Ferenc pápa: Engedjük, hogy a feltámadás örömhíre átalakítsa egész lényünket!

Április 6-án, húsvéthétfőn délben a Regina Caeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. Arra buzdította őket, hogy egész életükkel hirdessék Krisztus feltámadását, és szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség ne nézze tétlenül a keresztények üldözését.

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok, és még egyszer: boldog húsvétot!

Ma, húsvéthétfőn az evangélium (Mt 28,8–15) azt beszéli el, hogy az asszonyok Jézus sírjához mennek, azt üresen találják, de látnak egy angyalt, aki meghirdeti nekik: Jézus feltámadt. Amikor pedig futásnak erednek, hogy elvigyék az örömhírt a tanítványoknak, magával Jézussal találkoznak, aki ezt mondja nekik: „Menjetek, és mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ott majd viszontlátnak engem” (10. vers). Galilea az a félreeső térség, az a „periféria”, ahol megkezdte Jézus prédikáló tevékenységét, most pedig onnan indul el a feltámadás evangéliuma: hirdetni kell minden embernek, hogy mindenki találkozhasson a történelemben jelenlévő és működő feltámadt Krisztussal. Ő ma is velünk van itt, a téren!

A hír tehát, amelyet az egyház kezdettől fogva hirdet, ez: „Krisztus feltámadt!” A keresztség által mi is feltámadtunk őbenne, átmentünk a halálból az életbe, a bűn szolgaságából a szeretet szabadságába. Ez tehát az az örömhír, amelyet a Szentlélek vezetésével el kell vinnünk mindenkihez, minden környezetben. A Jézus feltámadásában való hit és az általa hozott remény a legszebb ajándék, amelyet a keresztény ember testvéreinek adhat és kell is adnia. Ne fáradjunk bele tehát, hogy mindenkinek ismételten hirdessük: Krisztus feltámadt! Ismételjük meg ezt most együtt mindnyájan, akik itt, a téren vagyunk: Krisztus feltámadt! Újra meg újra hirdessük ezt szavunkkal, de mindenekelőtt életünk tanúságtételével! A feltámadás örömhírének át kellene ragyognia arcunkon, érzelmeinken, magatartásunkon, azon, ahogyan másokkal bánunk.

Krisztus feltámadását akkor hirdetjük, amikor az ő fénye megvilágítja életünk sötét időszakait, és amikor ezt a fényt meg tudjuk osztani másokkal; amikor tudunk együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal; amikor melléje szegülünk annak, aki szomorú és reményvesztett; amikor elmeséljük hittapasztalatunkat olyasvalakinek, aki keresi élete értelmét és boldogságát. Magatartásunkkal, tanúságtételünkkel, életünkkel mondjuk el: Krisztus feltámadt! Egész lelkünkkel hirdessük!

Húsvét nyolcadában vagyunk, amikor a húsvét örömteli légköre vesz körül minket. Milyen érdekes: a liturgia ezt a nyolcnapos időszakot egyetlen napnak fogja fel, hogy segítsen minket belépni a misztériumba, hogy a feltámadt Krisztus kegyelme bevésődjék a szívünkbe és életünkbe. A húsvét az az esemény, amely a legnagyobb újdonságot hozta el minden embernek, az egész történelemnek és a világnak, ez pedig az élet győzelme a halál felett, az életre támadás, az újjászületés ünnepe. Engedjük, hogy a feltámadás birtokba vegye és átalakítsa egész lényünket!

Kérjük a Szűzanyát, fia halálának és feltámadásának csendes tanúját, hogy növelje bennünk a húsvéti örömet. Ezt most a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) elimádkozásával fogjuk megtenni, a húsvéti időben ugyanis ez az ima helyettesíti az Úrangyalát (az Angelust). Ezzel az allelujákkal tűzdelt imával örvendezni hívjuk Máriát, mert az, akit ő méhében hordott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. A mi örömünk voltaképpen Mária örömének visszhangja, hiszen ő az, aki megőrizte és megőrzi szívében Jézus eseményeit. Mondjuk el most tehát ezt az imát azoknak a gyermekeknek a meghatottságával, akik azért boldogok, mert anyjuk boldog.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Ebben a szép húsvéti légkörben szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, hogy részt vegyetek ezen a közös imádságon.

Különösen is örülök, hogy üdvözölhetem a Shalom Mozgalom küldöttségét: utolsó állomásához érkeztek útjuknak, amellyel fel akarták hívni a közvélemény figyelmét a világban zajló keresztényüldözésre. Utatok most véget ért az országutakon, de mindnyájunknak folytatnunk kell ezt az utat azáltal, hogy buzgón imádkozunk, és konkrét segítséget nyújtva, fogható módon védelmezzük testvéreinket és nővéreinket, akiket üldöznek, száműznek, legyilkolnak, lefejeznek pusztán azért, mert keresztények. Ők a mi mai vértanúink, nagyon sokan vannak, kijelenthetjük, hogy sokkal többen vannak, mint az első századokban. Kérem, hogy a nemzetközi közösség ne szemlélje szótlanul és tétlenül ezt a tűrhetetlen bűncselekményt, amely a legalapvetőbb emberi jogok aggasztó semmibe vevése. Tényleg kérem, hogy a nemzetközi közösség ne fordítsa el a fejét!

Kívánom mindnyájatoknak, hogy derűsen és örömben töltsétek el ezt a hetet, amelyben Krisztus feltámadásának öröme folytatódik. Hogy elmélyültebben tudjuk megélni ezt az időszakot – mindig visszatérek ehhez a témához –, jót tesz, ha minden nap elolvasunk egy részt az evangéliumból, amely a feltámadás eseményét beszéli el. Mindennap egy kis szakaszt.

Boldog és áldott húsvétot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 94.

április 6.

Húsvét hétfő

Imádkozzunk a hitoktatásban szolgáló szerzetesekért!

Idézet az imaszándékhoz:

A katekézis célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez, aki által „a régiből új emberré válik” (KÁD 67); beavassa az Ő életébe, hogy „egészen bensőséges kapcsolatba kerüljön az Úrral”( KÁD 80), közösségre lépjen Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Úgy éljen, gondolkodjon, úgy ítéljen, döntsön és cselekedjen, mint Jézus Krisztus.

A történelem folyamán a szerzetesek mindig sokat tettek az Egyház kateketikai tevékenységéért. A szerzetesek, a szerzetesnők és az apostoli élet társaságai tagjainak sajátos részvétele a katekézisben különleges életállapotukból fakad. A szerzetesek laikusokéval egyesült tanúságtétele mutatja az Egyháznak mint Isten országa jelének egyetlen arcát (vö. KÁD 228-229). Magyar Kateketikai Direktórium

Húsvéthétfő

Húsvéthétfő

Húsvét hajnalban asszonyok érkeznek Jézus sírjához. Az a szándék vezeti őket, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. A keresztről való levétel után Jézust sietve helyezték el a sziklasírban, mert már esteledett és elkezdődött a szombat. Nem volt már idő arra, hogy a szokásoknak megfelelően a holttestnek megadják a végtisztességet. Harmadnap korán érkeznek az asszonyok, s hozzák a szükséges kenetet. A sír azonban üres, s angyalok beszélnek nekik arról, hogy Jézus feltámadt. Rádöbbennek arra, hogy rendkívüli esemény történt. Olyan történhetett, amit korábban elképzelni sem tudtak. Nem kételkedtek abban, hogy az angyalok igazat mondanak a feltámadásról. Bármennyire is hihetetlennek tűnt ez az állítás, ők elhitték. Miért is kételkedtek volna? Hiszen korábban már láttak rendkívüli dolgokat. Mindaz, ami Jézussal történt az elmúlt három évben, rendkívüli események sorozata volt. Most sem kételkednek tehát, amikor a feltámadt Jézusról hallanak, hanem hisznek és örömmel indulnak, hogy ezt a hírt elmondják az apostoloknak. Útközben újabb megerősítést kapnak, amikor személyesen találkoznak a Feltámadottal.
Miközben az asszonyok elindultak a hit útján, a katonák egy másik útra lépnek. Ők is látják az üres sírt, magyarázatot keresnek a történtekre, de ők a hit útja helyett a hazugság útjára lépnek.
Én melyik úton indulok?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te látni engedted egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozását, és csodálatos reménységet adtál. Add, kérünk, hogy örököstársai lehessünk a dicsőséges királynak, és részünk legyen vele az örök élet boldogságában. Amen.

Zsolozsma CXXVII.

Kivonulás könyvéből

 Kiv 14, 15 – 15, 1
Izrael fiai átvonulnak a kiszáradt tengeren 

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk siet, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.” Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop, amely előttük volt, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert, és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta őket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.” Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat, és a fáraó egész népét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának. Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek húsvéti körlevele

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az alábbi körlevélben fordul egyházmegyéje híveihez.

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

Izajás próféta (2,3) meghirdette: „Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása”. Megváltásunk földi színtere a Szent Város, Jeruzsálem. Ma mindenki gondolatban odaröppen az üres Szent Sírhoz, és boldogan énekeljük az Alleluját. Együtt valljuk a szent apostolokkal: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.” (Lk 24,34)

A megváltás kegyelmében a keresztség szentségében részesültünk. Földi életünkben meg kell mutatkoznia, hogy megváltottak vagyunk. A keresztény élet örömteli, mert ismerjük az utat, és az Úr előttünk halad. Anyaszentegyházunk gyakorlati utasítást is ad. Szokásba jött, hogy egy-egy évet szent hitünk valamelyik főtémájának szenteljük. Így tudatosítjuk magunkban keresztény küldetésünket, hivatásunkat. Ferenc Szentatyánk ezért rendelte el, hogy a világegyházban – 2015-ben – a megszentelt élet intézményeinek és a szerzetesi életnek az évét tartsuk (2014. november 30. advent első vasárnapjától 2016. február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony, a megszentelt élet világimanapjáig). Szóljunk hát röviden a szerzetességről...

Az Istennek szentelt élet vagy szerzetesség „az Egyház által elismert életállapot. Szabad válasz Krisztus különleges hívására, mellyel ezek az emberek teljesen Istennek adják magukat, és a Szentlélek indításával a szeretet tökéletességére törekszenek. Ezen Istennek szenteltség sajátossága az evangéliumi tanácsok követése (tisztaság, engedelmesség, szegénység).” (A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, SzIT Budapest 2013, 71. 192. kérdés).

A Szentlélek újabb és újabb szerzetescsaládokat, megszentelt élet intézményeket és szerzetesi közösségeket hoz létre. Csak itt főegyházmegyénkben, Erdélyországban öt férfi rend és hét női rend működik szemlélődő, lelkipásztori, betegápoló, nevelő vagy hitoktató szolgálatban „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára” (szentmise). Nem is sorolom fel őket név szerint, nehogy kifelejtsek valakit vagy eltévesszem a történelmi sorrendet. Ide sorolom még a harmadikrendek vagy „világban élő” rendek tagjait, akik világi hívek, valamint a lelkiségi mozgalmakat és a karizmatikus megújulási mozgalmakat. Főegyházmegyénk honlapján megtaláljátok őket. Ebben az évben imádkozzunk még buzgóbban papi és szerzetesi hivatásokért! Az Úr Jézus kérése mindig időszerű: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9,37, Lk 10,2). Ferenc Szentatyánk körlevelét és az imaévben elnyerhető búcsúkat ismertettük már a karácsonyi körlevelünkben (2014/X. körlevél. Szám: 1865-2014.)

Nemcsak a Szentatya szokott emlékéveket hirdetni, de az egyházmegyék is egy-egy évet a lelkipásztori szolgálat egyes területének szentelnek. Főegyházmegyénk Pasztorális Tanácsa javaslatára meghirdettük a szórvány évét, amely fedi a liturgikus évet: 2014 adventtől 2015 adventig.

Mi is a szórvány? Görög szóval diaszpóra: kisebbségi helyzet, meghatározott szempont szerint. Elmondhatjuk, hogy főegyházmegyénkben katolikus híveink – Székelyföldet kivéve – kettős kisebbségben (szórvány, diaszpóra) élnek: vallási és nemzeti kisebbségben. Ennek a helyzetnek megvannak a sajátos lelkipásztori jellegei, szükségletei. Kis Szent Teréz hasonlatát szoktam idézni: Isten színe előtt nincsenek nagy és kis tettek, csak nagy és kis szeretet van, amit tetteinkbe viszünk. Ezt alkalmazom egyházközségeinkre: ugyanígy nincsenek nagy és kis egyházközségek, csak nagy és kis testvéri szeretet van, amely bennük él. Ha tehát azt akarjátok, hogy nagyok legyünk, legyen bennetek nagy a szeretet, az összetartás, segítsetek egymáson úgy, ahogy az ősegyház tette: „Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle a szükséghez mérten.” (Csel 4,34-35) Főegyházmegyei szórványévünk jelszava Ferenc Szentatyánktól van: Megmaradni Jézusban, megélni a keresztény hovatartozásunk örömét, elmenni a határokig!

A szórványhelyzetben nagyon fontos az öntudatos kiállás, a hűség, mert hiányzik a keresztény társadalmi környezet, amely még az ingadozót is megtartaná. Csak egy példa: eddig kötelező volt az iskolákban a heti egy hittanóra, minden jóváhagyott felekezetben. Az újabb rendelkezés előírja, hogy ősztől – de a beiratkozás határideje március 6. volt! – kiskorúak esetében a szülők, gyámok, nagykorúak estében ők maguk kérhetik a tanuló számára az iskolai hitoktatást, amelyet kérvény alapján az iskola biztosít, mint eddig tette kötelezően. Most fog meglátszani, hogy a kedves szülők milyen komolyan veszik gyermekeik vallásos nevelését. Ha számukra fontos volt vallásos neveltetésük, mert célt és értelmet adott földi életüknek, akkor megadják azt gyermekeiknek is, sőt kérik az iskolától. Ha minden szülő, gyám vagy nagykorú diák kéri az iskolai hitoktatást, akkor az új rendelkezés semmit sem fog változtatni az eddigi gyakorlaton. Ezt kérjük, ezt reméljük kedves kíveinktől!

Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2015. április 5-én, Urunk Feltámadásnak főünnepén

Jakubinyi György érsek, örmény apostoli kormányzó

A Megszentelt Élet Éve 93.

április 5.

Húsvét

Imádkozzunk mindazokért, akik 2015-ben szerzetesi fogadalommal elköteleződnek!

A szerzetesi fogadalomtétel révén a tagok nyilvános fogadalommal magukra vállalják a három evangéliumi tanács megtartását, az egyház szolgálata által Istennek szentelődnek, és tagként felvételt
nyernek az intézménybe a jogban meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. (654 §)

Idézet az imaszándékhoz:

„Püspök:
A keresztség által részese lettél a Szentháromság életének és küldetésének.
Akarod-e ebben a közösségben radikálisan megélni a keresztség ajándékát?

Fogadalmat tevő: Akarom.

Püspök:
Karizmánk életünknek és küldetésünknek irányt mutat, továbbfejlődik az élő közösségben.
Akarod-e a missziós Egyház iránti teremtő hűség szellemében folytatni Jézus Krisztus küldetését?

Fogadalmat tevő: Akarom.

Püspök:
Akarsz-e egyre inkább szabaddá válni Isten népének szolgálatára az Istennek szentelt szüzesség, az evangéliumi szegénység és az apostoli engedelmesség fogadalma által?

Fogadalmat tevő: Akarok.

Püspök:
Akarod-e elkötelezni magadat rendtársaidnak a közösségben, amelynek élete a Szentháromságból és egysége az Eucharisztiából fakad?

Fogadalmat tevő: Akarom.

Püspök:
Akarod-e egy életen át a szív megtérésének útját járni és úgy követni Krisztust, hogy életed az Ő köztünk lévő és mégis eljövendő országának jele legyen?

Fogadalmat tevő: Akarom.

Püspök:
Aki megkezdte benned a jót, be is fejezi Jézus Krisztus eljövetelének napjára.

Közösség: Amen.”

Részlet a fogadalomtétel szertartásából

HÚSVÉT

„Föltámadt Krisztus e napon, Alleluja! Hála légyen az Istennek!
Hogy minden ember vigadjon. Alleluja! Hála légyen az Istennek!”

 
Tiszta szívvel örüljünk! Megváltónk, isteni jótevőnk meghalt ugyan értünk, de nem kellett sírban maradnia, mint a hősi halottainknak, hanem dicsőségesen feltámadt, újra él. Ezzel igazolja, hogy amit tanított, az igaz, és amit ígért a követőinek, meg is adja. A feltámadás nem tapasztalati tény. Nemcsak nekünk szól Péter apostol figyelmeztetése: „akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét” (1Pét 1, 8-9) tehát már a korabeli keresztényeknek sem lehettek tapasztalataik a feltámadásról. Magát a feltámadás tényleges lefolyását senki földi lény nem látta. Egy valaki lett volna erre méltó: a Boldogságos Szűzanya, mert Ő nem vesztette el Fia istenségébe vetett hitét a kereszt alatt állva sem, amikor mindenki más hitetlenné vált.  Ő azt kapta jutalmul, hogy feltámadt Fia első útja hozzá vezetett. Azt a pillanatot, amikor Jézus isteni ereje visszahozta lelkét az alvilágból a sírba, ott pedig az agyongyötört testét éppé, alakította és meggyógyított rajta minden sebet, kivéve a szegek és a lándzsa nyomát, az érpályákat vérrel telítette, majd belebocsátotta az éltető lelket, ezt a csodás örömöt csak angyali kísérete láthatta.  Gondoskodott arról, hogy tizenkét apostola többször találkozzék vele feltámadása után, sokszoros nézéssel, érintéssel meggyőződhessenek arról, hogy teste él, azonos a meghalt testtel, és ők tanúsítsák minden más ember előtt a feltámadás tényét: „Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból” (ApCsel 10, 39-41) „és megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt." (42) Aki ezt nem fogadja el, Jézus előtt felelni fog. Ismerni kell tehát a tanítását: szülők, nevelők, oktatási felelősök, ne akadályozzátok, hanem, könnyítsétek az Egyház munkáját. Az Egyháznak szigorú kötelessége megmondani mindenkinek, Isten szerint mi a jó, mi az igaz, mi a hazugság, mi a nép java és kötelessége. „Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb lett volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélyébe vetnék” (Mt 18, 6) Örülünk a Feltámadott győzelmének, és annak; hogy a kétezer éves elutasítottság után időnként megmutatja hatalmát, és a világ végén abszolút győzelmet arat.