

„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés negyedik rész

Jézus az utolsó vacsorán a sorozatunk címül szolgáló fohásszal fohászkodott az Atyához. Egyik apostola, Pál, aki nagyon megharcolt jézusi hitéért, és megértette, hogy ez a hit kizárólag Isten ajándéka, a korintusiakhoz írt első levelében a hit fontos példáit felsorolva megállapítja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13)Érthető, hogy Jézus keserves szenvedéseit és kínhalálát vállalva, ezt a fohászt mondja Atyjának szeretetének maximumát nyújtva:„De nem csupán értük (az apostolokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet te adtál nekem, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (Jn 17,20-23) Jézus nemcsak megváltott bennünket, nem csak belekapcsolt az Atya végtelen szeretetébe, hanem ezzel a küldetését is igazolta. Elevenen meg akarja mutatni rajtunk keresztül, hogy megváltó szeretete olyan hatékony, hogy még az emberekben uralkodó önzést is le tudja győzni. Hazánk mostani állapotát látva felébred bennem a félelem, hogy mi nem lettünk megfelelő szeretetközösség, elfogadható bizonyíték más népek számára, kereszténységünk nem eléggé példázza, hogy Jézus szeretete átjárva minket követendő példává vált bennünk. Európa keresztény közösségét egy évezreden át megvédtük, de nem tudtuk összekovácsolni az isteni szeretetben a Mennyei Atya és Jézus megingathatatlan szeretetközösségévé. Még szomorúbb, hogy magunk sem tudtunk azzá válni. Európa lakosságának nem igazán kell a kereszténység. Krisztus él bennünk és mi őbenne élünk? Egy vagyunk egymással, Krisztussal és az Atyával? A család a legősibb és legfontosabb emberi közösség a Teremtő akarata szerint. Szent István megtalálta ezt a szeretetközösséget. Családjában, nemzetében, Európában és az Egyházban valóra váltotta azt. Szent Istvánban élt a Szentháromság szeretete, de a felebaráti szeretet is. Az ő élete mintakép.

Zsolozsma 194.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

A keresztség utáni szertartások magyarázata.

Miután a keresztvízben újjászülettél, odaléptél a pap elé. Fontold meg, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid így beszél: Mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán (Zsolt 132, 2). Ez az az olaj, amelyről Salamon is azt mondja: Mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok (Én 1, 3). Hány újjászületett lélek kedvelt meg ma téged, Urunk, Jézus, és így szól hozzád: Vigyél magaddal, ruhád jó illata után sietünk (Én 1, 4), hogy a feltámadás illatából meríthessenek. Értsd meg, hogy miért van ez, hiszen a bölcs maga elé néz (Préd 2, 14). Azért csordult végig arcodon az olaj, hogy jelezze újjászületésed örömét; azért mondja: Áron szakállán, hogy te is a kiválasztott nemzetség (1 Pét 2, 9), a papi és szent nép tagja légy. Hiszen ez a lelki kegyelem mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel. Ezután fehér ruhát kaptál annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét, és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruházatát; erről mondja a Próféta: Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó (Zsolt 50, 9). Mert akit alámerítenek akár a törvény, akár az evangélium szerint, az megtisztultan lép ki onnan: a törvény szerint, mivel Mózes izsóppal hintette szét a népre a bárány vérét, az evangélium szerint pedig, mivel Krisztusnak fehér volt a ruhája, mint a hó, hiszen feltámadásának dicsőségét mutatta be. Hónál fehérebb lesz az, aki bűnbocsánatot nyer. Azért mondja Izajás által az Úr: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó (Iz 1, 18). Az Egyház ezt a ruhát a megújulás fürdőjében (Tit 3, 5) vette magára. Az Énekek énekében azt mondja: Sötét bőrű vagyok, de azért szép, Jeruzsálem leányai (Én 1, 4). Feketének mondja magát az emberi természet gyarlósága miatt, ékesnek a kegyelem miatt. Fekete, mivel a bűnösök közül való, de ékes a hit szentsége által. Amikor azonban Jeruzsálem leányai meglátták őt fehér ruhában, álmélkodva kérdezgették: Kicsoda ő, aki fehér ruhában lép elő? (Vö. Jel 7, 14). Előbb fekete volt, mitől lett most hirtelen fehérré? Zakariás prófétánál olvasod, hogy Jézus az Egyházáért a bűnök szennyes ruházatát (Zak 3, 3) vette magára. Most viszont látva az Egyházat hófehér ruhában, és ugyanígy látva a megújulás fürdőjében a most megtisztult és fehérre mosott lelket is, Krisztus így szólítja meg: De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy, szemeid, mint a galambok (Én 4, 1); a Szentlélek is galamb képében szállt le az égből. Emlékezz csak vissza, hogy lelkedbe kaptad pecsétként a bölcsesség és értelem, a tanács és erősség, a tudás és jámborság és az Úr félelmének lelkét (Iz 11, 2). Őrizd meg azt, amit megkaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megerősített az Úr Jézus Krisztus, és szívedbe árasztotta foglalóul (2 Kor 1, 22) a Szentlelket, mint azt az Apostol leveléből is hallottad.

„A szeretet, amellyel engem szerettél 3.

„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés harmadik rész

Az Atya Jézust, a legkedvesebbjét, egyszülöttjét adta ősmintának a teremtendő világ számára. Amikor a látható világ koronája, az ember Isten elleni súlyos vétkével tönkretette az embernek Istenhez való viszonyát, Jézus volt az, aki azonnal jelentkezett: „íme, eljövök! Hogy teljesítsem akaratodat” (Zsolt 40,8-9) Kétezer éve váltotta valóra ígéretét Urunk, Jézus Krisztus. Eljött kijavítani, amit elrontottak az ősszülők, majd tovább romboltak a következő évezredek. Nem vádolni jött, hanem újjászülni a világot. Azon az éjszakán megmutatta, hogy gondolta a megváltást, a világ újjászületését. Semmi zajos propaganda, semmi elégtételnyújtás a sátántól és csatlósaitól, akik tönkretették a világot. Nem kért és tudatosan nem fogadott el semmit az emberektől, még egy gyékényszőnyeget sem, amin édesanyja valamelyik jószívű család tiszta szobájában megszülhette volna. Csak az édesanyát kérte a világból. Aztán a mennyei seregek öröménekét daloltatta el az angyalokkal a tavaszi réten a betlehemi éjszakában virrasztó pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,1-12) Azóta is ez az egyetlen jele Isten mindent jóvá alakító szeretetének. A megtestesülés után ezer évre nekünk, magyaroknak is üzent a Megváltó. Most nem angyalokat küldött a pusztán virrasztó pásztorokhoz, hanem édesanyját, akit már régen a mennyországba vitt testével együtt, és ott a menny és a világmindenség Királynőjévé koronázott. Őt küldte el a magyarok akkori nagyfejedelméhez, Gézához. Mennyei udvartartásától körülvéve mondta el a ránk vonatkozó isteni üzenetet: Fiad születik, aki az én fiamnak, Jézusnak kedvéért igen sok jót tesz. Ezért a sok jóért, amelyet fiad a fiam kedvéért tesz, megígérem, hogy népedet örökre oltalmamba fogadom. Géza nagyfejedelem királlyá koronázott fia, István halála előtti este egész országát, élén az ősi törvények szerinti vezetőkkel, a keresztény főpapokkal, a hazát védő fegyveresekkel és a néppel, a Kárpát-medence földjével, vízével végrendeletileg mindörökké átadta a Mennybevitt Szűzanyának, a Világ Királynőjének, a Magyarok Nagyasszonyának. A végrendelet él, érvényes. Mária elfogadott minket, Magyarország Mária országa. Népünk ennek tudatában élt évszázadokon keresztül. Az ország népe tudatosan sorakozott fel Nagyasszonya, azaz Királynéja előtt minden esztendőben a Szűzanya mennybevételének, Királynővé koronázásának ősi ünnepén, augusztus 15-én Székesfehérvár lélegzetelállítóan gyönyörű templomában. Sokáig Szent István példájára a királyok is részt vettek ezen. A búcsú ünnepi szertartásai után a következő köznapokon a király törvénylátó napokat tartott. Mindenkit meghallgatott és azonnal ítélkezett. Mária országa nem mentesült Jézus életének szenvedéseitől. Az a sok jó, amit Szent István vállalt Jézusért, folytatódott nemzetünk sorsában, életében. Nagyon sok sorscsapás sújtott bennünket, de mindig talpra tudtunk állni. Volt hitünk, volt kiben hinni, és éreztük segítő szeretetét. Ha csak a családi életet nézzük, mint a társadalom Isten rendelte alapsejtjét, azt mondhatjuk, hogy az egy férfi egy nő életre szóló szövetsége volt a magyar emberek házassági alapeszméje. A gyermeket pedig Isten áldásaként fogadták. Ezért volt lehetséges, hogy olyan nemzeti katasztrófákat is túl tudtunk élni, mint a tatárjárás. Batu kán felajánlotta IV. Béla királynak, hogy egyesítse csapatait a tatár sereggel, együtt le tudják győzni egész Európát. Magyarország is nagyhatalom lesz. Mivel Mária országa nem vállalt ilyen istentelen felfogást, kegyetlenül tönkretették hazánkat. A király Isten segítségében bízott. Csak csecsemő kislányát tudta Isten szolgálatára felajánlani.

2014.07.17. csütörtök

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.17. csütörtök

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok,én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű”

Szent Máté evangéliuma ebben a fejezetben mintha összegyűjtötte volna magyar népünk sorsáról az alapvető isteni eligazításokat. Ennek a 11. fejezetnek a legújabb szentírásfordítók és magyarázók ezt az alcímet adták: Az Isten országának titka. Az előző fejezetek így sorakoznak egymás után: Az 5-6-7. fejezet az úgynevezett „Hegyi beszéd”, az Isten országának földi arculatát rajzolják meg, ami a földön kialakított, nemzeteket összeölelő emberi közösség, amely a közös Mennyei Atya örökbe fogadott gyermekeit öleli egységbe. Alaptörvénye az Igazság és a Szeretet. Célja itt a földön helyes, magától Istentől kinyilatkoztatott igazságok tudatos megvallása és a tagok közös törekvése arra, hogy a melléjük rendelt emberek boldogságát szolgálják családjukban, hazájukban, és higgyék el, hogy rájuk Istennek van gondja, és az igazság és a szeretet önzetlen szolgálatáért a mennyországban jár gazdag és örökös boldogság.-A 8-9-10. fejezet alcíme: Beszédek Isten országáról. A 8. fejezet témái Jézus az egyetlen Gyógyító, aki vizsgálat nélkül is ismer mindent, azonnal, ingyen és gyökeresen meggyógyít. Az ország Ura Jézus Krisztus szegényen él, de Ura a viharnak, Ura a sátánnak is! A 9. fejezet: a testi betegség (bénaság) és a lelki lebénultság (bűn) gyógyítója: magához hívja a bűnök rabjait, csodákkal gyógyít. A 10. fejezet: munkatársakat választ, hatalmát,munkáját is rájuk hagyja és segíti őket.A 11. fejezet:vége az ószövetségi előkészítésnek, az Isten országa itt van. Keresztelő János az Ószövetség legnagyobb embere, de aki az Újszövetség legkisebb jelentőségű földi tagja lesz, a Keresztelőt méltóságban az is felülmúlja. Aki viszont nem él a lehetőséggel, nem lép be ebbe az új, krisztusi közösségbe, vagy kilép belőle, az az Ószövetség legbűnösebb közösségeit is alulmúlja a bűne büntetésében. A gonddal felépített krisztusi művet Jézus mindenkinek szóló hívása várja: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket” (28) Jézus tehát nem azt mondja, hogy elveszem az érdemszerző lehetőségeiteket, hanem a kegyelmem segítségével állok mellétek, így az érdemeitek sokasodnak, mennyei jutalmatok naponta gazdagodik. Amikor ezt Jézus kimondja, még nem volt teljesen érthető igéje, hiszen Máté csak a 14. fejezetében írja le az első csodálatos kenyérszaporítást, amelyhez hozzáfűzi fontos kijelentését a csoda helyén. A csodának nem az az értelme, hogy a pusztai manna-hullás nem negyven évre, hanem örökre megkezdődött, hanem Jézus maga lesz a mennyei Kenyér, aki naponta akarta önmagát nyújtani Eukarisztiában. Ez majd csak az utolsó vacsorán válik világossá az apostolok és a világ történelme számára. Amikor majd papjai a búzakenyeret átváltoztatják elsődlegesen az Ő Testévé, másodlagosan az Ő Vérévé, és ezt magukhoz veszik és kiosztják a hívek szent eledeleként is, hogy így tudjon minden hívének olyan isteni energiákat biztosítani, hogy az isten- és az emberszolgálat szent terheit hősi fokon tudják gyakorolni maguk és a rájuk bízottak megerősítésére, állandó örömére.Így beteljesülhet a záró buzdítás is: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű”. (29-30) Az igavonók igája kemény, kegyetlen. Jézusé a szeretet áldozata, ezért könnyű és ezért még könnyebb, ha erre Ő maga ad erőt. Figyeljük meg Európa sorsát: a XVI. században eldobták az Oltáriszentség hitét. Mára elvetették magát Jézust, a szeretetet felváltotta a közöny, sőt a gyűlölet világa.„Égből szállott szent kenyér, értünk ontott drága vér: hittel áldunk és imádunk, bár az elme föl nem ér” (Ho 114,1)

„A szeretet, amellyel engem szerettél 2.

„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

második elmélkedés

Mindenki tudja, hogy szeretem hazámat, és komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában is azzal a gonddal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. De nem a trónnal volt csupán gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt, az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás un. Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy ha Európában már majdnem minden nép keresztény, nekünk, magyaroknak, van-e elvi akadályunk, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk. Végül is Európa minden népe valamely bálványt imádott, és ezt a törzsi vélekedést szüntette meg a keresztény misszionáriusok igehirdetésére. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben is alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Mi ősvallásunkban úgy tanultuk, hogy Istennek van egy lánya, akit Boldogasszonynak neveztek őseink. A világot kormányzó Istennek szüksége volt az őshit szerint egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetünkben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozik, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások. Mai népszokásaink millió vonását őrzik híven őseink Nagyboldogasszony-hitének. (Két hatalmas műre hivatkozom csupán: Balogh Ágost de Nemcsicz: Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; - és Kandra Kabos: Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában gondjával viaskodott Európai nemzetté, állammá kezdte szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat, kezdte hirdettetni a keresztény tanítást is. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint más valaki, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a két reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő annak a Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta azt is tudjuk történelmi tényekből, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2013. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért. Legyetek hű népe. Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre.