2014. június 12., csütörtök

Jézus Szíve litánia 1.



Jézus üzente: AZ ÉN SZENTSÉGES SZÍVEM és ÉDESANYÁM SZEPLŐTELEN SZÍVE A VILÁG UTOLSÓ MENEDÉKE.

Ajánlom, hogy mondjátok el naponta a Jézus Szíve litániát! Nekem hatvannégy éve ajánlotta ezt egy ferences atya. Megfogadtam.

Az Egyházban Jézus Szíve ünnepe főünnep. Jézus Szíve tisztelet ideje minden első péntek, és június hónap, amikor minden nap a Jézus Szíve litániát imádkozzuk. Alacoque Szent Margit vizitációs nővér a XVII. században felszólítást kapott Jézustól, hogy terjessze Jézus Szíve tiszteletét, és első pénteken járuljon szentáldozáshoz. Akik kilenc egymást követő első pénteket gyónással, áldozással megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől.Ezeknek az ígéreteknek nyomán az első pénteki nagy kilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett. A Jézus Szíve tiszteletben az Istenembert, Jézust ünnepeljük, különösen nagy hangsúllyal Jézus szeretetét, amelyet a szív jelképez. A szívben Jézus emberi, és istenemberi szeretetének jelképe, amely tükrözi az Atya és az emberek iránti szeretetét. A szív Jézus valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái: az engesztelés, Krisztus követése, önmagunk felajánlása.Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. XI. Pius pápa az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.

A hónap első szombatja, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-tiszteletének napja. A Szűzanya 1925. december 10-én Lúciának, a fatimai látnoknak megmutatta tövisekkel övezett szívét és így szólt:„Hirdesd nevemben a világnak, hogy megígérem:ott leszek az üdvösséghez szükséges kegyelmekkel mindazok halálos ágyánál, akik öt egymást követő hónap első szombatján meggyónnak, megáldoznak, elimádkozzák a rózsafüzért és egy negyed óráig társamul szegődnek az elmélkedésben.Mária Szeplőtelen Szíve: a teljes ártatlanság,valamint Jézus és az emberek iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás, ami azt jelenti, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, és az istenanyasága. Mária Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe mindannyiunk számára. XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének. A Szeplőtelen Szív ünnepét Jézus Szíve ünnepét követő szombaton ünnepli az Egyház. A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek, amit II. János Pál pápa megtett 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984-ben Rómában, és 2000-ben a világegyház összes püspökeivel együtt szintén Rómában megismételt.

„Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve, irgalmazz nekünk!

A szív, amely a keblünkben dobog, hihetetlen erőfeszítéssel éjjel-nappal pumpálja testünk minden részébe a friss oxigént. Ezért a pihenés nélküli önfeláldozó munkájáért szinte minden nép a szeretet szimbólumának tartja a szívet. A zsidók az Ószövetség idején még a gondolkodás központjának is hitték. Az örök Atya, a Szentháromság első Személye, öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy isteni természetet, a mindentudást és a mindenhatóságot. Mint tökéletesen kimerítő önismeretet szüli szellemi szüléssel az Igét, az egyszülött Fiút. Mint végtelen Szeretet neki ajándékozza az oszthatatlan isteni természetet. Amikor a Fiú megtestesül, dobogni kezd a Szíve, nemcsak pici testét kezdi éltető vérrel ellátni, hanem felkészül arra, hogy az egész emberiségbe állandó szolgálattal küldje Atyja és a maga kimeríthetetlen szeretetét. Fel tudja ezt fogni az ember? Mivel a legtöbb ember nem is gondol erre, Uram, irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk!

A Szűzanyát az angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Mivel a legnagyobb kegyelem a szeretet, a lehető legnagyobb szeretet lakott benne. Isten Fia a megtestesüléskor semmi mást nem kért Atyjától, mint egy jó Édesanyát, ezzel azt akarta megmutatni, hogy Isten- Atyja szeretetét, amit a teremtéskor az embereknek ajándékozott, egy édesanya szíve mellett kezdhesse ember módon megismerni, majd születése után is legyen hová odahúzódnia veszélyek, meg nem értések idején. A Harmadik isteni Személy, akinek a származásától kezdve az Atya és a Fiú közösen ajándékozza meg az isteni Szeretettel, most viszonzásul megteremti a Fiú számára a legszeretőbb emberszívet. Édesanyák és szülötteik, tudjátok ezt és utánozzátok is? A mulasztóknak Uram, irgalmazz!

Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív, irgalmazz nekünk!

A Szentlélek teremtő ereje létrehozta a Szűzanya méhében az Üdvözítő parányi testét, szívével együtt megteremtve számára az emberi lelket is. Létre jött az új emberi természet. Nekünk, embereknek Isten egyszerre teremti meg a személyünket és ajándékozza oda a magzati alakú emberi természetet. Isten ereje Jézusnál személyt nem teremtett, hanem az öröktől élő Fiúnak, az Igének ajándékozta oda. Ezért mondjuk, hogy az Ige testté lett, testet öltött magára, megtestesült. Ettől a pillanattól az Igének két természete van: az isteni, amely közös az Atyával és a Szentlélekkel, és az emberi, amely egészen az Övé. Ezt a két, egymástól teljesen különböző fajta természetet egyszer s mindenkorra egymáshoz kapcsolta, és a két természet ettől fogva elválaszthatatlan. Jézus kereszthalála után emberlelke elhagyta ugyan a testét, de nem vált el az isteni természettől. A kiszenvedett test egyesülten maradt az istenséggel. Aki látta a Szűzanya ölében imádással kellett volna tisztelegnie előtte. A feltámadáskor pedig az isteni természet nem önmagával egyesítette testét és lelkét, hanem a testet és lelket egymással. A két természetet birtokló Fiút a Szűzanya méhében történt egyesítéstől kezdve nevezzük Jézusnak.


2014. június 11., szerda

Zsolozsma 158.



Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből 

Ti vagytok a világ világossága

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban (Mt 5, 14-15). Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétségben. Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét. Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5, 8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétsége (1 Tessz 5, 5).
Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság (1 Jn 1, 5), és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz (Fil 2, 15-16). Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt büntetését. Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118, 105). Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vö. Péld 6, 23). Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa. 


2014.06.11. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.11. szerda

Jézus harminc évesen abbahagyta az építőmesterek munkáját, mert azt sokan gyakorolják, hogy legyen minden embernek kényelmes otthona a földi élet folyamán. Nem hívta magával munkatársnak Keresztelő Jánost, csak bemutatkozott neki, megmutatta a Szentháromság tanúságtételét,majd ünnepélyesen tanúságot tett mellette rá mutatva:„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt mint én”(Jn 1,29-30) Ezek a János-tanítványok most már ott vannak vele a nyolc boldogság hegyén, és a többi apostoljelölt is, de ott tolonganak olyanok is, akiket a kegyelem ösztönzött. Azok, akik már találkoztak vele a zsinagógákban, tanúi voltak a betegek gyógyításának.„Híre elterjedt egész Szíriában”(Mt 4,24)„Csapatostul kísérték Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról”(25) A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát”. (5,1-2) Előbb országa nyolc boldogságát hirdeti meg, utána az apostolok fő feladatairól szól: ti vagytok a föld sója és a világ világossága.(5,13-16) Ezután az üdvtörténet egyik legkényesebb pontját említi és tisztázza a lényegét. „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (17) Ábrahám meghívásakor Isten áldását kapta: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-3) Ezt az áldást adja tovább az Isten Izsáknak, akit a felesége, Sára szült neki. Ehhez az áldáshoz fűződik Melkizedek áldása: „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette”. (14,20) Földet is ígér neki örökségül, amelyet majd később kapnak meg egyik unokájának. Jákobnak (Izrael) leszármazottjai (15,7-16) . (27,27-29) Jákob (Izrael) ezt az áldást negyedik szülöttének, Júdának adja (49,8-10) Az ünnepélyes szövetségkötés Isten és Izrael népe között a Sínai hegy lábánál Mózes közvetítésével (Kiv 24,1-8): „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltétek mellett kötött veletek” Dávid király kapja a nagy ígéretet öreg korában az Úrtól: „Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: „Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: Egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre” (1Krón 17,7—14) A végső pontot az Újszövetség teszi rá a legszentebb történetre: „Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”-(Lk 1,30.35) A feltett kérdés megoldása: „Igen, jönnek napok,mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom”(Jer 31,31-32)


Ferenc pápa: az istenfélelem nem tesz félénkké, hanem bátorságot ad



Ferenc pápa: az istenfélelem nem tesz félénkké, hanem bátorságot ad – VIDEÓVAL


Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg a június 11-i szerdai általános kihallgatást, folytatva katekézisét a Szentlélek hét ajándékáról. A sorozat befejező részében az istenfélelem ajándékáról tanított – írja a Vatikáni Rádió.


Mindenekelőtt leszögezte, hogy az istenfélelem nem az Istentől való félelmet jelenti. „...egyáltalán nem azt, mert tudjuk jól, hogy az Atya szeret bennünket, üdvösségünket akarja és mindig megbocsát nekünk. Nincs tehát semmi ok a félelemre! Ellenben az istenfélelem a Szentlélek ajándéka, mely emlékeztet bennünket arra, hogy milyen kicsik vagyunk Isten és a szeretete előtt, továbbá a mi javunkat szolgálja, ha alázattal, tisztelettel és bizalommal hagyatkozunk az ő kezeire. Ez tehát az Isten félelme: ráhagyatkozás az Atyánk jóságára, aki nagyon szeret bennünket” – tanított a Szentatya.

Amikor a Szentlélek lakást vesz a szívünkben, vigasz és béke tölt el bennünket, ami arra vezet, hogy olyannak érezzük magunkat, amilyenek vagyunk, vagyis kicsiknek, azzal a lelkülettel, amit Jézus az evangéliumban oly nagyon ajánlott nekünk, és ami minden aggodalmunkat, elvárásunkat az Istenbe helyezi, ugyanakkor melegségének és oltalmának érzete tölt el minket, mint egy kisgyermeket az édesapjával szemben. Ez az érzés az, amit a Szentlélek művel a szívünkben: megérezteti velünk azt, ahogy egy gyermek nyugszik az atyja ölében. Ebben az értelemben az istenfélelem az engedelmesség, az elismerés és a dicséret formáját ölti magára. Ugyanis hányszor nem sikerül megérteni az Isten tervét és hányszor vesszük észre, hogy nem vagyunk képesek saját magunktól biztosítani a boldogságot és az örök életet! Mégis a Szentlélek segít bennünket, hogy megvigasztalódjunk és hogy megértsük: az egyetlen fontos dolog, hogy hagyjuk magunkat Jézus által az Atya karjaiba vezetni.

Ezért is olyan fontos a Szentléleknek ez az ajándéka – hangsúlyozta Ferenc pápa a katekézisében. Az istenfélelem tudatosítja, hogy minden a kegyelemből ered, és hogy a mi igazi erőnk egyedül Krisztus követése. Hagyjuk, hogy az Atya ránk árassza a jóságát és az irgalmát. Nyissuk meg a szívünket, hogy az Atya jósága és irgalma elérjen minket. Ezt teszi a Szentlélek az istenfélelem ajándékával, megnyitja a szíveket, hogy elérjen minket az Atya megbocsátása, irgalma, jósága és gyengédsége, mivel végtelenül szeret minket.
Amikor istenfélelem tölt el minket – folytatta a pápa – akkor arra indulunk, hogy kövessük Jézust alázattal, tanulékonyan és engedelmesen. De ez nem egy lemondó, passzív, sem pedig siránkozó magatartás, hanem meglepetés és öröm, annak a fiúnak az öröme, aki érzi, hogy az Atyja mintegy szolgálja és segíti őt. Az istenfélelem tehát nem tesz bennünket, keresztényeket félénkké, belenyugvóvá, hanem bátorságot és erőt támaszt bennünk. Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett magának az ő szeretete. Milyen szép – csodálkozott rá a pápa –, hogy Isten szeretete megszerez magának bennünket! Engedjük, hogy az Atyának ez a szeretete megszerezzen minket.

Végül Ferenc pápa egy nagy veszélyre hívta fel a figyelmet. „Az istenfélelem adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben" mondta. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal, pénzzel és büszkeséggel, mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk! „Gondoljatok csak azokra, akik felelősséget viselnek másokért és mégis korruptakká válnak. El tudjátok képzelni, hogy egy korrupt ember boldog legyen?” – kérdezte a pápa. „Nem! Romlottsága megrontotta a szívét is és így nehéz az Atya színe elé járulnia. Ugyanez érvényes az embercsempészekre és azokra is, akik rabszolgamunkával zsákmányolják ki az embereket.” Gondoljunk továbbá a fegyvergyárosokra, akik a háborúkat szítják. Miféle mesterség ez? Kérdem tőletek: Hányan vannak közöttetek fegyvergyárosok? Ugye, senki, de senki sem! Mert akik fegyvert gyártanak, azok nem jönnek ide Isten Igéjét hallgatni. Azok ugyanis halált gyártanak, a halál kereskedői! Az Isten félelme értesse meg velük, hogy egy nap mindez véget érjen és végre számot vessenek az Istennel!

Befejezésül a 34. zsoltárt idézte a pápa: „Ez a szegény az Úrhoz kiáltott és ő meghallgatta, az Úr angyala védőfalat emel és körülveszi az igazat, hogy megoltalmazza őt." Kérjük az Úr kegyelmét, hogy egyesítse a hangunkat a szegényekével, hogy elfogadjuk az istenfélelem adományát és ismerjük fel velük együtt, hogy Isten a mi Atyánk és apánk – fejezte be katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.



2014. június 10., kedd

Aki mondja, és amit mond, megpecsételő



Aki mondja, és amit mond, megpecsételő:

Szűrjük meg, mi marad a szűrőben? „Ti vagytok a föld sója” – „Ti vagytok a világ világossága” – „a hegyre épült város” – „világítson a ti világosságotok” – hogy akik e fényben látnak, megvilágosuljanak, megvilágosultságuk az Atya dicsőítésére legyen.
Henri Bouland SJ azt mondja: „Mindig ugyanez az üzenet: azért, hogy többet kapjak egy dologból, egy személyből vagy magából Istenből, nem arra kell törekednem, hogy tapasztalásaimat megsokszorozzam, hanem a jelen mélyébe kell behatolnom, a dolgok és a lények gyökeréig. Nem mennyiségi, hanem minőségi fokozásról van tehát szó.” Ebből lesz íze életemnek, ebből lesz fénylővé – világosságot adóvá életem, így leszek a hegyre épült város részévé! Talán, pontosan ez az a titok, ami fiatalon megtartja az embert. Bouland idézi Szent Pált: „Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.” (2Kor 4,16)
Majd így folytatja elmélkedését: „Személyes bensőnkben is kettős mozgás figyelhető meg, akárcsak a világ belsejében. Teilhard de Chardin értette meg velünk, amikor kétféle energiáról beszélt, egy tangenciális és egy radiális energiáról. A tangenciális az entrópiába torkollik, azaz fölemészti önmagát. Ez a folyamatos energiavesztésnek a fizikából ismert jelensége, s az öregség és a halál is idetartozik. A radiális energia ezzel szemben állandó emelkedésben és növekedésben van. Ez a pszichikai-szellemi energia. Megint itt vagyunk a khronosznál és a kairosznál. A khronosz 60., 70., vagy 100. születésnapunk felé visz minket – aztán vége lesz. Az új ember azonban egészen más, ő a kairosz síkján él, ő a megélés mélységéből állandóan megújuló ember.
Ez a tapasztalás kiszakít a halál karmai közül. Azt eredményezi, amit én ellensorsnak nevezek. A halálhoz vezető öregedési folyamat és a világ entrópiájának egész folyamata a létezés normális sorstapasztalata. Mi így fogadjuk el a dolgokat, és azt hisszük, hogy meg kell adnunk magunkat. De nem! Mert létezik spirituális, létezik misztikus tapasztalás is, mint ellensors! A megélt spiritualitás és misztika erősebbé tesz, mint amilyen erős a sorsom – kiemel belőle, és föléje helyez. Így menekülök el emberként a halál elől. Ha ezután a halál biológiai-fizikai jelensége ténylegesen bekövetkezik, akkorra én már régen végeztem vele; a halál fölé nőttem, és régóta beszállásoltam magam az örökkévalóság szívébe.”
Ő, aki már nyolcvan fölött jár, amit aktivitásával, dominanciájával, alkotóképességével, dinamizmusával meghazudtol, valamit már ért. Ami számomra csupán érzés. De, ahogy megadatik számomra, hogy más idős emberek aktivitását is láthassam, tapasztalásból eredő érzésem.
Szemlélődés, és láthatóvá lesz Isten jelenléte a világban.
„Vajon előbb egy másik világba kell-e kivándorolnunk, hogy Istennel találkozhassunk? „Isten, hol is vagy tulajdonképpen?” ...Isten itt van. Nem Ő az, aki hiányzik, hanem mi nem vagyunk itt. Mi nem vagyunk jelen Istennel szemben. Nem vagyunk jelen magunkkal szemben sem, és nem vagyunk jelen felebarátaink számára sem. Nem vagyunk jelen az életpercben, amelyben pedig ott az egész teljesség és kegyelem. És benne van az Isten, hogy Őt megéljük.
Mégis azt szokták mondani, hogy egy napon majd színről színre meglátjuk Istent. Később, halálunk után. Én már ma látom őt, mert annak az arcát viseli, akire éppen ránézek. Ezer, sőt milliárdnyi arcban megtalálhatom őt. Már egyetlen ember sugárzásában vagy a föld egyetlen foltjának kisugárzásában is Isten szívét érezhetem. (…) és van valami, amiben megváltozhatatlanul csak önmagához hasonlít: az egyediség. Teilhard de Chardin úgy írja körül, mint nem érzékelhető jegyet, ami ott lebeg minden felett. Szép! És ez az, amiért valami egészen valóságosat érzek, valami megváltozhatatlant, ami ugyanakkor végtelenül különbözőképpen nyilatkozik meg. Ki tudná tehát az istenfogalmat emberi szavakba kényszeríteni, Lényét szemléltetni? A sok éltető arc, amelyet itt most magam előtt látok, hírt ad nekem Róla, az Élőről. Egészen közel hozza hozzám, és leírja Őt nekem – miközben természetesen tudom, hogy Ő mindezt végtelen mértékben felülmúlja.” – hirdeti Bouland. Ez a jezsuita ember, hiszem, hogy élettapasztalatairól beszél, mely szentignáci szemlélődésében vált értékévé. De azért, hogy só, hogy világítótorony, hogy hegyre épület városlakóvá legyen számomra, számunkra. Küldetésünk ez, erről tanít Jézus ma, az evangéliumban.
Köszönöm Istenem, hogy a mai evangéliumban elhangzó tanításodhoz mindjárt példával is szolgálsz. Segíts, hogy így legyen hasznomra ez az élet, és így válhassak mások hasznára életemmel! Ámen
 


Zsolozsma 157.



Józsue könyvéből 2, 1-24

Rácháb Istenben bízva megmenti a hírszerzőket

Azokban a napokban: Józsue, Nun fia Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előrementek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek, s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.”De az asszony fogta, és elrejtette a két embert, így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!” Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre, így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttetek rajtuk az átkot. Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.” A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.”Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtatok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt. Elmentek, és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, amíg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon, és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt, így szóltak Józsuéhoz. „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója ” 


2014.06.10. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.10. kedd

Az egység szerelmesei

Az egység annyira fontos Jézus Krisztus nagy művében, a római katolikus Anyaszentegyházban, hogy az Úr az utolsó vacsorán hosszan imádkozik érte az Atyához: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tied, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,9-10. 20-21) Ezt az egységet kell megvalósítani először a helyi egyházközségekben. Mert ha a nemzeti közösségben sincs erő, ha a családok széthúznak, nem lesz az egész Egyház sem erős, ha az egyházközségek és a belőlük formált egyházmegyék nem egy közösséget képeznek. A világ rengeteg népből áll. Különféle bőrszín, eredet, nyelv található a földkerekségen, de egy a Krisztus, aki megváltott, egy az Atya, aki mindnyájunkat gyermekévé fogadott. De egy az ősellenségünk, a sátán, aki azzal szórakozik, hogy összeveszíti az embereket a hazugságok tömkelegével és az összekötő szeretet helyett elveti a gyűlölet magvait. Örüljünk annak, hogy ebben a sátán által megbutított világban Istenatyánk lehajol hozzánk, és a Fia kérése szerint, meg az igazi imádkozók esedezésére, szinte remény ellenére, megmozdulnak a több száz éve elszakadt testvéreink: a finn evangélikusok, angol anglikánok, éled a testvériség a keleti testvérekkel. 1964. január 6-án Jeruzsálemben találkozott Kelet és Nyugat. VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka, aki többek közt ezt a nagyon bölcs próféciát fogalmazta meg: „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzem VI. Pál pápával, és ő öntse a kehelybe a bort és én csöppentsem hozzá a vizet”. Ötven éves forró óhaja Krisztus és a mi imánk eredményeként reméljük, hamarosan valóra válik.